Július 14-én este mutatták be a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában Enyedi Ildikó A feleségem története című filmjét. A féltékenység és a szerelmi kétkedés természetrajzát bemutató, csaknem háromórás, nagyszabású, kosztümös, angol nyelvű film Füst Milán több mint húsz nyelvre lefordított, irodalmi Nobel-díjra jelölt A feleségem története című regényének adaptációja. A főszerepeket a holland Gijs Naber és a francia Léa Seydoux játssza, mellettük Louis Garrel, Sergio Rubini, Jasmine Trinca, Josef Hader, Ulrich Matthes, Udo Samel, valamint Funtek Sándor és Hajduk Károly látható a filmben.

A vetítés másnapján számos francia lap írt a filmről. A fesztiválon napilapként megjelenő Le film francais-ben a versenyfilmeket pontozó kritikusok közül a Le Figaro vezető filmkritikusa az Arany Pálmát, a Le Monde, a L’Humanité és a Le Parisien kritikusa pedig a maximális 3 csillagot adta a filmnek. A Le Figaro a kritikájában egyenesen mesterműnek titulálta a filmet, a Le Monde pedig úgy fogalmazott, hogy a magas színvonalú irodalmi alapanyagot Léa Séydoux alakítása ragyogja be.

A Télérama akár még egy „szép díjra” is esélyesnek tartja a filmet a szombati díjkiosztón, ami a mostani, két évet tömörítő, különösen erős versenyben hatalmas elismerés lenne. Enyedi Ildikó „az Arany Medvét nyert Testről és lélekről után, folytatja a férfi-nő kapcsolat költészettel, finom eszközökkel való bemutatását”, írja a kritikus.

 

A Variety szerint ugyanakkor Enyedi háromórás kosztümös drámája túlságosan hosszú és erőtlen, és hiába kezd ragyogóan, hamar elsüllyed. A kritikus szerint a film elég látványos ahhoz, hogy tökéletesen nézhető legyen, ugyanakkor nem lesz úttörő mű. Hozzáteszi, hogy Enyedinek jobban áll, amikor a saját történeteit filmesíti meg, mint amikor másét viszi filmre, valamint az adaptációk minden hibáját elköveti: ez egyéni jelenetek túl hosszúak, és túl sok van belőlük, a karakterek pedig úgy beszélnek, mintha felolvasnák a szöveget. Pozitívumként említi Enyedi egyedi vizuális stílusát, amivel csodásan képes szavak nélkül átadni rengeteg információt, különösen a színészek merengő tekintetével, vagy akár a díszletek komponáltságával. Legnagyobb pozitívumként Rév Marcell lenyűgöző operatőri munkáját emeli ki.

A Screen Daily is emészthetetlenül hosszú és élettelen "europudingnak" tartja A feleségem történetét, amiből hiányzik Enyedi korábbi filmjének, a Testről és lélekről szikrázó eredetisége. A remek operatőri munkát szintén pozitívan emeli ki a SD írója, viszont a nem angol anyanyelvű színészek angol nyelvű kommunikációját ő is esetlennek, nem autentikusnak érzi. Szerinte Léa Seydoux játéka karizmatikus, viszont a karaktere kidolgozatlan, de még így is sokkal izgalmasabb figura, mint a hajóskapitány Jakob, akire a film fókuszál.

Gijs Naber és Léa Seydoux A feleségem történetében

A Hollywood Reporter írója szerint azok a cinefilek, akik rajonganak Enyedi munkásságáért, azon fognak gondolkodni, hogy vajon a rendező egyéni hangja szabadságra ment-e. Szintén kiemeli a európai színészek és karaktereik angol nyelvű kommunikációjának mesterkéltségét és erőltetettségét. Az irónia, a kifinomult humor, a spontaneitás és a frissesség hiánya elnehezíti a filmet, amit pont a felsoroltaknak kellene jellemeznie, így viszont az amúgy is hosszú film sokkal hosszabbnak tűnik. Ugyanakkor technikailag lenyűgözőnek tartja az operatőri munkát, a látványt, a kosztümöket és a sminket.

Szintén a színészeken vérzik el a film a Deadline szerint: nem az anyanyelvükön szólalnak meg, ettől pedig nem lesz meggyőző és hiteles a végeredmény. Emellett túl sok mindent mondanak ki a karakterek, és ugyan Seydoux karaktere a legizgalmasabb, még ő sem tud elég szikrát csempészni a dialógokba.

A The Wrap kritikusa azt írja, hogy Enyedi és Rév Marcell operatőr meghunyászkodtak a film műfaja (kosztümös történelmi dráma) előtt az arany árnyalatú képekkel, szerinte ez inkább azt mutatja, hogy milyen drága filmet nézünk. Továbbá kiemeli, hogy túlságosan eseménytelen és egyhangú a három órás játékidő.

A feleségem története forgatókönyvét Enyedi Ildikó írta, az operatőr Rév Marcell, a vágó Szalai Károly, a látványtervező Láng Imola, a jelmeztervező Flesch Andrea, a VFX Supervisor Klingl Béla, a zeneszerző Balázs Ádám volt. A film vezető produkciós irodája a magyar Inforg-M&M Film (Mécs Mónika, Mesterházy Ernő, Muhi András). A feleségem története magyar, német, olasz koprodukcióban, francia részvétellel, a Nemzeti Filmintézet 1,15 milliárd forintos támogatásával, a német-francia Arte, az olasz RAI, az RTL Klub, az Eurimages és a Kreatív Európa Média közreműködésével készült. További koprodukciós partnerek a német Komplizen Film, az olasz Palosanto films és a patinás francia Pyramide. A film szeptember 23-ától lesz látható a hazai mozikban a Mozinet forgalmazásában.

Képek forrása és felhasznált anyag: Mozinet