Idén az időjárás is a barátunk, az otthoni kánikulából egy sokkal kellemesebb nyári meleg fogadott minket, a város földrajzi adottságai miatt itt mindig hűvösebb van. Ezt azonban csak azokban a 15-20 percekben élvezhetjük ki, amikor a városban szétszórt mozitermek között ingázunk, ugyanis Karlovy Vary idén is tömve van jobbnál jobb gyöngyszemekkel, bizarr elsőfilmekkel, felújított klasszikusokkal és más fesztiválokról érkező sikerfilmekkel, így bőven van miből válogatni.
Fire of Love
Az egyik kedvencem például Sundance-ből érkezett, Sara Dosa lenyűgözően kreatív és megható dokumentumfilmje a világ leghíresebb vulkanológus párjáról, Katia és Maurice Krafftról. Ők a Fire of Love hősei, ők, és az a rengeteg vulkán, ahova életük során ellátogattak, és amit közösen tanulmányoztak. Katia és Maurice 1970-ben, a strasbourgi egyetemen találkoztak, majd az egész hátralévő életüket a tűzhányóknak szentelték. 150-nél is több aktív vulkán peremére látogattak el együtt, izzó lávafolyamok szélén állva gyönyörködtek az eléjük táruló, titokzatos természeti csodában, savas tavakon csónakáztak és perzselő sziklákon túráztak keresztül. 1991. június 3-án, a japán Unzen vulkán kitörésekor mindketten életüket vesztették.
A férfi kamerával, a nő pedig fényképezőgéppel a kezében vágott neki minden egyes expedíciónak, az utazásaikból így többezer órányi filmfelvétel és fénykép maradt fenn. A Fire of Love a vulkánkitörések földöntúlian gyönyörű képei mellett a pár és kollégáik életének apró pillanatait is bemutatja. Piros sapkás fizimiskával, ezüstös, sci-fibe illő hőálló ruháikkal és bohókás expedícióikkal mintha csak egy Wes Anderson-filmből léptek volna elő, különösen az Édes vízi élet szedett-vedett felfedezőit idézik meg. Erre a hangulatra erősít rá Miranda July karcos hangú filmrendező beszámolója, a francia sanzonok, a dinamikus, játékos vágás és a 4:3-as képkivágat is, ezektől válik méginkább meseszerűvé ez a fantasztikus, igaz történet.
Maurice és Katia kapcsolata és személyiségének különbözősége is központi szerepet kap a filmben. A férfi vulkanológus sztárként futott be a médiában, tudományos tévéműsorokban magabiztosan építgette a saját mítoszát, míg felesége aprólékos kutatómunkájával, inkább a háttérben maradva érte el a legnagyobb sikereket. A vulkánokhoz való kötődésük is hasonlóan kétpólusú, Mauricet a vulkán grandiózus természete, a minél magasabbra és közelebbre való eljutás, míg Katiát a kőzetekben rejlő titkok, a részletek varázsa vonzotta.
A rajongást az évek során azonban mindkettőnél aggodalom és bűntudat váltotta fel, amikor azt látták, hogy életük értelme milyen rettenetes pusztítást képes magával hozni. A felperzselt falvak és a többezer emberáldozat látványa arra ösztönözte őket, hogy az életüket kockáztatva minél közelebbi felvételeket készítsenek a gyilkos “szürke” vulkánról (a “piros” vulkánra jellemző izzó lávafolyam állításuk szerint nem veszélyes, és én hiszek nekik), ami kiszámíthatatlan, időzített bombaként az igazi veszélyt jelenti. A sors tragikus ironiája, hogy a házaspár oktatóvideóinak köszönhetően az Unzen kitörése már sokkal kevesebb áldozatot követelt, mint azelőtt, és ők éppen itt vesztek oda. A Fire of Love-val ez a két csodálatos és bátor ember méltó megemlékezést kapott.
David Lynch szelleme piros anorákba bújik
Az izzó lávát térdig érő hóra és fagyra cseréltem Mikko Myllylahti The Woodcutter Story című filmje kedvéért. Az utóbbi évek egyik legjobb filmélménye az Olli Mäki legboldogabb napja volt (illetve a rendezője, Juho Kuosmanen Compartment no. 6. című következő munkája, amit tavaly Cannes-ban csíptem el), így amikor kiderült, hogy az Olli Mäki forgatókönyvírója rendezőként is bemutatkozik, ráadásul a főszereplőt, Jarkko Lahtit is magával viszi, tudtam, hogy nem szabad kihagyni. A The Woodcutter Story az idei cannes-i felhozatalból érkezett a cseh fesztiválra.
The Woodcutter Story
A finn film elsőszámú exportcikke, Aki Kaurismäki és David Lynch szerelemgyereke – talán így lehet a legjobban megfogni a tragikusan optimista favágó történetének szellemiségét. Pepe, a szűkszavú feleségével és kisfiával él egy kis faluban, ahol a legtöbb férfi a helyi faüzemben dolgozik. Egy titokzatos ördögi paktum és az ebből fakadó gazdasági csőd hatására sajnos bezár az üzem, ami lesújtó balszerencse-lavinát indít el a kis közösségben, különösen Pepe életében, aki minden katasztrófa ellenére próbál reményteli maradni. Usankával a fején, világító piros anorákjába bújva a hófehér, kifakult táj egyetlen színfoltjaként van jelen, még a munkája elvesztésében, a felesége hűtlenségében és egy brutális gyilkosságban is megtalálja a pozitívat.
Pepe életének fokozatos összeomlását és lassú felemelkedését sajátos misztikum és filozófikus gondolkodás hatja át (kielégületlen felesége lefekvés előtt kacarászva Freudot olvas, munkatársai pedig szó szerint az életük értelmét keresik), a férfi viszont meg sem próbál válaszokat találni, inkább éli tovább a szerény életét, alkalmazkodva a sorozatosan lesújtó katasztrófákhoz.
The Woodcutter Story
A költői háttérből érkező Myllylahtit egy valódi favágóval való találkozás inspirálta a forgatókönyv megírására, a története mégis messzire rugaszkodik a valóságtól, és valahol a Kaurismäki-féle száraz humorú melankólia és a lynchesen nyomasztó, sokszor nevetségesbe hajló abszurd határán találja magát, ahol a semmiből felbukkanó, repülő fénygolyó legalább annyira természetes, mint a művházban fellépő, ördögi látnok műsora. Az eredmény egy egészen sajátos hangulatú utazás lesz a finn vidékre, ahol a remény a munkanélküliség, hűtlenség, magány, környezeti katasztrófák és a halál jelenlétében is megtalálja a helyét.
Tudósításunk a fesztiválról folytatódik!
