„Hatalmas, elüzletiesedett cirkusz ez a fesztivál, de a személyes találkozások és a bemutatkozási lehetőségek miatt szükség van rá. A művészetről csak picit van szó. Fontosabb a felhajtás, mint maga a film. Egy kis fesztiválon vagy egy moziban sokkal mélyebb élményeket élhet át az ember.”- nyilatkozta Mundruczó a filmhunak. A rendező szerint a mezőny filmjei általában kiszolgálják a fesztiválízlést, az a pár alkotás viszont, aminek ezt sikerül szétrombolnia, valóban erősnek mondható. Például Michael Haneke's The Time of the Wolf című munkáján átsüt a tehetség, Kiyoshi Kurosawa Bright future című filmjét látva pedig úgy érzi az ember, hogy egy igazi harcossal áll szemben. „Kevés kincset találtam, de két film négy nap alatt jó arány, különösen, ha beleszámítjuk, mennyire kukacos vagyok.” – fűzte hozzá a friss oberhauseni díjazott.

Az operásított Johanna is a „rombolók” közé tartozott, a két nehezen összekapcsolható műfaj keveréséből született filmet így inkább kísérletnek fogták fel Cannesban. A kísérlet egyébként folytatódik, hiszen a rendező tervei szerint A 78-as Szent Johannája egészestéssé bővül. Hogy az operafilm vagy a Delta munkacímen futó Mundruczó-sci-fi valósul-e meg hamarabb, az nem az alkotó alkotókedvén, csakis a beérkező támogatásokon múlik. Ami a külföldi hozzájárulásokat illeti, egyelőre nincsenek konkrét ajánlatok, csak a kapcsolatok építése folyik, az azonban már biztos, hogy a film Norvégiában, Németországban és Portugáliában is vendégszerepel majd. Előtte azonban Locarno az útirány a teljes szkeccsfilmmel. A Jött egy busz… szerződéseiben egyébként az szerepel, hogy a kisfilmek együtt és külön-külön is vetíthetőek. Mint azt a modern Johanna kálváriáját celluloidra rögzítő epizód felelőse elmondta, a produkciónak csak előnyére válik, ha az öt munka külön életet is él.