Horváth György a filmhunak beszélt a terveiről, miután a Titanic Filmfesztivál eddigi igazgatóját a Mokép élére nevezte ki az ÁPV Rt a kulturális tárca egyetértésével augusztus 8-án. A nagymúltú cég a magyarországi forgalmazók között a mozimegjelenések tekintetében szerény részesedéssel bír. Az Örökmozgó, a Toldi mozi és a Titanic Fesztivál nyomán az lenne várható Horváth-tól, hogy változtatásokat tervez ezen a téren. Többek között erről is kérdeztük a Mokép új vezetőjét.

- Te elsősorban a Titanic “kapitányaként”, fesztiváligazgatójaként vagy ismert a nagyközönség számára, pedig már előtte is szoros kapcsolatban álltál a filmekkel.

- Az első munkahelyem a Budapesti Művelődési Központ volt, ahol másfél évig filmklubokat és jazzklubokat szerveztem. Azután a Filmtudományi Intézetbe (a mai Filmarchívumba) kerültem, ahol a filmklubokért, a Filmmúzeumért, a filmvásárlásokért felelős osztály vezetője lettem, és így egyszerre volt dolgom új és archív filmekkel. Később a munkatársaimmal, Kövesdi Gáborral és Bogdán Enikővel azt a feladatot kaptuk, hogy alakítsuk át a Mátra mesemozi imidzsét, amiből megszületett a mai Örökmozgó. Eleinte este 6-kor és 8-kor voltak sávjaink a Mátrában, majd utána következett az átépítés és az Örökmozgó imidzsének kialakítása. Közben továbbra is a filmvásárlások felelőse maradtam. Nagyon büszke vagyok például arra, hogy sikerült megszerezni Wenderstől a Berlin fölött az ég című filmet és megszervezni a reklámkampányát. Pont tíz éve dolgoztam a Filmintézetnél, amikor a Balázs Béla Stúdió megkapta a Toldit, és felkértek hármunkat, akik az Örökmozgón dolgoztunk, hogy alakítsuk ki a felújítás előtt álló mozi imidzsét. Engedtünk ennek a hívásnak, így töltöttem el a Toldi moziban öt évet, ahol a feladat megint ugyanaz volt: létrehozni egy új helyet Budapesten és megtölteni programokkal. A Filmintézetnél és a Toldi moziban sok nagy rendezvénnyel foglalkoztam, mint amilyen például az Ozu- és Mizogucsi-retrospektív vetítéssorozat volt. 1992 körül, tehát még a Toldis időszak elején, eljutottam a londoni filmfesztiválra, és úgy jöttem haza, hogy szeretnék itthon is egy fesztivált szervezni. A Titanic 16 filmmel indult 1993-ban és abból lett, ami lett, de végig megmaradt magánalapítványnak. Az életrajzba még beletartozik, hogy két és fél évig én képviseltem Magyarországot audiovizuális téren egy európai szervezetben, tehát van némi kulturális diplomáciai tapasztalatom. Emellett különböző időpontokban és helyeken tanítottam: filmes intézményrendszert, filmtörténetet, rendezvényszervezést.

- Elfelejtkeztél arról, hogy a Filmszemle igazgatója is voltál egy évig.

- Az 1996-os szemle igazgatói posztjára írtak ki először pályázatot, amit én nyertem el. A megbizatás egy évre szólt, de én azért fektettem bele annyi energiát, mert szerettem volna több évig csinálni. Munkatársaimmal megpróbáltuk kialakítani a Filmszemle imidzsét, például abban az évben volt először kisjátékfilmes és kísérleti kategória külön díjakkal, és olyan programokat indítottunk be, aminek három-négy év lett volna a kifutása. Egy év tapasztalattal már meg lehetett volna határozni, hogy hol húzódnak a szemleigazgató feladatának határai, de aztán ennek nem lett folytatása. Én ma is azt mondom, hogy egy ekkora horderejű dolognak jót tesz, ha valaki egyszemélyes felelősséget vállal érte.

-- Augusztus 8-án a Mokép élére kerültél. A nagymúltú cég a magyarországi forgalmazók között a mozimegjelenések tekintetében jelen pillanatban szerény részesedéssel bír. Az Örökmozgó, a Toldi mozi és a Titanic Fesztivál nyomán az várható tőled, hogy változtatásokat tervezel ezen a téren.

