Filmhu:  A tiétek volt a legrövidebb és legvelősebb film. Hogy jött az ötlet, hogy a macskát az orosz montázsiskolával párosítsátok?

Szabó Juli:  Két oka volt ennek, az egyik, hogy a macskás filmeknek nálunk már hagyománya van, ez sorrendben a negyedik, a másik pedig, hogy nagyon szeretjük a korai filmet, ezért akartunk visszanyúlni a hagyományokhoz. Bebizonyítottuk, hogy Eizenstein és Kulesov még ma is él, ma is működik.

"A macskás filmeknek nálunk már hagyománya van"

Filmhu:  Rendkívül érdekes képi világot találtatok ki a filmhez. Mondanátok erről valamit?

Sz. J.:  A keret színes, az álom fekete-fehér, a szemcséssége pedig adottság, mert gyakorlatilag nulla forintos költségvetésből készült a filmünk, a legnagyobb tétel a költségvetésben a macskák eledele volt. De úgy gondolom, a film hangulatához ez teljes mértékben passzol.

"A macskát nem lehet megrendezni"

Filmhu: Hogyan sikerült kordában tartani a macskákat?

Sz. J.: Sehogy. A film úgy készült, hogy volt rengeteg anyagunk, és aztán megvágtuk. Egyszer próbálkoztunk egy jelenet megrendezésével, szerettük volna, ha a macska felmegy azon a lépcsőn, ahol mindig szokott, de nem sikerült. A macskát nem lehet megrendezni.

Filmhu: Hogy tetszett a szekció többi filmje?

Sz. J.: Szerintem a miénk volt a legrövidebb, de a miénk volt az egyedüli, ami nagyon határozottan kezeli az időt. Nem bántam volna, ha a többi alkotó is hasonló szigorral bánik az ollóval.