SZFE MA DOK 2.: Közünk van hozzá

2016. október 2. A mindössze 9 főt számláló Iborfia, Magyarország legkisebb, önálló önkormányzattal rendelkező települése. Egy csendes kis falu, melynek lakói – köztük a magányosan élő olajmunkás – az országot felbolygató menekültek ügyében tartott népszavazásra készül, Bakony Alexa dokumentumfilmjében. “Tudom mi lesz a vége ennek a nótának, de jó, az nem lesz”. Hősünk vasárnapi öltönyét felvéve, kikapcsolja a háttérben felcsendülő kormánypárti üzenetek és telejósda keverékét, majd fényes sétapálcájával elindul a faluház felé, hogy leadja a voksát az országot feldúló idegen tömegek ellen. Hosszú sétáján a falu idilli képei kísérik – düledező házak, csörgedező patak, végtelen, háborítatlan mezők. A nap végére mind a 11 ember bepipálja a véleményét (mert két faluhatáron kívüli lakos is itt szavaz), így büszkén jelenti be az állami tévé is, hogy az ország legkisebb településén 100%-ban ellenzik a migránsok segítését. Bár sajnos a főhősünket nem ismerjük meg ahhoz, hogy igazán a szívünkhöz nőjön, de érdekes és elgondolkodtató látni, hogyan győzi meg a kormánypropaganda a menekülthullámtól legtávolabb eső kis települések nagy embereit is.

Iborfia

Germering, Bajorország. Itt lakik és dolgozik két magyar fiú (a rendező, Mészáros Balázs két jó barátja), akik hétvégenként összejárnak, a gimis évekről nosztalgiáznak, de ezeken az estéken kívül teljesen másképpen élik a kinti életüket. Az egyik mérnöknek tanul, összeszedett, Angliában tervezi folytatni a mesterszakot, a munkahelyére okostelefont se visz, hogy ne vonja el a figyelmét a feladatairól. A másik srác a bulizó életvitel híve: felszolgáló a Vapianoban, emellett félmunkában abban a hostelben dolgozik, ahova megérkezésekor beköltözött. Alkalmi pénzeit elszórja, elszívja vagy korábbi tartozásait próbálja visszafizetni, több-kevesebb sikerrel. "Semmilyen más funkciót nem töltök be, csak hogy éljek." Ők ketten a Schrott (jelentése: ócskavas, selejt, szemét) főhősei, a két emigrált fiatal, akiket nagyszerű tempóban adagolva, egymással és elszeparálva ismerünk meg és drukkolunk értük. A ‘menjek vagy maradjak?’ kérdéskör több dokumentumfilmben felmerült az utóbbi években, de ilyen közvetlenül, ironikusan és nem utolsó sorban, minden nehézségen keresztül is humorosan rég nem nyúlt senki a témához. 50 percével az este leghosszabb, de a legjobban sikerült vizsgamunkája.

Ajtótól ajtóig

Podhradská Lea Ajtótól ajtóig című filmje műfajilag a legszínesebb darab a válogatásból: a filmet a Londonba emigráló rendezőnő (avagy alteregója) narrálja, aki odakint idős asszonyokat ápol, miközben a múltján, és azon belül is főként apja halálán gondolkodik. A gyermekkorában elveszített férfinak íródó levél nyújtja a film fő motorját, amit animációs és archív elemekkel, és az általa ápolt három idős asszony történetével színesít tovább, de végül mindig visszatér a levélhez, amely sosem készül el. Az animáció, a régi reklámok, a családi fényképek folyama eklektikussá is válhatna, de együtt mégis egységesként tárják fel a fiatal lány fejében motoszkáló érzéseket és félelmeket. Az Angliába való ‘elmenekülés’, a soha el nem múló gyász és az idős, nehezen kezelhető asszonyoknál való vezeklés együttese nagyszerűen működik, az este egyetlen szubjektív, személyes hangvételű dokumentumfilmjében.

Underdogs

Egy főként hajléktalanokból álló rockzenekart kísér útjára Székely Róbert Levente Underdogs című rövidfilmjében. A klasszikus, beszélőfejes riportokra épülő történetben először egymástól külön ismerjük meg a zenekar tagjait – a billentyűst, gitárost, dobost, basszusgitárost, extra hangszerként az oboást, és a férfit, aki az egész bandát összefogja, a Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs referenséből avanzsált menedzsert. Van aki többet, van aki kevesebbet kíván a múltjáról beszélni, de mikor heti kétszer egy alagsori teremben összeülnek, nem is számít más, csak a zene. A néhány csendes sikerű fellépés és a személyes ellentétek azonban egyre gyakrabban vezetnek összezördüléshez, ami a gitáros, Janika (a film talán egyetlen igazi főhőse) kiválásához vezet. Hiába próbálja megoldani a hibákat, amiket vétett, az ő zenei karrierje ott folytatódik, ahol a banda előtt félbemaradt – az utcán. 

Mindenem megvan

Az este záródarabja, egyben a legmegrázóbb mind közül: Zolnai Eliza Mindenem megvan című dokumentumfilmjében, egy rettenetes családi tragédia részleteit és az abból való felépülést mutatja be, zavarba ejtő közelségből. Anya és lánya együtt nevelik új otthonukban a lány fél éves gyermekét, aki megváltásként érkezett az életükbe, amikor minden összeomlott körülöttük. A lány élettársa ugyanis egy csendes vitát követve kiugrott az ablakon néhány hónapos kisfiukkal, a sérülésekbe pedig mindketten belehaltak. Fokozatosan megismerve a két nő múltját és jelenét, erőszakos férfiak láncolata rajzolódik ki mindkettőjük életében, amely megállíthatatlanul sodródik a tragédia részletes feltárása felé. Az új gyermek és az új kezdet azonban mindkettőjüknek visszahozza az életkedvét – férfiaktól függetlenül, közösen keresik tovább a boldogságot.

Fotók: SZFE / Borítókép: Mészáros Balázs - Schrott