2014. 01. 08. Rostás Eni
Kutyaharapást szőrével - Trier túladagolás téli depresszióra
Ma indul a Toldi Lars von Trier-fesztiválja
Lars von Trier az emberek azon csoportjába tartozik, akik a legnagyobb depressziójuk kellős közepén is bemennek előadást tartani az egyetemre, ám pár perc után közlik, hogy ez most mégsem fog menni. Trier felvetette ugyan, hogy hallgatósága megpróbálkozhat egy kis lelkesítéssel, kérheti olyasmikre, hogy maradjon, esetleg néhány „Szegény Lars” elrebegésével kifejezheti együttérzését, ám mikor teljesült a kívánsága, felállt, és távozott. Pedig a dán rendező nagyon kedves ember, legalábbis filmjeinek egyik visszatérő szereplője, Willem Dafoe ezt állítja. Kár, hogy ezt senki sem veszi észre, mert csak arra tud koncentrálni, hogy minden kedvessége ellenére mennyire fura és perverz. A Toldi két napos fesztivállal ünnepli az egyik legnagyobb kortárs provokatőr legújabb filmjének, A nimfomániásnak első részét. A nagyétvágyú Gainsbourg mellé megkapjuk az erdei állatokkal beszélgetőt, a lovasok nélkül érkező apokalipszist, a birodalmi szellemkórházat, sőt bónuszként még egy werkdokut is. A saját, külön bejáratú téli depressziónkon néha már az is segít, ha órákig bámuljuk, hogy másoknak mennyivel rosszabb, úgyhogy a fesztivál a terápiás jellege miatt is erősen ajánlott. Két nap talán kibírható kövekkel a cipőnkben.
Első fejezet – melyből kiderül, hogy kés, villa, olló Charlotte Gainsbourg kezébe nem való
Egy gyerek elvesztésének terhét cipelő házasság más rendezőknél elhidegüléssel, és válással végződhetne, Trier viszont sokkal tovább merészkedett ennél. Méghozzá be az erdőbe, amiről már a Grimm testvérek óta tudjuk, hogy nem árt elkerülni. Főleg, ha olyasmik is elhangzanak, hogy a természet a sátán temploma, és beszédes rókák súgnak a szörnyű végkifejletről. Trier nagyon híres depressziójának Willem Dafoe és Charlotte Gainsbourg itta meg a levét. A rendező mindentől félt, kivéve a filmrendezéstől, ezért leforgatta az Antikrisztust, hogy ki tudjon mászni az ágyból reggelente. Először a Földet megteremtő Sátánról akart filmet csinálni - már plotja is volt hozzá, ám ebből az ötletből végül nem lett semmi. Helyette kaptunk egy nem kevésbé sátáni mozit, tele a néző és a rendező által is megmagyarázhatatlan szimbólumokkal (az állatokat állítólag Trier korábbi sámánutazásai ihlették, de hogy mit jelentenek, arról fogalma sincsen), amelyekről egyetlen dolog jelenthető ki biztosan. Az, aki kitalálta őket, láthatóan nincs jól. (Ha végignézzük a korábbi filmjeit, kis túlzással szinte borítékolható volt valamilyen mentális probléma). Trier egyetlen filmmé gyúrta az összes sötét gondolatát, bár gyorsan ki is jelentette, hogy a végeredményt nem érzi annyira a saját munkájának. Kezét a betegség vezette, és minél hamarabb túl akart lenni az egészen. A munkafolyamatot August Strindberg Inferno-kríziséhez hasonlította, a kész művet pedig Andrej Tarkovszkijnak ajánlotta.
Antikrisztus - nyitójelenet
Mikor?
Január 9-én, 18 órakor.
(Trier őskáoszának megtekintéséhez erős idegzet, vagy kiváló reflexek szükségesek. Utóbbi azért, hogy a tenyerünket minél rövidebb idő alatt a szemünk elé tudjuk emelni.)
Második fejezet – melyből kiderül, hogy a világvége festői környezetben sem olyan jó buli
Az esküvőt általában élete legszebb napjaként szereti definiálni az ember - kivéve, ha Lars von Triernek hívják. Ő mindig a legrosszabbra számít, és mi is lehetne borzasztóbb, mint a nagy nap környékére időzített, Wagner műre megkomponált világvége. Egy Melankólia nevű bolygó robog megállíthatatlanul a Föld felé, de sehol egy Bruce Willis, hogy megállítsa. A film első részében akadt helyette depressziós mennyasszony (Kirsten Dunst), meg rángatózó kézikamera. Utóbbival a rendező csak a színészeknek akart segíteni, hiszen ha nem tudják, hogy kin időz épp a kamera, sokkal spontánabbul tudnak viselkedni. A tengeribeteg nézőknek annyit tanácsolt, hogy úgy bámulják a vászon közepét, mint a szélvédő egy pontját vezetés közben. Ha a mellettük elsuhanó tájra kezdenek figyelni, annak könnyen rossz vége lehet. A második részre egy családcentrikus idősebb testvér (Charlotte Gainsbourg) jutott, és a rút Halál, aki egyre közelebbről liheg az arcunkba. Trier szerint Wagner zenéje inkább romantikussá, mint melankolikussá változtatta a filmet, amiről egyébként szereti azt nyilatkozni, hogy egy picit félresikerült. Bár ha ez azt jelenti, hogy az egyik legszebb film lett, ami a világvégéről készült, akkor azt nyilatkozik, amit csak akar.
Melankólia - Prológus
Mikor?
Január 9-én, 20 órakor.
Harmadik fejezet – melyből kiderül, hogy a sok szex sem boldogít
Amikor Trier egy – a Melankólia kapcsán adott - cannesi interjúja közben kijelentette, hogy a következő filmje pornó lesz, még A nimfomániás későbbi címszereplője, Charlotte ’Joe’ Gainsbourg is azt hitte, csak viccel. A forgatókönyv előlvasása után sem azt tartotta igazán nagy dolognak, hogy a lehető legkülönbözőbb emberekkel kell hemperegnie a kamerák előtt, hanem azt, hogy a rendező egy harmadik film főszerepére is őt választotta. A kékre-zöldre vert Gainsbourgot Stellan Skarsgard menti ki egy sikátorból, és válik jótevőjéből gyóntatópapjává. A pikáns, pimasz és provokatív múltidézés közben babiloni szajhákról, irodalmi hősökről, klasszikus kamaradarabokról repkednek a hasonlatok, és lepereg előttünk egy pedofíliával, szadomazóval, és mindenféle elképzelhető felállással tarkított szexuális Odüsszeia. A nimfomániás rendezői változata eredetileg öt és fél órás, ezt a moziváltozathoz két részre tagolták, és alig négy órára rövidítették. A Toldiban vetített első részben a nyolc fejezetre tagolt történet első öt fejezete elevenedik meg, ám a szaftosabb jelenetekre inkább a 2. részben kell majd számítani. A fiatal Joe szerepében egyelőre Stacy Martin dobálja hol a haját, hol a lábát, Gainsbourg meg Seherezádét játszik a betegágyban.
Január 10-én, 19 órakor.
Január 11-én, 14 órakor.
(A paranormális sorozatmaratonra nem érdemes háromnapi hideg élelemmel készülni, a szünetekben a Toldi biztosít mindent, ami a túléléshez szükséges.)
Január 11-én, 20 órakor.
