3K: A végén mindig valami bokorban kötök ki

Filmhu: Attól kezdve, hogy felvettek a MOME videó szakára, szakmai pályafutásod kristálytisztán afelé vezet, hogy most itt üljek, egy első játékfilmjét maga mögött tudó rendezővel szemben. Szóval nem kérdezem meg, miért vagy hogyan lettél filmrendező, azt viszont igen, hogy miért Magyarországon, és miért nem animációs rendező?

Köves Krisztián Károly: Az a helyzet, hogy annyi minden érdekel, és annyi mindenhez értek kicsit vagy nagyon, hogy egyszerűen arról van szó, hogy maga a filmkészítés az, ami leginkább leköt és lefoglal. Nagyon szeretem az animációt, és nem kizárt, hogy fogok is csinálni. Viszont az egy olyan dolog, amivel elképesztően sokat kell szőrözni, akár napi nyolc-tíz órában, folyamatosan. A játékfilmkészítés intenzitása viszont hullámzó, és sokkal szerteágazóbb tevékenység - na ennek az összetartása izgat engem igazán. Persze lehetne ezt olyan Tim Burton-ösen nyomni, egy animáció, egy játékfilm...

Mindenképp szeretném magam külföldön kipróbálni, mert azt gondolom, hogy a filmgyártás csúcsa nyugati irányban van, legyen szó Hollywoodról, Londonról, New Yorkról, vagy akár Sydney-ről, Új-Zélandról. Bárhová elmennék, ahol minőségi és profi körülmények között lehet filmeket csinálni. Ehhez viszont kell, hogy legyen valami a hónom alatt, egy játékfilm, esetleg kettő vagy több.

A filmkészítés az, ami leginkább leköt és lefoglal

Filmhu: Az operatőröddel, Dobóczi Balázzsal való kapcsolatotok a filmkészítésről alkotott romantikus elképzeléseimet erősíti. Hogyan találtatok egymásra és mi a szimbiózis alapeleme?

3K: Balázzsal a párján keresztül találkoztam, de nem első látásra szerettünk egymásba. Első találkozásunkkor volt egy parázs vitánk a digitális nyersanyag kontra film kérdéskörben, az akkori kisjátékfilm tervem kapcsán. A második találkozáskor viszont kiderült, hogy teljesen ugyanúgy gondolkozunk magáról a képről, nyersanyagtól függetlenül, és ez elképesztő módon összehozott bennünket. Ettől a naptól kezdve kitalálok valamit, és azt Balázs nemhogy tökéletesen megvalósítja, rengeteg finomságot hozzátéve, de szinte mindig ugyan azt is gondolja. Balázsnak többször volt az az élménye, hogy olyan rendezőkkel hozta össze a sors, akikkel képileg nem értett egyet, és így nem tudta azt megvalósítani, amit szeretett volna. Mi viszont ugyanazt akarjuk, és ez nagyon fontos. Ugyanúgy szeretünk előre eltervezni mindent, ugyanúgy szeretjük, ha mozog a kamera... valóban, ez egy romantikus kapcsolat, szexuális fennhangok nélkül.

Filmhu: És ott van a Halálkeringő forgatókönyvét jegyző Szabó István (lsd. korábban Peet Goodman), akinek a története innen nézve nagyon hasonlatos a te történeteidhez.

3K: Azt gondolom, hogy ez az, amikor három ember egymásra talál. Hat éve ismertük meg egymást Istvánnal. A Halálkeringő teljes egészében az ő története, illetve egy majdnem félbehagyott történet, amelyről ő egy ponton azt gondolta, hogy színpadra való, én győztem meg arról, hogy ez a történet filmre kívánkozik, csak ott működhet a benne rejlő feszültség. Nem szenvedünk ötlethiányban, rengeteg közös filmtervünk van, gyakorlatilag az elkövetkező nyolc évre előre látjuk, hogy mit szeretnénk csinálni. A történetalkotás fázisában egymást hajtjuk, egyfajta turbinaként működünk, ami kijön egyikünkből levegő, azt a másik megpörgeti, és úgy dolgozza vissza - olykor vitázva, üvöltözve. Istvánnal kapcsolatban is azt érzem, hogy sikerült egy olyan embert találnom, aki jól ír, és ugyanazokat a történeteket szeretné elmesélni.

