Lopott könyvek (kultúra.hu)
A kereskedelmi tévéken látható B-filmek eszközeiből építkezve próbálja megteremteni az első magyar thrillert a Halálkeringő stábja, írja Kovács Bálint a kultúra.hu-n. A probléma nem is itt van, hanem ott, hogy közben művészfilm (Kovács megfogalmazásában _Művészfilm_) is készül. "Ehhez viszont nincs tehetségük - sem Köves Krisztián Károly rendezőnek, sem Szabó István forgatókönyvírónak (az ismert kolléga druszájának), sem Dobóczi Balázs operatőrnek." A gond a hitelességgel, van, a szereplők, mintha a Dallas sorozatban lennének, whiskyt isznak, napi rutin szerint ölnek, fegyverrel járnak. (Kovács ugyanis azt feltételezi, hogy Magyarországon járunk, noha az alkotói szándék épp arra irányult, hogy elszakítsa a karaktereit a nyelvhez kapcsolódó identitástól (lásd nevek). Kérdés, olyan karakteresen magyar figurák, mint pl. Kern András, eladhatóak -e amerikainak.) Gond van a dialógusok elemelt, esetenként aforisztikus nyelvével, Dobóczi modoros képeivel, a hangulati váltások motiválatlanságával, és a színészi játékkal, vagyis szinte mindennel.
Hát ezt tanultad apádtól? (origo.hu)
Lavicska Zsuzsa borong egy sort a becsapós előzetesen, majd rátér az apa-lánya-konfliktus felszínességére, ami a filmben patetikus monológok által tűzdelt hisztis retorikában merül ki. "Mert a Halálkeringő-ben nincsenek furfangos csavarok, sem fenntartott drámai feszültség", csak elborzasztó alaphelyzet, kimaradt lehetőségek, "sokk-morzsák". A nem-lineáris történetmesélés is blöff: elkendőzi a történet kidolgozottságának hiányát, hiábavaló zsonglőrködésnek bizonyul. Lavicska ugyanakkor dicséri a látványvilág kidolgozottságát, a klausztrofób hangulat képi megteremtését. "Kár, hogy a látvány mögül hiányzik a tartalom, így aztán a Halálkeringő megtekintése leginkább egy csodaszépen becsomagolt ám üres doboz kibontásakor tapasztalt kellemetlen csalódáshoz hasonlít."
Drogos terhesként lett színésznő Dobó Kata (index.hu)
A címben foglalt két melléknév segítette Dobó Katát első jó alakításához, állapítja meg Valuska László az indexen, aki kritikájában leginkább az elszalasztott lehetőségen sajnálkozik - mármint a thriller-teremtés elszalaszátásán. Az alapproblémát leginkább a rendezői önkontroll és önreflexió hiányában látja a cikkíró, ugyanis szerinte a vágóasztalon egy kis ízléssel és önuralommal sokkal jobb végterméket lehetett volna összerakni a nyersanyagból. A vontatott történetvezetés során legalább Dobó Kata első igazán jó színészi játéka élvezhető, de a szájába adott mondatok Valuskánál is kiverik a biztosítékot, vagyis "a filmhez szükséges nyelv megteremtése nem sikerült, ami egy két ember beszélgetéseire épülő filmben elég zavaró." A mérték és ízlés hiánya miatt a Halálkeringő kudarc, holott "Minden benne van, ami egy jó filmhez kell, sőt annál több is, ami meg már a rossz filmek sajátja".
Halálkeringő (mozinet.hu)
Vízer Balázs távolabbról indít rövidke kritikájában, feltéve a kérdést, "Ki tudja melyik volt előbb, a félelem a kommersz magyar filmtől, vagy a rossz magyar kommersz film?". A magyar thriller szerinte A nyomozó óta nem elképzelhetetlen, ugyanakkor a Halálkeringő sem elégszik meg a thriller-besorolással - tán az anyagi korlátok miatt kényszerű - kamaradrámai szándékaival művészfilmes babérokra is tör. A kidolgozottság minősége miatt hihető, hogy nagyszabású filmet látunk, ugyanakkor a forgatókönyv "csikorog". Kern Vízer szerint rutinból jártszik, nem túl izgalmas, míg Dobó Kata - túlzásoktól nem mentes, de - kellemes meglepetés. Amúgy Vízer indító feltételezése, miszerint a nézők a plakáton látható színészek miatt ülnek be a filmre, nem jött be, az átlagosnál jóval nagyobb vizuális marketingmankót kapó Halálkeringő nem lett vonzó a Dobó-Kern-arcmás ellenére.
