Tavaly a miskolci CineFesten, majd néhány teltházas budapesti lehetett látni Robert Eggers A világítótorony című filmjét. Willem Dafoe alakítja a marcona tengeri medvét, Robert Pattinson pedig a múltja elől menekülő fiatal férfit, akik fokozatosan egymás agyára mennek, miközben egy szélfútta, kietlen szigeten teljesítenek szolgálatot.
A világítótorony-t a legjobb fényképezés kategóriájában jelölték Oscarra, Jarin Blaschke fekete-fehér képein állandóan fúj a szél és mindenhonnan csöpög, folyik a víz. A régi filmekre jellemző 4:3-as képarány még inkább fojtogatóvá teszi a film hangulatát. A Sátántangó egyik emlékezetes kocsmai monológja a belső esőről szól, ami belülről mossa el az embert. Ez a belső eső A világítótorony-t nézve is eszünkbe juthat, Willem Dafoe-t és Robert Pattinsont járja át kívülről-belülről a nedvesség, és őrülnek ebbe bele. Robert Eggers rendező több interjúban is hangot adott annak, hogy a filmjét többek között Tarr Béla inspirálta:
A világítótorony
"...úgy kezdődik a film, mint egy magyar művészfilmes unalomparádé, szóval, ha az emberek ezt várják tőle, akkor nem fogják tudni, mit kezdjenek a fingással. De ha már a magyar unalomparádékról beszélünk, én majd' belehalok a nevetésbe, miközben Tarr Bélát nézek." Eggers egyáltalán nincs egyedül azzal, hogy viccesnek találja Tarr filmjeit, nemrég megnéztem a Sátántangó felújított változatát a Cirko-gejzírben, és meglepően sokat lehetett nevetni közben. Eggers talán már nem emlékszik rá, de a Sátántangó-ban is van egy fingós poén.
Sátántangó
"Egyértelmű, hogy imádom Tarr Bélát, de azon az istenverte sziklán, ahol forgattunk, állandóan fújt a szél, szóval nem kellett helikoptert hozni, hogy megkapjuk a Tarr-filmekre jellemző szelet. Nem idéztük meg tudatosan a filmjeit, hiszen bennük éltünk! Benne voltunk a Tarr-nyomorúságban" - nyilatkozta egy másik interjúban.
A tekintélyes brit filmes szaklap, a Sight & Sound külön cikkben foglalkozik A világítótorony ihletforrásaival, feltérképezi az elődöket irodalomban, festészetben és filmben. Megemlíti például Robert Aldrich korszakalkotó film noir-ját, a Kiss Me Deadly-t, Tarr Bélától pedig A londoni férfi-t kapcsolja össze Eggers filmjével. Mindkét alkotásban fontos szerepet kap egy torony, amely kiemelkedik a tájból.
