Az utca másik vége (r.: Nagy Kálmán)
A legrosszabb a gyerekekben, hogy sosem lehet tudni mikor beszélnek igazat. A legjobb a felnőttekben, hogy mindent elhisznek, amit a gyerekük beszél. A legrosszabb a felnőttekben, hogy néha nem hisznek el mindent, amit a gyerekük beszél. Ábel (Sáfrány Ágoston) azt állítja, hogy Bence (Zikkert Milán) zaklatja az iskolában, elvette a fülhallgatóját, cikizi a rajzverseny miatt, legutóbb pedig kövekkel is megdobálta. Bence szerint ez hazugság. Ábel és Bence apukája is Ábelnek hisz, egy idő után már pedig nem is az igazságkeresés válik fontossá.
Nagy Kálmán filmje jó érzékkel sűrít. Egyik előnye, hogy kiterjeszti a bullying témakörét: a gyerek- és felnőtt lét közötti vékony határról, a gyereknevelés mikéntjéről és arról is beszél, hogy érdemes-e és ha igen, akkor hogyan lehet jól beavatkozni a gyerekek között felmerülő konfliktusokba. A színészek jelenléte természetesnek hat a naturalista, vidéki környezetben, ugyanakkor az univerzális témaválasztás és pontos forgatókönyv miatt nem számít, hogy hol játszódik a történet. Nem véletlenül került a BAFTA Student Awards shortlistjére, és ért el nemzetközi sikereket miután debütált a 28. Szarajevói Filmfesztiválon Az utca másik vége. (GY.I.)
A sápadt férfi utolsó kísérlete a napozásra (r.: Csókás Nándor)
Nyár van a Balatonnál, süt a nap, pihenünk a strandon. Magunk mögött hagyhatjuk a munka és egyéb terhek által okozott stresszt, fürödhetünk a tóban, ehetünk lángost, napozhatunk. De mi van, ha mindehhez egyáltalán nincs kedvünk? Ha tehetnénk, talán nem is jöttünk volna le a strandra, de ha már itt vagyunk, csak arra vágyunk, hogy csendben, faarccal feküdjünk és hagyjanak békén. Az, hogy körülöttünk mindenki jól érzi magát, csak ront a helyzeten.
Valami ilyesmit érezhet Csókás Nándor rövidfilmjének két főszereplője, egy 9 éves kislány, Róza, és a címbéli, Hajduk Károly által alakított, sápatag középkorú férfi, Móric. A film első fele megidézi a mindenki által ismert balatoni életérzést, viszont a nosztalgikus, jóleső képeket beárnyékolja a Róza és Móric kiüresedett állapota miatti nyomasztó hangulat. Azonban furcsa módon valahol felemelő nézni ezt a filmet. Sokan érezhettünk már hasonlóan, mint a két főszereplő, de mivel egy nyaralásért mindig illik hálásnak lenni, ezeket a negatív gondolatokat jobb megtartani magunknak. Mivel a rendező visszafogott szimbolikával ragadja meg ezt az állapotot, illetve egy többféle módon értelmezhető, izgalmas csavarral zárja a filmet. (D.A.)
Apád (r.: Kühnel Szabó Anita)
Miki, a fiatal hegedűművész úgy érzi, képtelen megfelelni konok apja elvárásainak. Miután leszerepel egy előadáson, az elkeseredés arra vezeti, hogy öngyilkosságot kíséreljen meg. Eddig meglehetősen lehangolónak hangozhat, ám Kühnel-Szabó Anita kisfilmje a legkevésbé sem az. A fiú a furcsa purgatóriumban újra találkozik a frissen elhunyt apával, ketten pedig elindulnak Istenhez, hogy elbeszélgessenek vele.
A vicces road-trip állomásai az apa bűnein és jellemhibáin keresztül vezetnek, ami jó alkalom, hogy a fiú rendezze kapcsolatát a Mézga Gézára emlékeztető, kisstílű és egoista figurával. A MOME Anim sikerfilmjei a legtöbbször a fantasztikusan kimunkált látványra, az egyedi világok felépítésére helyezik a hangsúlyt, Kühnel filmje ebben kívétel, mert inkább a dialógus vezényli, de így is az animációs műhely hírnevéhez méltó alkotás, ami generációs különbségeket és egy diszfunkcionális szülő-gyerek kapcsolatot tárgyal nagy szívvel és humorral. (HB)
Krémes (r.: Sós Bálint Dániel)
Szokásos madárlese során szokatlan látvány tárul egy középkorú ornitológus szemei elé. A férfi ingyen süteményért cserébe tartaná a száját, de zsarolási kísérlete nem egészen úgy sül el, ahogy tervezte. Sós Bálint Dániel alig 6 perces kisfilmje egy Örkény-novellához hasonlóan frappáns és szellemes. A történet egyszerűsége nemhogy nem zavaró, de kifejezetten jól is működik az emlékezetes látványvilággal és retró hangulattal kiegészülve.
