2024 legjobb férfi alakításai

5. DÉR ZSOLT (Nyersanyag)

2024 egyik legkellemesebb filmes meglepetését, a Nyersanyagot sajnos méltatlanul keveset emlegetik, pedig Boross Martin szociodrámája egyfelől kíméletlenül feltárja a végletekig megosztott, atomjaira hullott magyar társadalom hétköznapjaiban megbúvó feszültséget, másrészt pedig hiteles színészi alakításokat vonultat fel, hivatásos és amatőr szereplők is nagyot villannak benne. Előbbi táborba tartozik Dér Zsolt, aki egy fiatal filmrendezőt alakít meggyőzően. A karakterben egyszerre van jelen az empátia, az őszinte tenni akarás és egyfajta jóindulatú felszínesség, valamint naivitás, ahogyan fővárosi fiatal értelmiségiként arról gondolkodik, hogyan kellene segíteni a leszakadó vidék problémáin.

A film során a Dér által megformált Tamás szép lassan rádöbben, hogy a zárt, vidéki kisfaluban más törvények vannak érvényben, a helyieket kizsákmányoló oligarchát, Gáspárt (Pál András szintén kitűnő a szerepben) még úgy is nagyra becsüli a kistelepülés közössége, hogy közben egzisztenciálisan sakkban tartja őket. Dehát az uborkafarmon végzett kvázi rabszolgamunka még így is előrelépés ahhoz képest, amit ezek az emberek a rendszerváltás óta bármikor kaptak. Dér Zsolt ennek a ráeszmélésnek az egyes stációira építi fel az alakítását, aminek így egy jól felrajzolható íve van, így akár a Nyersanyag egyik fontos tartópillérének is tekinthető. Igazi színészi bravúr ez egy olyan filmben, amit remélhetőleg a jövőben sokan fognak még megnézni. (PVÁ)

4. SZABÓ-KIMMEL TAMÁS (Lefkovicsék gyászolnak)

Szabó-Kimmel Tamás podcastunkban mesélt arról, miért akarta nagyon a Lefkovicsék gyászolnak Ivánjánák szerepét, ami teljesen atipikus azokhoz a figurákhoz képest, amiket eddig láthattunk tőle a vásznon: „A visszafogottsága miatt, egy más figurát játszhattam, mint ami megszokott volt tőlem.” A szerepbe fektetett munka és felkészülés meghozta számára gyümölcsét, a romantikus filmek és hőszerepek után valóban egy teljesen új fejezetet kezdete lehet filmes karrierjében az ortodox zsidó családapa.

Iván egyszerre félénk, sértett, de mégis lobog benne belül a küzdőszellem, ami megnyilvánul elszántságában, mert azért is végig üli a shivát a szülői házban, ahol nem látják szívesen. Szabó-Kimmel érett alakításával belesimul a bokszedző apja és egy családi tragédia elől Izraelbe menekült Iván szerepébe, aki a vallásban találta meg azt, amit sportmániás apjától sosem kapott meg. (HB)

3. BEZERÉDI ZOLTÁN (Lefkovicsék gyászolnak)

Breier Ádám első játékfilmje szívmelengető családi történetet, amelynek egyik címszerepét (ugyanis Lefkovicsék a film nagy részében hárman is vannak) Berezédi Zoltánra osztotta. Talán mondanunk sem kell, hogy telitalálat volt, Bezerédi magával ragadóan alakítja a morcos boxedzőt, akinek a látszat ellenére valójában könnyen meg tud olvadni a szíve. A nyugdíjas Lefkovics Tamás idilli kapcsolatban él feleségével, amikor hirtelen megözvegyül. Anyja halála miatt Izraelből hazatér elhidegült fia, a Szabó-Kimmel Tamás által alakított Iván, aki hozza magával a magyarul alig beszélő hatéves unokát is. Világi és ortodox szemlélet csap össze, és igen hamar kerülnek felszínre a gyerekkorból gyökerező sérelmek, hogy a film végére újra kialakuljon ez a család, ezúttal az addig katalizátorként működő anya nélkül. 

A film nagyon pontosan mutatja be a mai magyar zsidóság egy szeletét, és túllép az itthon megkövesedett sztereotípiákon is, Bezerédi pedig pontosan és hihetően alakítja a vallástól eltávolodott pesti zsidó figurát. „A Lefkovicsék gyászolnak dramaturgiája nem okoz meglepetést, azonban szerethető és szórakoztató film lett, csupa-csupa szívünkhöz közel álló karakterrel, ráadásul a 21. századi hazai zsidóságot is láthatóvá tette a mai magyar filmben" - írtuk kritikánkban. (MJA)

2. SZABÓ DOMOKOS (Kálmán-nap, Egy százalék indián)

Régóta nem kérdés, hogy Szabó Domokosnak sokkal több filmben kellene szerepelnie, de Hajdu Szabolcs egyik emblematikus alkotótársát 2024-ben szerencsére két alkalommal is láthattuk a mozivásznon. Alakításaiban a tipikusan magyar keserűség vegyül a bármikor kirobbanni készülő feszültséggel és a kissé enervált, utánozhatatlan arcjátékkal és hanghordozással prezentált, kitűnően időzített poénkodással. A színész pontosan ezt hozza a Kálmán-nap és az Egy százalék indián szerepeiben is. Előbbi filmben egy hűtlen férj, akit furdall a lelkiismeret, ezért gyomorgörcstől szenved és néha idegesen felcsattan, vagy csak magától értetődő közönnyel mondja a feleségének, hogy „most kaptál a születésnapodra egy k*rvanagy orchideát." 

Az Egy százalék indiánban pedig egy sumákoló férj, aki anyagi csődbe taszítja a családot a hobbija kedvéért, egy ponton pedig részegen halandzsázik, kényelmetlenül hosszú ideig. Szabó Domokos bonyolult feladatokat old meg úgy, hogy akármit is csinál, minden mozdulatát a karakterekből építi fel, így egyetlen pillanatra sem válik manírossá és egyszerűen nem lehet rá nem odafigyelni akkor, amikor jelen van. Nagyon örülünk annak, hogy 2024-ben ilyen sokat volt jelen. (PVÁ)

1. HAJDU SZABOLCS (Kálmán-nap, Egy százalék indián)

Az idei év kétségkívül Hajdu Szabolcsé volt a moziban, januárban a hidegfejű elintézőemberként, márciusban névnapos családapaként, októberben Mexikóba készülő férjként láthattuk a vásznon. A szlovák-magyar politikai thriller (Hatalom) Steiner ügynöke összetett figura, akit Hajdu munka közben gépies és fenyegető figuraként jelenít meg, de családja körében képes megvillantani az érzőbb oldalát is, miközben a magyar és a szlovák nyelvet váltogatja. Sokkal nehezebb külön kezelni két saját filmjének főhősét. 

Andris és Kálmán is kissé kiégett értelmiségik, akik már képtelenek rendesen kommunikálni a párjaikkal, ez által nem képesek szembenézni házasságuk széthullásának egyre reálisabb helyzetével. Hajdu épp olyan hiteles mozzanatokkal, fanyar humorral és tökéletesre csiszolt dialógusokkal kelti őket életre, mint ahogy az alapot jelentő színházi előadások során tette. Hajdu interjúnkban mesélt róla, hogy sok évnyi filmrendezés után hogyan talált vissza a színészi énjhéhez az Ernelláékat követően, mi pedig reménykedünk benne, hogy ezentúl is minél gyakrabban láthatjuk majd a vásznon. (MJA)