Filmhu: Az Így, ahogy vagytok mintha a Rokonok folytatása lenne, 2010-ben. Szabó István Móricz-adaptációjakor egyébként abban mindenki egyetértett, hogy ezek a korrupciós ügyek épp így mennek ma is.
Makk Károly: Lehet, habár hozzátartozik a dologhoz, hogy miközben írtam, egy pillanatra sem gondoltam a Rokonok-ra. Jó pár évvel ezelőtt olvastam egy Kertész Ákos forgatókönyvet, ami arról szólt, hogy van egy melós egy vidéki kisvárosban – a filmbeli Travolta-figura őse – akinek van egy menyasszonya, egy helyes, belevaló lány. De a mama szörnyű bigott asszony, nem hagyja őket a lakásban szexuális életet élni, ezért mikor jön egy új polgármester, elhatározzák, hogy ezt a nőt valahogy bejátsszák a polgármester ágyába. Majd megrendeznek egy in flagranti helyzetet, és megzsarolják a polgármestert egy lakás erejéig.
Filmhu: Nyomokban ezek az elemek tulajdonképpen benne vannak a filmben.
M.K.: Abban a könyvben a fiú cigány volt, nem ukrán, mint most. Volt a történetben néhány linkóci önkormányzati figura is, a részeges állatorvos, az ügyvéd, és hasonlók, én pedig elhatároztam, hogy csinálok ebből az anyagból egy tárgyalótermi filmet. Mindig is szerettem volna rendezni egy filmet, ami teljes egészében tárgyalóteremben játszódik, ahol aztán lépésről lépésre kiderül az igazság. És akkor elkezdtem fölíni, hogy: első jelenet, második jelenet…stb. Kínlódtam vele fél évet. De én marha!, nem mentem utána, hogy a valóságban hogy is van ez. Hogy a magyar jogszolgáltatásban a bíró egy kutyafüle, mert ő csak megkapja a nyomozati anyagot, amiben már minden benne van, tehát nincs olyan, hogy valakit beidéz, akkor azok hazudnak, és kialakul egy éles helyzet…
Filmhu: Ráadásul nincsenek esküdtek sem, akik a tárgyalótermes filmek végkifejletét oly izgalmassá tennék.
M.K.: Van egy jó barátom, ex-rendőr, ő segített nekem a könyvnek ebben a fázisában, s ő mondta, hogy öregem, nincs már ilyen, amire te gondolsz. Bacsó Péter is azt tanácsolta, hagyd a fenébe, ezt nem fogod tudni megcsinálni, viszont azt a történetet, amit a tárgyalásra kitaláltál, tedd át direktbe. De nekem ebben akkor már több hónapnyi munkám volt, s azt mondtam, elegem volt, nem csinálom meg. Aztán mégiscsak elkezdtem rajta gondolkodni, s mivel tulajdonképpen szenvedélyes újságolvasó vagyok, megszállottan olvasom ezeket a szörnyűségeket, amiben élünk - a Tocsik-ügyet, a Postabank-ügyet, a Kulcsár-ügyet, a BKV-ügyet -, s mindig kérdezem magamtól, hogy ez hogyan lehetséges: a könyv lassan feldúsult, átalakult. Felkértem Bereményi Gézát is, akivel nagyon jól dolgoztunk együtt.
Filmhu: Milyen újságokat olvas? Hogyan tájékozódik a közélet botrányairól?
M.K.: Mindegyiket olvasom, a Népszavát, a Népszabadságot, a Magyar Nemzetet. Ráadásul valahogy mindig előkerül egy ismerős, aki ismer valakit a szóban forgó bagázsból, aki az újságoknál jobban tudja, hogy körülbelül mi van.
Filmhu: Érti is ezeket az ügyeket? Mert ahhoz mára nagyjából hozzászoktunk, hogy a magyar közélet botrányai végső soron érthetetlenek.
M.K.: Szerintem én ezeket értem. Van egyébként egy svájci bankár barátom, magyar fiú egyébként, aki el szokta magyarázni, hogy körülbelül mi van a háttérben.
