2007. 10. 31. filmhu
Folytatódika az idény nyáron elhunyt Antonioni és Bergman életművének elemzése, Michael Moore Sickója kapcsán a kórháztéma filmes és televíziós megjelenése kerül fókuszba. A vámpírfilmek áttekintésével megpillanthatjuk, hogy mi rejteget a modern ember tudatalattija.
Bergman és Antonioni a modern korszak két pólusa. Bergman az arc filmművésze, Antonioni a tájé. Bergman a lelki dráma, Antonioni a dráma nélküli lelki üresség. Bergman a nagyközeli, Antonioni a totálkép. Bergman a modern filmművészet nagy magányosa, Antonioni a modern filmművészet legnagyobb iskolateremtője.
BULVÁRKÓRHÁZ
Képernyőre, filmvászonra a kórházi világ többnyire csak akkor kerülhet, ha megfelel a bulvár kívánalmainak: botrány vagy melodráma kavarog körülötte. Egészségügyekben hiánycikk a tárgyilagosság. Michael Moore Sickója sem elfogulatlan helyzetelemzés, hanem szuggesztív propagandafilm.
VÁMPIROLÓGIA
A vámpír ódon rekvizitumai ellenére sem hullott ki a mozimitológiából, bonyolult köztes helyzete miatt, az árnyékvilág képviselőjeként mindmáig népszerű hőse a horrorfilmnek: megtestesítője mindannak – halál, természetfölötti -- amit a modern társadalom tudat alá söpörne.