-- A Mokép eddigi stratégiája egy jól értelmezett óvatosságnak tudható be. Minden forgalmazó reflektált arra, hogy milyen változások történtek a nézői szokásokban az elmúlt években. A Mokép úgy reagált arra a helyzetre, hogy nincs saját mozija, hogy sokkal kevesebb filmet mutatott be. Aki engem ismer, annak nem nehéz kitalálni, hogy ezen túl több mozimegjelenésre lehet számítani. De nem nagyon-nagyon sokra, hiszen a jelenlegi magyar mozipiacon így is jóval több a bemutató, mint amennyi indokolt lenne. Lehet, hogy olyan elvárás is van velem szemben, hogy majd behozom a Titanic szemléletét a Moképbe. A forgalmazónak azonban anyagi felelőssége van döntéseiért, és egy cég egész éves működése nem eshet egy-két film áldozatául. Láttam, hogy remek művészfilmek milyen szomorú sorsra jutottak, nem a forgalmazó hibájából, hanem a meglévő nézői szokások miatt. Ebben a pillanatban ezért azt mondom, hogy a Mokép biztosan nem fog specifikusan a rétegfilmek mellett dönteni. A vásárlások előtt azonban komoly piackutatásra lesz szükség ahhoz, hogy megfelelő döntéseket hozhassunk munkatársainkkal.

- Ha a filmtörvény tervezetében megfogalmazottak valóra válnak, akkor kialakul a minőségi filmek megfelelő támogatási rendszere és létrejön az egész országra kiterjedő artmozi-hálózat, ami talán lehetővé teszi több művészfilm behozatalát.

- Az artmozi-hálózat kialakítása a tervezet legfontosabb eleme, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a magyar filmeknek ismét legyen nézőjük. Hiába fektet a forgalmazó pénzt és energiát egy magyar filmbe, ha csak Budapesten lehet vetíteni. Országos léptékű fejlesztés kell az egészséges viszonyok kialakításához. Ha létrejön a nemzeti mozihálózat, akkor lehet majd gyártani és forgalmazni több magyar filmet és a külföldi művészfilmek behozatala is fellendül. Az oktatásban már elindultak abba az irányba, hogy majd a videó és a DVD megoldja a gondokat, de én remélem, hogy amíg film van, addig moziban is meg tudják nézni az emberek.

- Tegyük fel, hogy két-három éven belül megvalósul ez a rendszer. Látsz-e a művészfilmes piacon olyan réseket, amit a Mokép ki tudna használni?

- Igen, látok ilyen réseket, de ezt nem szeretném pontosítani.

- Említetted, hogy a Mokép azért is nehéz helyzetben van a filmforgalmazásban, mert nincs saját mozija. Nem volna érdemes építeni vagy venni mozikat?

- Rengeteg mozi van Budapesten, csak ezért nem érdemes egy újabbat létrehozni. Ha kommersz filmmel jelentkezik egy forgalmazó, amiben pénz van, akkor könnyű teremhez jutni. Az Amélie-t 135000-en látták, ami francia film esetében egészen kivételes szám, de mindez csak úgy működhetett, hogy a partnerek adtak hozzá mozit és termet. Nehézségek akkor vannak, ha 5-10000 embert érdeklő művészfilmmel lépünk színre, ami konkurrenciát jelent. Ez is megoldódik azonban, ha létrejön az országos artmozi-hálózat.

- Mi a helyzet a videóforgalmazással?

- A Mokép videóforgalmazóként jelentős tényező, igaz, inkább mennyiségi, mint minőségi értelemben. A Magyarországon kialakult videónézési szokások miatt ehhez a területhez csak nagyon körültekintően szabad hozzányúlni.

- A Mokép azonban nem csak egy a sok hazai forgalmazó között, hiszen a cégnél vannak az 1987 előtti magyar filmek jogai. A készülő filmtörvénynek tisztáznia kell, hogy ki kezelje ezt a filmállományt, ami nyilvánvalóan komoly anyagi és szellemi értéket jelent. Van-e már valamilyen álláspontod ezzel kapcsolatban?