Filmhu: Ezt csak azért kérdem, mert az Így, ahogy vagytok-kal kapcsolatban az lesz a legérdekesebb, vajon fogja-e érteni a néző a szovjet megszállás végnapjaiig visszanyúló tragikus, korrupt, szövevényes történetet, melyben vannak orosz repülőkből kiszerelt fegyverek, lehallgatások, pártok, elsíbolt reptérfelújításra szánt milliók.
M.K.: Hogy érthető-e a történet, e pillanatban nekem is gondot okoz. Én egyébként menet közben jöttem rá, tulajdonképpen majdnem mindenkiről, akit ismerek, kiderült, hogy valamilyen módon, akarva, akaratlanul, benne volt valamilyen dologban.
Filmhu: Az ismerőseiről beszél?
M.K.: Igen. Igen. Szóval, ha nem is mindannyian, de jó néhányan. És akkor arra gondoltam, hogy ez a valamikori pilóta, a főszereplőm idejön ebbe a városba polgármesternek. És ő úgy gondolja, hogy a maga módján rendet fog csinálni. Aztán persze ez nem lehetséges. És amikor az egyik szereplőmtől - lehet, hogy ő a gyilkos (?) -, megkérdezik angolul, tulajdonképpen viccből, hogy „Secret service?”, a néző is elkezd gondolkodni: - Jézusmária, mi van itt? És ezt a Travoltát, aki itt volt orosz katona, vajon ki lőtte le? És ki ez a lehallgató ember? És honnan jön az az elvtárs, az a katonai attasé? És ki a lány? Mit akar valójában? Például amikor baj van, Travolta és a lány elkezdenek egymással oroszul beszélni. Szóval mi van itt tulajdonképpen? Azt gondoltam, hogy ez a sok nehezen megválaszolható kérdés, hogy igazából senki nem ért semmit, feszültséget ad majd a filmnek. Miközben a történet hátterében számtalan lehetséges verzió bujkál. Amikor erre rájöttem - menet közben egyébként rengeteg mindent hozzáírtunk a történethez -, ezt nagyon izgalmas feladatnak találtam. És a végén úgy döntöttem, hogy aki érti, érti, aki nem, nem. Gondolkozzunk! S aztán persze jött a gyomorgörcs, hogy jól döntöttem-e. De hozzáteszem, nagyon megszerettem a filmnek ezt a fajta komplikáltságát.
Filmhu: Az Így, ahogy vagytok körülbelül annyira érthető, mint azok a bizonyos korrupciós újságcikkek. Sok mindenre lehet tippelni, de sehol semmi bizonyosság.
M.K.: Valamit szeretnék mondani, ami meglepett. A mozisok mind nagyon lelkesek, hogy nekik ez a film kell. A Puskin például 6 hétre lekötötte. Tegnap pedig, Veszprémben, az első nyilvános vetítés után számomra kiderült, hogy mindenki mindent ért. Jobban, mint reméltem. El kell, mondjam még, külön lehetőség és izgalom volt, hogyan kell például a színészeket játszatni, hogy mindenki gyanús legyen egy kicsit. Tudniillik vagy kimondom az egészet, és akkor lesz belőle egy falvédő, vagy megpróbálom ezt a sejtetős szálat - amivel csak tudom -, erősíteni. Ennek a filmnek úgy kellene működnie, mint mikor az embernek adnak egy jó nagy injekciót a fenekébe, nem is veszi észre, már meg is van, csak aztán kezd el nagyon fájni.
Filmhu: Végül az egész sejtetős bonyolult sztori beletorkollik egy tragédiába. Megszülethetne itt valami szerelem, de ilyen viszonyok közt?
