“Nem anekdotikus a film, abban az értelemben, hogy nem nagy történésekről, hanem egyszerű viszonyokról szól. Ugyanakkor van egy keserű humora is az egésznek, és tiszta motívumokkal dolgozik. A figurái nagyhangú parasztemberek, archetípusok, mindenki földszagú és büdös csizmában jár. Nem a költői, hanem vaskosabb paraszti világ ez. Nagyon rég nem volt ilyen a magyar filmben.”
A producer szerzői filmként jellemzi a Bolondmesét, amely Bicskei Zoltán rendező-forgatókönyvíróhoz fűződik. A vajdasági születésű, eredetileg grafikus végzettségű filmest egy bolondokról szóló mesejáték inspirálta, amit jó barátja, Berecz András állított színpadra ógörög és középkori példák alapján.
Bicskei Zoltán / Fotó: MMA
“Megindított bennem egy folyamatot, ami a gyermekkori emlékeimre támaszkodik. Falusi bolondok, kisemmizett, perifériára lökött emberek képei merültek fel, amelyek rímelnek az alakoskodónak nevezett népi figurákkal is. Egy időtlen történet kezdett bennem derengeni, némafilmként indult, és csak később bomlott ki jobban” — idézte fel a rendező. “Nehezen tudom stilárisan behatárolni. Kezdetben rajzokat és kollázsokat készítettem, és a képek alapján alakultak ki a figurák és a jellemek. Nincs igazán mivel rokonítani, talán csak a 70-es évek grúz és örmény filmjei játszódtak valami hasonló világban.”
Bicskei szerint a falusi bolond figurája az olyan embereket jelképezi, akik kényszeresen tükröt tartanak a valóságnak, akár a művészek. “A mai napig vannak ilyen figurák, még itt a kisvárosunkban is, egyre halványuló aurával, de az én gyerekkorom tele volt velük. A másik motívum, ami szintén előjött, az örök édenhez és a kívül-belül megélt paradicsomhoz kötődik. Gyerekkorunkban nekünk a paradicsom a szülővárosunk porondjai voltak. A Tisza homokszigetecskéi, amelynek “ellentétje/ellenpárja” meg a város széli puszta volt.”
A rendező a Vajdaság északkeleti részén található Magyarkanizsán nőtt fel, amit egyik oldalról a puszta, a másikról a Tisza övez. “Egy örök ihletforrás számomra a puszta, úgy néz ki, akár egy óriási pódium, egy hatalmas színház. Csak az ég és a föld. Még annyi fa sincs itt, mint a Hortobágyon. Elhanyagolt, szikes vidék ez, amelyet a fantázia mindig igyekszik benépesíteni.”
Bicskei Zoltán kollázsa a Bolondmese című filmhez
A falu kizavarja az egyetlen bolondját a pusztaságba, a legelésző birkanyáj közé. “Megpróbál néha visszamenni, meglesni a saját édenét, de azt elveszítette, beépítették, kiszívták. A kanizsai homokzátonyoknál, amelyeket azóta kiszívtak és velük a mocsarat feltöltötték, egykor az egész város együtt játszott, százával csöpögtette a homoktornyokat. A játék, mint életforma, nagyon fontos ebben a filmben. A gyűjtögető és kapzsivá váló életmód ellentétje a közös és érdekmentes játék, ami itt állandóan központi szerepben van. Ilyenformán vannak kis maszkos, rituális játékok is benne.”
“A sivatag és az éden közötti tájon feszül ki a film története is. A bolondok az utolsók, akik azt mondják, hogy igazi paradicsom nélkül nem érdemes élni.” A filmbeli bolondot Szarvas József fogja játszani. “Szintén Berecz Andris hívta föl rá a figyelmemet. Olvastam József életrajzát, és rögtön megláttam benne a figurát. Ez fontos, mert mindig konkrét színészekre szoktam írni a jeleneteket, akkor tudom jobban kibontani őket."
A történetnek körülbelül 15 szereplője lesz, köztük Kovács S. József, a Nemzeti Színház társulatának tagja, Mezei Kinga vajdasági színésznő, Pálfi Ervin, a Szabadkai Népszínház színésze és Galló Ernő, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagja. Péterffy András kiemelte, hogy a film archaikus jellege a jelmezekben és a tájszólásban is megjelenik. “A kor szegénységét sugalló ruházatban játszanak majd. Ez egy szegény, a periférián lévő falu, szegényes kocsmával, szegény halottal, és egy szegény szamárral, aki tűri az egészet.”
Szarvas József / Fotó: MTI/Czimbal Gyula
A rendezőtől megtudtuk, hogy a filmet kilencven százalékban Magyarkanizsán tervezik forgatni, de lesznek más helyszínek is: “Mivel a helyi homokzátonyok már nincsenek meg, Gergelyiugornyán (Nyíregyháza közelében) fogjuk majd az ott játszódó jeleneteket leforgatni.” A film operatőre K. Kovács Ákos, a Branka című, többszörösen díjnyertes kisfilm alkotója lesz, aki szintén Délvidékről származik.
“Fontos, hogy ebből a tájból nőjenek ki az emberek, akik dolgoznak rajta, mert nagyon érezniük kell, hogy itt a képi látásmódban van egy állandó, lüktető, látens aszimmetria. Ez eléggé elvontan hangzik, de amikor megjelenik a képben, rendkívül fontos utalásokat hoz magával, és ezt mozgásban is folyamatosan éreztetni kell. Egyfajta képi nyelvjárás, ami hozzátartozik az adott tájhoz. Minden tájnak van ilyen, a magyar pusztát szerintem például az Ének a búzamezőkről és a korai Jancsó-filmek fogták be legtisztábban” — mondta el a rendező.
Bicskei Zoltán a filmzenére is nagy hangsúlyt fektet, amit Mezei Szilárd szerez a filmhez. A zentai illetőségű zeneszerző filmzenéje mellett Szabados György régi szerzeményei, valamint Vivaldi- és Scarlatti zenéi csendülnek fel Berecz Mihály zongoraelőadásában. Mindemellett, a Regős szerepében Bakos Árpád, neves népdalénekes is énekel és játszak a filmben.
A Bolondmese jelenleg a gyártás-előkészítés szakaszában tart. Ha az NFI úgy dönt, hogy a gyártását is támogatja, az első felvételekre idén télen kerülhet sor. A cselekmény nagyrésze nyáron játszódik, így a film javát jövőre tervezik leforgatni. A Dunatáj alapítvány gyártásában készülő alkotás leghamarabb 2024-re lesz készen, és az év második felében kerülhet képernyőre.
