Mint oly sokan a hazai animációs alkotók között, Orosz István és Keresztes Dóra is több művészeti ágban tevékeny. Grafikusok, illusztrátorok, festők, plakáttervezők, animációs rendezők, látvány- és díszlettervezők, Orosz pedig még ír is, ami irodalomtörténész apával nem is olyan meglepő.
Orosz István művészetének legszembetűnőbb eleme az illúzió. Mind grafikáiban, mind animációs filmjeiben merít az anamorfózis játékából: elsőre látunk valamit, azt értelmezzük, majd ha elkezdjük a részleteket figyelni, vagy épp távolabb lépni, máris egy új kép tárul elénk, újabb értelmezésekkel, ezzel aktivizálva a nézőt. Míg grafikáiban ez a csalás térbeli, addig animációiban már az időbeliséget is erre használja, mindehhez pedig legtöbbször fekete-fehér látvány társít.
Érdeklődésének gyakori tárgya a magyar történelem, legyen szó a saját koráról (a szociografikus Vigyázat, lépcső!), a századfordulóról (az áldokumentarista Ah, Amerika!), vagy a magyar népművészet elemeiről, mely a Keresztes Dórával közös munkáiban tükröződik.
Ah, Amerika!
A rendszerváltás előtti pillanatokban készült a Vigyázat, lépcső! című filmje, amely egy pesti bérházat és annak lakóit térképezi fel. A fekete-fehér animációban a helyszín egy labirintushoz hasonlít, ahol sem a lakók, sem a nézők nem látják a kiutat, az önmagukba visszatérő lépcsősorok kacskaringózása pedig a lakókat is arra kárhoztatja, hogy teendőjüket sose fejezzék be.
Bútorszállítók próbálnak felvinni egy óriási szekrényt az emeletre, egy kisfiú rúgja a labdát az udvaron, valaki leveti magát a gangról, rendőrök csöngetnek be a lakókhoz, akiket magányukban láthatunk. Még egy szatír is feltűnik, akinek pénisze helyett orosz tank tárul a szemünk elé, ami folyamatosan pásztázza a gangot. Ez a fajta (olykor groteszk és szürreális) tabló a szociografikus animációkkal (mint Kovásznai Györgytől a Körúti esték vagy Macskássy Katitól az Ünnepeink) rokonítja a Vigyázat, lépcső!-t. Orosz a vágással is játszik: nem klasszikus vágást alkalmazza a bérház eseményeinek összekapcsolására, hanem szürreális mozgásokat, metamorfózisokat, egymásból körvonalazódó rajzokat.
Ez az illúziókkal való játék a híres holland grafikus, M.C. Escher paradox ábrázolásainak hatását idézi, aki bevallottan inspirálta Oroszt. Ehhez a térbeli, frusztráló bezártsághoz adódik a hangi játék, ami felerősödő-elhalkuló szájharmonikától és a sok visszhangzó elemtől (kezdve a zörejektől egészen a mozgalmi dalokig) még végtelenebbé és kilátástalanabbá teszi a filmet.
Vigyázat, lépcső!
Az 1984-ben bemutatott Ah, Amerika! című alkotását „animációs dokumentum-legendának” nevezi Orosz, melyben az Osztrák-Magyar Monarchia területéről a jobb megélhetésért Amerikába kivándorló magyar munkások útját mutatja be a 19-20. század fordulóján.
Közel 30 percével ez Orosz leghosszabb filmje, és talán ez tartalmazza a legkevesebb animációt. Ugyanis archív felvételeket, egymásba mosódó álló- és mozgóképeket használ, közéjük ékelődnek a rotoszkóp technikát használó, rajzolt részletek. A filmben hallható dialógusokhoz egyrészt a hatvanas években még élő emigránsokkal készült hangriportokat használ, másrészt korabeli színészek által elszavalt verseket, interjú- és levélrészleteket emel be a századforduló nyelvezetéhez hűen.
Orosz így egyfajta fikcionalizált dokumentumfilmet állít elő, az eseményeket ráadásul visszafelé meséli el: az Amerikában való kikötés, munkaszerzés és nyelvtanulás forgatagából repít vissza a magyar munkásparasztok kezdeti reményeihez, amikor egy szál bőrönddel hagyták hátra az addigi életüket. „Ezzel a sajátos rák-dramaturgiával a konkrét századfordulós kivándorlás eseménysora mellett (vagy talán helyett?) magát a kivándorlás mindenkori sorsélményét, az otthontalanság, köztesség állapotát vázolja föl” – írja róla a rendező animáció-történész lánya, Orosz Anna Ida.
Holdasfilm
Orosz István Keresztes Dórával közös filmjein többnyire alkotótársa (és felesége) kézjegye a dominánsabb. Keresztest a magyar és más nemzetek népművészete inspirálja, azok meséi, figurái, ábrázolásmódjai, melyek mesekönyv-illusztrációin, grafikáin is tetten érhetők. „Keresztes Dóra elvarázsolt ceruzájával fejre állnak a figurák, repülnek, perdülnek, szaltóznak, kézen állnak, futnak, felugranak. Vagyis elrugaszkodnak a földtől. De hát a mese, a népköltészet, az irodalom, a vers, hasonlóan a képzőművészethez elrugaszkodik a valóságtól s a fikció, a legenda, az álom terrénumában landol” – olvashatók munkásságáról Jóry Judit művészettörténész szavai a 2021-ben megjelent Virágnak világa, világnak virága című kiadásban.
Keresztes első egyedi filmjét, az 1979-ben bemutatott Holdasfilmet Orosz Istvánnal közösen jegyzi, a rendező filmhez írt jegyzetei között pedig ezt olvashatjuk: „Hancúrozás a képek és a filmi eszközök között valahol a népművészet és a szürrealizmus határvidékén.”
Az animáció Weöres Sándor és a korán elhunyt Pásztor Béla közös versein alapul és azt meséli el, hogyan próbálja meg szétválasztani egy boszorkány a varázslófiút és szerelmét. A folklorisztikus ihletettségű látványvilág tele van vibráló színekkel és szürreális elemekkel, melyek nem egy összefüggő, lineáris cselekményt vázolnak fel, sokkal inkább a visszatérő motívumok hajtják a képeket. „Az átváltozások már-már szabad asszociációs sorozatával, illetve a maszkarcú figurák különböző archetípusokat vegyítő megmintázásával a Keresztes-féle animációs folklorizmus a kollektív tudattalan ősanyagaival létesít párbeszédet” – írja a Holdasfilmről Varga Zoltán filmtörténész A magyar animációs film című könyvében.
Garabonciák
A Holdasfilm ikerfilmjének tartott Garabonciák (1985) még inkább az álmok világát idézi, előbbi játékos verses dalkísérete után itt egy sámán monológját halljuk, melynek mitikusságát erősítik a zörejek és az éjkékkel beborított farkasok, rókák, bikák, vörös kakasok, sötét szempárok folyamatos metamofrózisa. A Vigyázat, lépcső!, a Holdasfilm és a Garabonciák zeneszerzője is Cserepes Károly, aki Orosz és Keresztes több más kisfilmjén is dolgozott.
A Filmio kínálatában az alábbi filmek érhetők el Orosz István rendezésében: Álomfejtő (1980), Ah, Amerika! (1984), Vigyázat, lépcső! (1989) A kert (1993), a Keresztes Dórával közös filmek közül pedig: Holdasfilm (1978), Garabonciák (1985), Arcok (1999).