- A filmtörvény-tervezet szövegét megkaptam, amiben vannak javaslatok a filmjogokkal kapcsolatban. Nem akarok nagy szavakat használni, de szerintem rajtam keresztül olyan ember került a Mokép élére, aki talán képes lesz arra, hogy nézőpontot váltson és a filmszakma érdekeit is megértse. Egyelőre azonban még csak a hetedik napomat töltöm a Moképnél és szeretném megismerni a cég teljes működését, az összes szerződést, a magyar filmjogokra vonatkozó értékbecsléseket, a kezelésre fordított munka mennyiségét, mielőtt bármit is mondanék. Ugyanakkor nekem nem jelent kiemelt témát ez a kérdés. Van egy olyan publicisztikai közhely, hogy a Mokép a régi magyar filmek kezelője, semmi több. Arra törekszem, hogy pontosítsuk a Moképról kialakult képet, nemcsak a nyilvánosság, hanem a szakma felé is. Szeretném, ha mindenki számára ismert lenne, hogy ennél a cégnél van a legtradicionálisabb törődés a filmmel. A Moképnek van videóműhelye, filmraktára, a cég foglalkozik a kópiaszállítmányozás logisztikai szervezésével, hogy egy négynapos ünnepen se álljon le a hazai mozik kópiaellátása. Nemrégiben indult a magyar filmek DVD-kiadása, amiben munkatársaim óriási kreativitással dolgoznak azon, hogy miként kapjon új életet egy régi magyar film, hogy mit lehet mögé tenni extrákban. Úgy képzelem, hogy minden magyar film DVD-kiadása ünnep lesz nálunk.

- A milleneumi filmprogram kapcsán a Mokép gyártási feladatokat is ellátott. Lesz-e ennek jövője a cégnél?

- A milleneumi filmprogramból még egy-két dolog továbbmegy, de én ebben nem akarok ellenőrző feladatot ellátni. A távolabbi jövővel kapcsolatban meg kell ismernem a Mokép kapacitását. Valószínűleg különbözni fogok elődeimtől, mert nekem nem a gyártás az elsődleges ambícióm. Az is óvatosságra int, hogy a többi nagy hazai forgalmazó nem lépett erre a területre.

- A Mokép állami vállalat, az ÁPV RT a tulajdonosa. Milyen elvárások fogalmazódtak meg a cég jövőjével kapcsolatban?

- Kinevezésemkor az volt az ÁPV Rt. vezetőinek kérése, hogy ismerjem meg annyira alaposan a céget, hogy valamennyi lehetőséget naprakészen lássam. További elvárások időközben, a cég megismerésével párhuzamosan fognak kialakulni.

- A Mokép privatizációjáról vannak tervek?

- Nem hiszem, hogy kineveztek volna igazgatónak, ha az ÁPV Rt. a közeljövőben el szeretné adni a céget. Remélem, hogy ezután nélkülem nem hoznak a Moképpel kapcsolatban döntéseket.

- Mi lesz a Titanic Fesztivállal? Te maradsz a kapitány?

- Örülök, hogy a Titanicért aggódnak az emberek és nem az egészségemért. De féltretéve a tréfát: megnyugtathatok mindenkit, hogy idén is lesz fesztivál október 10. és 20. között. A tizedik Titanic már javában szerveződött, amikor kineveztek a Mokép élére, ezért ha akarnám, sem tudnám megtenni azt, hogy most rögtön kivonulok a Titanicból, noha napközben a Mokép igazgatása, a szabadidőmben a fesztivál szervezése óriási energiákat emészt fel. Szerencsére a munkatársaim rögtön látták, hogy valamelyest tehermentesíteniük kell engem. A nagy kérdés az, hogy távlatilag mi lesz a Titanic sorsa, és ebben nem csak az én személyem az érdekes. A Titanic elérkezett egy határhoz, ami után több állandó munkatársra lenne szükség, akik fizetést kapnak. Máshol egy tízéves fesztivál már régesrég elérte azt, hogy egy szűk stábot eltartson, miközben mi nem tudtuk megtartani a tanácsadóinkat sem, mert más megélhetés után kellett nézniük.

- Milyen programra számíthatunk a tizedik Titanicon?

- Negyvennél több film várható, köztük 4-5 német, 6-7 francia film, de idén nem lesz sem kiemelt ország, sem rendezői életmű. Programvéglegesítés jövő utáni héten lesz, addig viszont részleteket nem árulok el, mert babonás vagyok.