M.K.: Ami engem érdekelt - túl azon, hogy ez a cirkusz valóban csak roncsolni tudja az emberi kapcsolatokat -, hogy mi is kell egy filmbe? Egy jó halál, egy jó szerelem, egy jó boldogság. Aztán gondolkodtam, hová is megy ez a történet? Mert ugye a helyzet azt diktálta hogy A: a polgármester rendet csinál, a bűnösöket följelenti, bíróság elé viszi, B: a polgármester behódol. De mindkettő annyira közönséges. És akkor jött az ötlet, hogy a lánynak kell lezárnia ezt a történetet, aki fél, hogy ez a maffia beleviszi az ő emberét a disznóságokba, s akinek elege lett abból, amit az ukrán fiúval végig csinált. Mindig gondolkoztam rajta, mi is volt a Szerelem titka. Az egyik biztosan a falvédő sztori a happy enddel. Hogy hosszú évek után kijön Darvas Iván a börtönből és a felesége megvárja. És azt kell, mondjam, annak a befejezésnek ott még volt társadalmi realitása. Ha én most ezzel előállnék, hát röhögés tárgya lennék.
Filmhu: Mit gondol, miért készül itthon olyan kevés film ezekről a zavaros korrupciós ügyekről, az összemutyizó politikusokról, meg a fehérgalléros szatellit bűnbandákról? Tulajdonképpen csak Jancsó politikai parabolái foglalkoznak ezzel.
M.K.: Igazán nem tudom. Van egy jó barátom, egy angol producer, akivel a Játékos című filmemet csináltam, ő mondta nekem: Te, hidd el, ami most nálatok, Kelet-Európában történik, az érdekesebb, mint ami az ötvenes években történt. Ki terjeszti felétek, hogy ez bennünket nem érdekel?
Filmhu: Az alkotókban talán lehet félelem is, hogy a hatalmi viszonyokat ma nem lehet olyan alaptörténetekkel megragadni, mint annak idején a Szerelem-ben, vagy a Szegénylegények-ben.
M.K.: Végül is én vonzódom az áttekinthető témákhoz. Odaadom, tessék, ezen lehet izgulni, ezt lehet szeretni. Felmerült közben, hogy ha kimondjuk, hogy az orosz gépekből kiszerelt fegyverek a délszláv háborúba mentek, akkor az egész történetet talán jobban megértik az emberek. Aztán úgy döntöttem, nem kell. Azt is el kell, mondjam még, hogy a film minősége nem olyan, amit én megszoktam. Az Így, ahogy vagytok nagyon kevés pénzből készült, és Medvigy Gáborral nem celluloidra forgattuk. A színészek viszont nagyon jók. Gyerünk, gyerekek, csináljuk! Nagyon élveztem.
Filmhu: Tegyük hozzá, az élvonal játszik. Cserhalmi György, Nagy-Kálózy Eszter, Tryll Zsolt, Csányi Sándor, Szabó Győző, Jordán Tamás, Mácsay Pál, Törőcsik Mari. Cserhalmi például nagyszerű a polgármester szerepében.
M.K.: Cserhalmi Gyuri isteni formában van. És annyira fontos volt számára ez a történet, hogy segített például a dialógokat átírni. Sokat segített a filmben, mert neki is van elképzelése, hogy mi megy itt.
Filmhu: A legmulatságosabb talán Jordán Tamás politikusa volt. Kicsit mintha Virág elvtárs rokona lenne. Ő az a veszélyes, simlis vén róka, aki mindig a felszínen marad.
M.K.: De Mácsay Pál is kitűnő az ellenzéki párt emberének szerepében. Ez a két cinikus gazember együtt, ez a két „igazgató” pontosan tudja, hogy ki mire való, hogy kivel milyen szerepet kell eljátszatni. Kíváncsi vagyok, hogy a pártok hogy fogadják majd őket.
Filmhu: Egyébként mit jelent a cím. Így, ahogy vagytok?
M.K.: Ez egy lóverseny szleng, ha valaki három lovat tesz meg egyszerre, és a sorrend is fontos. És amikor az a három ló, a megjátszott sorrendben vágtat a célba, na, akkor kiabálják a lelátóról, hogy: „Így, ahogy vagytok…!”
