A pénteki program kísérőfilmekkel indult, melyek között először Mediawave-es alkotásokat láthattunk, majd egy válogatást a korábbi, 1995-ben és 1998-ban Szombathelyen lezajlott dunántúli szemlék díjnyertes mozgóképeiből. Ezután került csak sor az ünnepélyes megnyitóra, ahol először Czabán György, a MAFSZ elnöke, majd Feiszt György alpolgármester köszöntötte a jelenlévőket. A 2006-os ravazdi Mediawave fotós táborban készültek azok az alkotások, amelyeket ezúttal egy kiállításon mutattak be a szervezők, utána pedig a szemlére beérkezett művek nagy száma miatt elkezdődött a versenyfilmek vetítése.
|
| A Szemle és közönsége |
Elsőként Katits Kálmán és Firling Attila Én Bajám című, megdöbbentő, őszinte, önéletrajzi ihletésű munkáját láthattuk, archív családi filmek és fotók felhasználásával. Az ezt követő két alkotás formai kísérleteket hozott, jól megoldva a kitűzött feladatot (Csátich Renátó-Komjáth Máté-Arató Péter-Kucsada Edit- Leisz Tamás-Altzieble Edina-Maróti Zoltán: Autóban; Csátich Renátó-Arató Péter: Én, tudom), bár egy kicsit érezhető volt az alkotók fiatal korából adódó kiforratlanság. A rövid konzultáció után még vetítésre került Pálos György Sztornó című nagyjátékfilmje, majd zenés táncmulatság vette kezdetét a Pop Art Market zenekarral.
A szombat délelőtti versenyprogram is érdekes kísérleteket és fontos helytörténeti dokumentumfilmeket vonultatott fel, amiből a négy fiatal alkotó által, szuper 8-ra forgatott alkotás emelkedett ki (Balogh János-Boros Ferenc-Csóka Miklós-Horváth Zoltán: Villanás a végtelen időben). A mű négy különálló hosszú snitt, négy önmagában is működő rövidfilm az idő múlásáról, amelyek így egybefűzve még inkább erősítik egymást. Káldy László idén ismét egy könnyedebb, humorosabb alkotással jelentkezett, főhőse ezúttal egy punk, aki a tékozló fiú szerepét és színes frizuráját hátrahagyva hazatér (Jól nézel ki). A nagykanizsai Kamera ’67 alkotócsoport (Kotnyek István, Gerócs László, Kalász József) ismét egy rájuk olyannyira jellemző költői filmmel képviseltette magát, ahol is ködös tájképeken meditálhatunk 11 percen keresztül (Távol). Kotnyekék filmjeit messziről felismerni lassan hömpölygő misztikus képáradatáról, s még ha új filmjük nem is éri el a tavalyi, tökélyre vitt Tájleltár szintjét, így is kiemelkedett a mezőnyből. Hasonlóan költői Turi Gábor …Kontemplánok című, természetképekkel operáló alkotása, amely mind képeiben, mind hangulatában a Kamera ’67-esek munkáit idézi.
|
| Mozi után Pop Art Market |
Ne gondoljuk azonban, hogy kizárólag jó filmeket nézhetett a szépszámú közönség, a kora délutáni programba becsúszott néhány gyengébb darab is, de ez egy előválogatás nélküli szemlén teljesen természetes. És sajnos nem csak ott…
De maradjunk a versenyprogramnál! Valamilyen oknál fogva rengetegen készítenek filmes változatot Bada Dada Apa kocsit hajt című opuszából, több-kevesebb sikerrel. Szerencsére Licht Dániel az ügyesebbek közé tartozik! Egyszerű, ámde nagyszerű animációs feldolgozását a közönség nagy tapssal honorálta. A független szemlékre egyébként is jellemző az őszinte tetszésnyilvánítás, a nézőközönség és az alkotótársak tapssal köszöntik a nekik tetsző műremekeket.
A Suszter és a Lángi Gróf… a címe Helényi Tamás kedves dokumentumfilmjének, amely a cipészmesterség szépségével foglalkozik. Az „előadáshoz” az alkotó egy igen erőteljes karaktert talált, és szép operatőri munkával támasztotta alá mondandóját. A nap végére maradt még egy szuper 8-as alkotás, de megérte végigülni a programot. Mester Ákos hárompercese (Hiány) ugyanis nagyon jó példája az egypoénos, ugyanakkor nagyon jól megcsinált filmeknek! Pontosan felsnittelt, egy felesleges képsort sem tartalmazó mű csattanóját a közönség és később a zsűri is egy emberként értékelte. Tipikusan olyan film, ami után az egyszeri függetlenfilmes bosszúsan azt kérdezi magától: Hogy ez miért nem nekem jutott eszembe?!
A vetítés és egy gyors vacsora után került sor a nyilvános konzultációra, ahol a zsűrin kívül bárki elmondhatta véleményét a látottakról. Ezúttal parázs vitákra nem került sor, bár némelyik film kapcsán előfordult, hogy a jelenlévők nem értettek egyet. De ez így is van rendjén, kinek a pap… A legnagyobb megdöbbenést az okozta, hogy az egyik – egyébként láthatóan profi körülmények között elkészített – alkotás szinte snittről snittre megegyezett egy a ’60-as években Oscar-díjat nyert rövidfilmmel, a mozgóképes forrás feltüntetése nélkül! Az alkotók sajnos nem képviseltették magukat, így a miértekre és hogyanokra nem derülhetett fény. Ettől eltekintve nagyon jó hangulatú szemlét tudhatunk magunk mögött, a vasárnapi ünnepélyes díjkiosztó után a vidékiek nagy része hazaindult, ám aki maradt, az még egy világforgalmazás előtti filmbemutatón is részt vehetett.
|
| A zsűri: Bakács Tibor Settenkedő, Váradi Gábor és Vincze Teréz |
De maradjunk egy pillanatra a díjkiosztónál! A zsűri (Vincze Teréz, a Metropolis szerkesztője; Bakáts Tibor, Váradi Gábor, ) ugyanis rendhagyó módon nem rangsorolta a legjobb filmeket, hanem úgy döntött, hogy a négy legjobb filmet négy egyenrangú díjjal jutalmazza és további hét különdíjat ad ki, így a 37 nevezett alkotásból 11 kapott jutalmat. A szervezők lelkesedését és a város vezetőségének pozitív hozzáállását látva a MAFSZ elnöke már a megnyitó ünnepségen bejelentette, hogy örömmel venné, ha a közeljövőben a Savaria mozi egy országos fesztiválnak adna otthont. Ezért csak rövid időre búcsúzunk Szombathelytől; reméljük, hamarosan találkozunk ugyanitt!
A zsűri díjai:
Kotnyek István, Gerócs László, Kalász József: Távol
Licht Dániel: Apa kocsit hajt
Mester Ákos: Hiány
Csobod Judit, Bíró Andrea: 12000 tégla
Különdíjak:
Katits Kálmán, Firling Attila: Én Bajám
Balogh János, Boros Ferenc, Csóka Miklós, Horváth Zoltán: Villanás a végtelen időben
Csátich Renátó, Arató Péter: Én, tudom
Turi Gábor: …Kontenplánok
Kovacsics Miklós: Csinálj sok-sok gyermeket
Káldy László: Jól nézel ki
Helényi Tamás: A Suszter és a Lángi Gróf…