Filmhu: Azt hiszem, sokan kíváncsiak rá, hogy egy ilyesfajta működésben lévő turbina hogyan jut el a Filmpartners-hez, első játékfilm tervével....

3K: Ebben két tényező játszik szerepet: kell némi mázli, és egy megbízható kapcsolat az illetőhöz. Ezek nélkül kevés dolog működik, itthon és külföldön is. Volt egy ismerősöm, aki ismerte annyira Pataki Ágit, hogy felhívja forgatókönyvünkre a figyelmét. (Ez nem a Halálkeringő forgatókönyve volt, hanem egy korábbi filmterv.) Ezután persze csak a tehetség és az anyag minősége a mérvadó, mivel ez a kontakt nem az egyik Weinstein fivér volt, vagy a Warner Brothers vezetője. A dolog pikantériája egyébként, hogy a Filmpartners e-mail címére elküldtük a színes, rajzos szinopszist, amelyben felvázoltuk az elképzeléseinket. És Kovács Gábor kisvártatva felhívott minket, hogy kapott egy e-mailt, de nem érti, hogy pontosan mi is ez, merthogy csak Ági tudott az anyag érkezéséről. Viszont Gábor azt is mondta, hogy hat játékfilmtervük van arra az évre, és egyszerűen nincs több kapacitásuk. Én pedig mondtam neki, hogy de ez olyan, amire kell, hogy legyen. Erre Gábor megkért, hogy küldjem át a forgatókönyvet. Azután leültünk beszélni, kiküldték a forgatókönyvet Los Angelesbe, találtunk ottani forgalmazót, és elkezdtük előkészíteni a forgatást. A szerződéskötés pillanatában viszont becsapott a világválság, ami keresztbe tett nekünk, mivel a költségvetés nagyrészt magántőkéből lett volna finanszírozva. Ezzel eltűnt a költségvetés 80%-a, mi pedig előkészítettük az öngyilkosságainkat: kádba hajszárító bedobós, önmagunkat felgyújtós, Ford Mustanggal szakadékba hajtós, ilyesmik voltak betervezve. Mindeközben István unalmában megírta a Halálkeringő című forgatókönyvet, amiben jócskán benne volt a 'bármennyire is igyekszünk, végül sosem sikerül semmi', 'és a senki sem lehet erősebb a sorsánál' címszavakban körülírható depresszív háttérgondolat, amely mindannyiunkat áthatott akkoriban. Ezt Kovács Gábor elolvasta, és úgy döntött, hogy most azonnal adjuk be, és csináljuk meg. És attól kezdve ment minden, mint kés a vajban. Egy dolog biztos, ha valaki filmtervet akar leadni, a tuti recept, ha egy penthouseban, jakuzziban, kokainnal és kurvákkal körbevéve beszélget erről az ember, a megfelelő alanyokkal. Ennek a magyar megfelelője a kutyasétáltatás és a squasholás, az angol pedig a golfozás.

Ez egy romantikus kapcsolat, szexuális fennhangok nélkül Fotó: Kovács Nóra

Filmhu: 2008. végén beszélgettünk korábbi filmterved kapcsán, amikor is azt nyilatkoztad, hogy az erős vizuális világ nem pusztán pénz kérdése, és ezt most be is bizonyítottad. Mennyi volt a film összköltségvetése? Jól tudom, hogy hazánkban nem megszokott módon százalékos részesedést kapnak az alkotók a film bevételeiből?