Kíntangó (Filmtett.ro)
Békés Bálint kritikájában több strukturális problémát is kiemel, amelyek miatt a film nemcsak kombinált kamaradráma-thrillerként nem működik, hanem simán thrillerként sem állja meg a helyét. Nincs benne igazi antagonista, aki bonyolítaná a történéseket, és nincs olyan szereplő, akivel azonosulni lehetne. Így suspense sem jön létre, a feszültség megteremtése nem sikerül: "a feszültségszint egy pontig emelkedik, onnan pedig – mielőtt még elérte volna a kívánt hatást – teljesen indokolatlanul elkezd leereszteni." Békés Bálint sem felejti el megemlíteni a forgatókönyv és a dialógusok hibáit, bár a szentenciák még mindig kevésbé irritálják, "mint az egymásután ötször is megismételt, teljesen súlytalan és semmitmondó bazdmegek". A színészi játék kapcsán Dobó alakítását a Szabadság, szerelem-ben mutatotthoz képest emeli ki a szerző, míg Kern kapcsán megemlíti azt a fontos szempontot, hogy nagy kockázat rejlett abban, hogy a rárakódott műfaji-stiláris réteghez képest teljesen más szerepkörben, módon jelenik meg. Tanulságaival, kis lépésként (de mégis lépésként) értékelve ugyanakkor a Halálkeringő a magyar műfaji film erősítésében szerepet játszik.
A magyar blogélet tornateremszagú, egy macsetés gyilkos jóindulatával tevékenykedő szereplője, a geekblog sem hagyta szó nélkül a filmet. VilosCohaagen (álnév!) szintén a magyar gyökerekkel kezdi írását, megállapítván, hogy a magyar thrillernek csak gyökerei vannak. Első argumentált megállapítása a filmről: "A forgatókönyv nem tud összhangot teremteni két fő karaktere között, végig két idegen van egy térben - semmilyen közvetlen konfliktus nincs köztük." Újabb gond a dialógusokal: bő lére vannak eresztve, ráadásul szájbarágósan a beszélő nemcsak érzelmeit fejezi ki, rögtön a hátteret, az okokat, motivációt is kifejti. A Halálkeringő összedobál különböző stíluselemeket (képi világot a Fűrészből, hanghatásokat), ám ettől még nem lesz thriller. Az igazi gondok a film második felénél kezdődnek, "A film úgy veszti el méltóságát, a sejtelmes somolygással legépelt 'hitelességét', mint Kelemen Anna a neglizséjét egy ötszázeurós láttán." Dicséri a szerző viszont Dobó Kata játékát, Kern pedig minden különösebb erőfeszítés nélkül hozni tudja a karakterét "egyszerre érezhető nála egy second hand Columbo csökönyössége és Porfirij rábeszélőkészsége".
Ki a fejes? (nol.hu)
Fáy Miklós sem pepecselt sokat a filmmel, amely nagyon megkínozta. "Akármelyik mosópor büszke lehetne, ha ilyen képsorokban mutatnák meg hatását", utal a látványcentrikus, ám kissé üres végeredményre. A dialógusok az ő torkán is megakadtak, ugyanakkor minden hibája dacára elismerően szól Dobó Katáról, míg Kern "meg se próbál semmit, áll kidüllesztett pocakkal, és azt hiszi, hogy ez már önmagában véve is akkora öröm a mozinézőknek, hogy fölösleges megzavarni őket bármi egyébbel." Fáy, a rendező bevallásával teljesen ellentétesen úgy véli, a néző "igazi produceri filmet lát, összeszedtek néhány embert, akikkel szeretnének dolgozni, akikben meglátták a közönségvonzó erényeket, betették őket egy filmgyártó gépezetbe, és ez jött ki belőle. Az érzést erősíti, hogy a producer asszony fényképe ott lóg a falon, felügyeli a butaságokat, amelyeket egymásnak mondanak a hősök cigarettázás közben."
