Nagy érdeklődés kísérte a Diákzsűri szombati rendezvényét, ebben bizonyára nagy szerepet játszott az is, hogy idén már ingyen lehetett megnézni a díjazott filmeket. 13 órától peregtek a filmek az egyre növekvő nézőközönség előtt, mivel 19 óráig le kellett tudni a vetítéseket, nem tarthattak szünetet az egyes filmek között, de a terem csordulásig telve volt mindvégig. Elsőként a Diákzsűri doksi-fődíjával jutalmazott nem éppen könnyed Teri nagyit tekinthette meg a nagyérdemű, majd Hegedűs Péter Örökség: Egy halász története című Oscar-esélyes dokumentumfilmje következett. Ezután némileg nyugodtabb vizekre eveztek a Lovy Brothers Mixével és Gibárti Viktor Exit című kisfilmjével. Az estet a fődíjjal jutalmazott Tamara koronázta.

A kisjátékfilm kategóriában különdíjjal jutalmazott A házról még a ceremónia előtt kiderült, hogy nem multiplex-kompatibilis a kópiája, ezért lemaradt a programból, hasonlóan Fliegauf Benedek különdíjas filmjéhez, szombat este ugyanis a Dealer tekercsei már úton voltak a Berlini Filmfesztiválra.

A díjátadást immár hagyományszerűen a rádiós filmes magazinokból ismert Galamb celebrálta, aki rögvest örömének adott hangot a díjak láttán, és továbbra is reméli, hogy végre felfigyel majd a hivatalos „szakmai” álláspontot képviselő nagyzsűri is arra, hogy egy fiatal filmértő generáció nőtte ki magát az évek során, akik nem feltétlenül értenek egyet a szakzsűri döntéseivel.  Galamb pozitívumként emelte ki, hogy ebben az évben már egy multiplex mozi ad otthont a Diákzsűrinek, és szerinte ez már egy lépés a komolyabb elismerés felé.

A díjátadás előtti értékelés és méltatás a Millenáris Teátrumban lezajlott ünnepélynél barátságosabbra és rövidebbre sikeredett. A dokumentumfilm szekció nevében Berta János ismertette, hogy hogyan esett erre a két teljesen különböző filmre a választásuk: a témaválasztás és a kidolgozás minőségi értékelése során ez a két film emelkedett ki a mezőnyből. A díjazott filmek készítői, Sós Ágnes, illetve Hegedűs Péter röviden és kedvesen köszönte meg mind a zsűrinek, mind a jelenlévő alkotótársainak a díjat.

A kisjátékfilmes zsűrit Heitekker Dávid képviselte: a különdíj átadása előtt hosszan dicsérte Ujj Mészáros Károlyt és A ház című kisfilmjét, az ötletet, a koncepciót, majd a kidolgozásba csúszott hibát tette szóvá: túl hosszúra sikeredett a film, ezért szól a díj csak a forgatókönyvnek, hiszen mindenképpen szerették volna elismerni a kisfilm értékeit. Ujj Mészáros Károly gyorsan elnézést is kért, és közölte, hogy a szemlenevezés után már másfél percet kivágott a filmből, és további rövidítéseket tervez a művön. A kategória fődíjasa, Gibárti Viktor pedig nagyon örült annak, hogy a másodéves vizsgafilmje ilyen nagy elismerést mondhat magáénak.

Az elsőfilmes díjakat Békési Boglárka adta át: a gálán kétségkívül a Mix készítői, Steven Lovy és kis csapata örült legjobban az elismerésnek (a film forgalmazója külön levélben köszönte meg a díjat a Diákzsűrinek) – amerikai szokás szerint a producerek is kivonultak a színpadra. Cirkó József, a film magyar producere pedig külön kiemelte, hogy ennél nagyobb elismerésre nincs szüksége az alkotóknak, mert ez azt jelenti, hogy a film megtalálta a közönségét. Az elsőfilmek mezőnyében egy nem elsőfilmes alkotó kapta a különdíjat, Pados Gyula operatőrnek járt a Kontroll képi világának megteremtésért. Pados leginkább a stábjának volt hálás, amiért a nehéz körülmények (napi négy óra forgatás a metróban) között is ilyen eredményesen tudtak dolgozni. Az elsőfilmes szekció külön dicsérte mindkét film zenéjét, ezért a rádiós műsorvezető Galamb arra ösztönözte a Diákzsűri tagjait, hogy jövőre már legyen Legjobb filmzene díj is, majd kapva az alkalmon, gyorsan meg is alapította, és azon melegében meg is osztotta a képzeletbeli díjat a Szezon zenéjét szerző Zságer Balázs és a Mix zeneszerzői között.

A nagyjátékfilmes díjak átadásakor Illés Márton az eddigiekhez képest hosszan dicsérte a Dealert, képi világáért, operatőri teljesítményéért, újszerű színészvezetéséért, majd Fliegauf Benedek felsétált a színpadra, és röviden elmondta, hogy nagyon nem örül annak, hogy az ő kedvenc filmje a szemlén semmiféle elismerésben nem részesült, és saját díját Török Ferencnek és a Szezon-nak ítélte. Utóbb Fliegauf elmondta a filmhunak, hogy nem a díjat utasította vissza (annak nagyon örül), hanem a „nagy” zsűri Szezon iránti közömbössége előtt állt értetlenül. Szerinte a Szezon nagyon jó film és mindenképpen elismerést érdemelt volna a Szemlén.