3K: Ez így van, és a jövőben is ezt a gyakorlatot fogom követni. Vállalom a felelősséget azért, amit csinálok, természetesen addig a szintig, ameddig egy rendező felelősséget vállalhat a filmjéért, tehát nem értem ide az esetleges produceri vagy forgalmazói ballépéseket. Én rendezőként kapok bizonyos összegű gázsit, ami szerintem természetes, hiszen élni kell valamiből, miközben beleölöd a lelked az adott filmbe. A másik részről viszont a gázsim nagyobbik része a 'back-endben' nyilvánul meg, tehát megfelelő mértékű százalékban részesedem a film hasznából, a szerzői jogi százalékokon felül. Úgy érzem, hogy a Halálkeringő nagyon jól sikerült, ugyanakkor nincs arra garancia, hogy ez a műfaj itthon keresett lesz, hiszen nem volt erre eddig  precedens. Maga a költségvetés a hazai átlag negyede-ötöde, azaz hatvan millió forint, ami alátámasztja azt, hogy a látvány nem pénz, sokkal inkább akarás, lendület, kreativitás, tehetség és hozzáértés kérdése. Az embernek persze lekonyul a szája, ha azt mondják, hogy a háttérben lévő függöny mintái nem elevenedhetnek meg, mert a digitális utómunka baromi sokba kerül. Ugyanakkor rengeteg látványos megoldás van, ami létrehozható pluszköltség nélkül. A Halálkeringő 17 nap alatt forgott le, ami szintén nagyon kevés, viszont maximálisan úgy gondolom, hogy ez a látványvilágon egyáltalán nem ütközük ki, komoly minőséget tettünk le az asztalra.

Filmhu: Sok helyütt úgy emlegetik a Halálkeringőt, mint a magyar thriller megteremtését – éreztél efféle nyomást, felelősséget?

3K: Jellemző rám, hogy mindig a nehezebb utat választom, így ez inkább teljesítmény fokozásként manifesztálódik, mintsem nyomásként. Ez valamiféle ösztönös dolog lehet, mert sokszor szeretnék a kényelmesebb irányba menni, gyakran érzem azt, hogy ráhajtok a szép, nyugis nyolc sávos sztrádára, de a végén mindig valami bokorban kötök ki, ahol nekem kell megnyesegetni a növényzetet az előrejutás érdekében. Hogy ez az első modern magyar thriller, azt nyilvánvalóan felvállaltuk, és remélem, hogy valóban fog tudni alapkőként működni. Az viszont rendkívüli módon idegesít, hogy rengetegen keverik a krimit a thrillerrel, néha kritikusok is. A thriller nem a krimi 'menő' kifejezése vagy anglicizált változata. A krimi egy meglepetéseken alapuló műfaj, leegyszerűsítve arra irányul, hogy kiderüljön, ki a gyilkos. A thrillerben viszont nem a ki a lényeg és nem a mit, hanem a hogyan. És Hitchcock ezt ezerszer elmondta, adott is egy nevet azoknak a dolgoknak, amit a táska szimbolizál leginkább, amiről sosem tudjuk meg, hogy mi van benne, mert nem az a lényeg, ez pedig a MacGuffin. A thriller suspense alapú, a feszültség a lényege, illetve a szereplők egymáshoz való viszonya. Ezért az, amikor egy kritikus hibaként rója fel, hogy már a film elején tudjuk, ki a gyilkos, engem kissé lelomboz.

Filmhu: Úgy tűnik nekem, nem szeretsz a véletlenre hagyatkozni a forgatás során, mindent alaposan megtervezel. Mennyire hagytad a színészeidet improvizálni?

3K: Nekem az improvizációval az égvilágon semmi bajom nincs, nagyon is szeretem az improvizációt - abban az esetben, ha fel van készülve a stáb, mindenki tudja, hogy mit kell csinálnia. És akkor azt mondom, hogy felejtsük el az egészet, keressünk egy teljesen más beállítást, a színész pedig mondjon más szöveget. Ilyen van. Ezt megtesszük, felvesszük, ha nem jó, akkor pedig visszatérünk az eredeti tervhez. Úgy nem szeretek improvizálni, hogy alattam van a szakadék, mert azt gondolom, a filmművészetben ez nem megengedhető. Ez számos alkalommal be is bizonyosodik, hiszen az improvizációra épülő filmeknél kialakulnak nagyon jó dolgok, viszont ezen filmek összességében kudarcra vannak ítélve. Ha nem vagy felkészülve, nincsenek biztonsági megoldásaid, akkor nem tudod tartani a tempót, elcsúszol, elkapkodsz dolgokat, menet közben merülnek fel a problémák, főként, ha komoly filmes tapasztalatok nélkül vágsz bele ebbe a fajta filmkészítésbe. Fellini például megengedhette magának, hogy a 8 és 1/2-et úgy forgassa le, hogy utólag írták meg a forgatókönyvet, de neki jó pár nagyjátékfilm volt addigra a háta mögött, Mastroianni pedig a legjobb haverja volt. Egy műfaji filmnél hatványozottan igaz, hogy alaposan fel kell készülni, hiszen azonnal logikai bukfencek történnek, ha a véletlenre hagyatkozol.