A Dimény Áron által alakított ornitológus kicsinyességével és gyermekien egyszerű gondolkodásmódjával hozza magát kellemetlen helyzetbe, így a Krémes egy tanulságos csattanóval zárul. A vidéki cukrászda és a sütemények látványa, a díszletek, a zene, valamint a képi világ nosztalgikus, bensőséges hangulatot kölcsönöznek a filmnek, míg a sárgás, tökéletes pontossággal és szimmetriával megkomponált felvételek Wes Anderson stílusát idézik. Bárkinek érdemes lehet megnézni a Krémest, hiszen amellett, hogy rendkívül szórakoztató, remek alapozásként szolgálhat Sós Bálint Dániel első nagyjátékfilmjéhez, a Minden rendbenhez, amely idén érkezik a hazai mozikba. (D.A.)
Spread My Fuzz and Fly Away (r.: Mazzag Izabella)
Bár dokumentumfilmesként végzett Almási Tamás osztályában, mégis videoklipekkel vált ismertté, idén ősszel pedig Azariah-ról szóló zenés-áldokumentumfilmmel debütál a mozikban Mazzag Izabella, akinek mindeközben még egy olyan játékos szösszenetre is futotta, mint az ötperces Spread My Fuzz and Fly Away. Egy teniszpályán járunk, ahol az idős gondoknak láthatóan már a hócipője is tele van a napi teendőkkel, főnökének végtelen hosszúságű hangüzenetére fittyet hányva inkább nekiáll az adogatógéppel passzolgatni. A sportolók hiába várnak a beengedésre a kapunál, a ritmikusan pattogó labdák elsodorják magukkal egy képzeletbeli világba, ahol a férfi a teremtés talán legtökéletesebb formáját veszi fel – azaz teniszlabdává változik.
Kreatív, bájos és szórakoztató ez a rövid tréfa Mazzag részéről, és mivel az idei Friss Hús élőszereplős kínálata egyébként is szűkölködik a nevettető alkotásokban, kifejezetten örömteli azt tapasztalni, hogy akad még olyan fiatal tehetség, aki nem komolykodja túl a dolgokat, megengedi magának és jól is használja a szürreális humort, ráadásul ezt pont az ötletnek megfelelő hosszúságban teszi. (H.B.)
Harmadnap (r.: Török Marcell)
Pilinszky. Jézus. Jézus a harmadnapon feltámad. Bárány. Bárány az úton. Plüssbárány. Ajándék. Dübörgő zene. Apa kalapja fontos. Dóri rosszul van. Máté próbál segíteni? Valami nem okés kettejük között.
Török Marcell fogott egy sor bibliai motívumot és különböző asszociációkból gyúrt össze egy non-narratív filmet, egyfajta szokatlan agymunkát kívánva a nézőjétől, a komplex szimbólumrendszer ugyanakkor kissé zavarosnak hat.
A tipikus gyorséttermi hangos, türelmetlen kiszolgálásból átvezet bennünket egy furcsa párkapcsolati dinamikába, ahol érezhető, hogy valami nincs rendben, de csak morzsákat kapunk, hogy összerakhassunk valami képet. A Harmadnap kényelmetlen atmoszféráját már eleve az 1:1 képarány megteremti, Sisa Dávid dermesztő zenéje pedig csak ráerősít erre a különös világra, ami egyszerre a miénk és mégsem. Mentes Júlia és Hevesi László elképesztő ügyeséggel szorítja vissza azt, amit ki kellene mondani, de valamiért nem lehet. (GY.I.)
A Friss Hús vetítéseire jegyek már kaphatók a Puskin mozi oldalán, a teljes program a fesztivál honlapján böngészhető.
Az ajánlót összeállította: Dechert Adél, Gyáfrás István, Horváth Bálint
