Mikor kerültél kapcsolatba a Fast Forward Programmal?
A kezdetektől fogva tanácsadóként veszek részt ebben a programban, Lányi Eszterékkel, a Filmalap Képzési és Innovációs Igazgatóságával, akik egy nagyon kreatív és nyitott csapat. Még 2014-ben, a hongkongi egyetemen keresett meg a Filmalap egy fiataloknak szóló, innovációs kezdeményezés tervével. Ez egy jó pillanat volt, hiszen húsz éve dolgozom egyetemi tanárként, így el tudtam gondolkozni azon, hogy mi a teendő a képzés terén, és erről tanulmányt írtam.
Hogyan fogalmaznád meg a FFP lényegét?
Az FFP programsorozat célja, hogy a fiatal magyar filmesek olyan innovatív szemléletű szakemberekkel találkozhassanak, akik rákérdeznek azokra az alap dolgokra is, amelyekre a hazai közegen belül nem feltétlenül gondolunk. Általában külföldi előadókról van szó, hiszen a messziről jött ember mindenre rá tud kérdezni. A workshopoknak vannak elméleti és gyakorlati részei is, amikor konkrétan a beküldött anyagokkal dolgoznak, ilyen volt például Sibylle Kurz workshopja a pitchelés tudományáról, ami egy bevezető előadással indult, utána három napon keresztül mindenki a saját filmtervének a pitch-én dolgozott. A Fast Forward Program egyik újítása, hogy az Inkubátor Programba is becsempészi a képzési elemet, így a tavalyi és az idei legjobb tízbe került Inkubátoros projektek minden alkotója részt vett a fejlesztésen.
Pálos György
A filmes alkotótáborral a program gyakorlati oldalát szeretnétek erősíteni?
Tanárként is mindig azt képviselem, hogy próbáljunk gyakorlat-alapú képzést csinálni, mivel a filmkészítés nagyon gyakorlatias szakma. A művészet egy következő kérdés, azt, hogy valaki nagy művész legyen, nem lehet tanítani, de vannak olyan filmnyelvi alapelemek, amelyeket át lehet adni. Az idei lesz az első tábor, a mi fejünkben ez szerves folytatása az évközi programoknak. Annyiban talán különbözik az eddigiektől, hogy hosszabb, intenzív kilencnapos együttléten alapuló munka lesz. Nagyon sok mindent lehet abból tanulni, ha az ember részt vesz egy ilyen gyakorlaton.
Dokumentumfilmes, fikciós és animációs csoportot is meghirdettetek. Milyen szempontok szerint lettek kiválasztva a mentorok?
A dokumentumfilmes csapatot Zurbó Dorottya vezeti majd. Nyilván nagyon fontos szempont, hogy ő olyan nemzetközi közegben mozog, ahol a magyar kultúrát gyakorlatilag ismeretlennek tekintik, mégis érvényesülnek a munkái. Számomra mindig dilemma volt, hogy a film nem lehet nagyon lokális, ha jól van megcsinálva, akkor a lényegét ugyanúgy érteni kell Hongkongban, Torontóban és Budapesten is. Ilyen értelemben Dorottya nemzetközi nyelven tud beszélni. Csáki László alapvetően animációval foglalkozik, de kísérleti filmeket is készít, tulajdonképpen egy folyamatos átjárást képvisel a műfajok között. Rendkívül kreatív személy, most készíti első egészestés filmjét az Inkubátor programban, egy fantasztikus történetbe vágott bele (a Kék Pelikan-ról itt beszélgettünk a rendezővel. - A szerk). Dorottyához hasonlóan nagyon szeret fiatalokkal foglalkozni, fontosnak tartja, hogy a tehetségeknek segítsen, hogy képezhessék magukat. A fikciós csoportot Ferenczi Gábor viszi, őt ismerem a legrégebben, az egyetemen is kollégák vagyunk, és nagyszerű filmes. Mentor-tanár típus hihetetlen tapasztalattal és humorral. Olyan mentorok jöttek itt össze, akik nyitottak, kreatívak és jól tudnak csapatban dolgozni.
Felmerült, hogy külföldi előadót is hívjatok?
Gondoltunk rá, de felmerült a kérdés, hogy akkor milyen nyelvű legyen a tábor. Az idei még egy pilot, ha külföldi mentort hívunk, az bonyolítja a helyzetet, talán anyagi szempontból is. Hosszú távon viszont az a célunk, hogy a lehetőségekhez mérten egyre több külföldit tudjunk bevonni, akár nálunk tanuló hallgatókat, akár itt dolgozó szakembereket vagy vendégelőadókat.
Te magad oktatóként is vállalsz szerepet a munkában?
Úgy próbálom definiálni a szerepemet, hogy én Fregoli (átváltozó művész - A szerk.) vagyok, ahol kell, ott besegítek. De maximálisan megbízom a kollégákban. Ahhoz talán hozzá fogok tudni tenni, hogy milyen legyen a vizuális megfogalmazása az egyes munkáknak. Azt figyeltem meg, hogy a vizualitásnak újabban nincs kiemelt szerepe a fiatalok gondolkodásában, hanem inkább a történetközpontú és a verbális megközelítés a jellemzőbb.
Szerinted ennek mi lehet az oka?
Manapság a nagyhatású mozgóképekben gyakran irtózatosan sokat beszélnek. Nem csak Tarantinónál, hanem a tévésorozatokban is megállás nélkül szövegelnek. Ezeket sokan nézik, és valószínűleg tudat alatt hat rájuk. A tábor arra is egy nagyon alkalmas terep, hogy próbáljunk meg minél kevesebb verbalitással elmesélni történeteket. Ahelyett, hogy a szereplők evidens dolgokról beszélnének, amelyeket úgy is láthatunk, inkább a képre, a hangra és a vágásra hagyatkozzunk.
A “Látható hang” viszont a tábor címében is szerepel, a terényi Orsósmagnó Múzeum pedig központi szerepet játszik a munkában. Mit kell tudni róla?
Az egy világszám! Terényben van a világ legjelentősebb orsósmagnó gyűjteménye, egy zarándokhely lehetne. Amellett, hogy mindegyik magnó működik, csodálatos hangarchívuma van, rengeteg felvétellel a 20. század történelméből. Elképesztően csodálatos hangok vannak itt, pilóták beszélgetéseitől kezdve a rocktörténet kezdetein át, a külföldi rádiófelvételekig. Tökéletes arra, hogy ne feltétlenül verbális történetekből induljunk ki, ezeket lehet majd felhasználni a fikciós, a dokumentum- és animációs filmekhez is.
A terényi orsósmagnó múzeum (fotó: Magnómúzeum.hu )
Mi az, ami alapján sikeresnek éreznétek ezt az idei pilotot?
Az egész FFP programnak is az a filozófiája, amit a filmkészítésben és az egyetemi képzésben is tartok: mindig pilotban vagyunk. Nincs olyan, hogy bejáratott szisztéma. Nekem tulajdonképpen minden egyes nap egy pilot, akárhol is vagyok. A pilot azt jelenti, hogy kipróbálunk valamit. Nagyon sok filmes tábort csináltam már, de általában homogénebb szokott lenni a közeg, mondjuk mindenki filmkészítő vagy színész akar lenni. Most azt mondjuk, hogy segítsünk egy kicsit az orientációban, legyen külön dokumentumfilmes, fikciós, animációs vonal. Nem az a cél, hogy cannes-i nagydíjas filmek készüljenek, az szerintem sosem lehet cél egy táborban. Az viszont igen, hogy minél jobban kidolgozott, konkrét tervek álljanak össze, azok pedig a lehetőségekhez képest a legjobban valósuljanak meg. A cél az, hogy egy olyan szakmai és emberi élményen menjen keresztül a résztvevő, amit egyébként nem kapna meg máshol. Egy intenzív munkából sokkal többet lehet kihozni a kilenc nap alatt, mint egy két-három hónapig tartó fejlesztésből, ez egy olyan környezet, ami nagyon stimulál. Azt tartanám sikernek, ha ezekből a célokból minél több megvalósulna.
Az FFP filmes alkotótáborába 2019. május 20-ig lehet jelentkezni, itt.