Elmondhatom, hogy azt látom viszont a vásznon, amit akartam Fotó: Lippich Tamás

Filmhu: És mennyiben folytál bele a díszlet és a látványtervezői munkába? Úgy képzellek, mint aki pontosan tudja, milyen lámpa lógjon a járóka fölött a gyerekszobában....

3K: A Halálkeringő alapvetően egy rendőri panellakásban játszódott volna, amit én vizuális kudarcnak ítéltem. Az a típusú szocreál környezet teljes mértékig nézhetetlenné tette volna a filmet, úgyhogy áthelyeztem egy össze-vissza levagdosott polgári lakásba, amelyről nem lehet tudni, hogy pontosan melyik városban van. Ezeknek a fajta lakásoknak Budapest a 'Mekkája', de vagdosnak le ilyesfajta ódon lakásokat Londonban vagy New-Yorkban is. Megrajzoltam az alaprajzát, és csináltam néhány vázlatos skiccet a térről. Innentől kezdve Hujber Balázs öntötte formába az egészet, az apró részletek, a falak mintázata, az egész feslettsége, anyagszerűsége az ő zsenialitásán múlt, én csupán instrukciókat adtam. Lehet, hogy sokszor túllépek a szimpla instruáláson, így viszont elmondhatom, hogy azt látom viszont a vásznon, amit akartam, de sosem lépek át abba a dimenzióba, amire Arkhimédész azt mondta, hogy „ne zavard a köreimet!”. Mindig elmondom a stábtagoknak, hogy mi az, amit akarok, ugyanakkor hajtom őket, hogy legyenek egyediek, találják ki, mondjanak jobb verziót, és annak én azonnal engedek. Meggyőzhető vagyok, ha a felvetés jobb, mint az eredeti, és abba az irányba mutat, amibe a film egésze.

Filmhu: A grafikai és digitális rész kinek a keze munkáját dícséri? Gondolok itt a filmben felbukkanó digitális elemekre, vagy akár a honlapra, plakátra.

3K: Ezek mögött gyakorlatilag én állok. Ehhez természetesen kellettek olyan emberek, akik egyrészt támogatnak, minden szinten, másrészt pedig meg tudják valósítani, amit megálmodok, sőt, hozzá is tudnak tenni ehhez. A honlapot én terveztem meg, de nem én raktam össze, a plakátot én csináltam, mind ötletben, mind kivitelezésben, a fotókat Ritter Doron készítette. A vizuális effekteknél is én adtam az instrukciókat. Ez természetesen azért van, mert szoros a kapcsolatom a VFX-el, részben az Iparművészeti miatt, részben pedig azért, mert vizuális ember lévén ezekbe beleástam magam. Így minden VFX-es szakemberrel elsőre megértetem magam, ismerem a szaknyelvet és a lehetőségeket. Azt viszont, hogy a VFX elképzeléseim technikailag és logisztikailag is meg tudtak valósulni, a vágómnak, Fiers Ádámnak köszönhetem.

Filmhu: No és miért van az, hogy kb. öt liter vért be kell nyelnem, mire eljutok a honlaptól a film 10. percéig? Ez egyfajta szűrő?

3K: Ha megfigyeled, akkor „a film tizedik percéig benyelt öt liter vér” többnyire csak vízben lebegő vércseppeket takar, úgy jössz ki a filmről, hogy kevés valódi vért látsz, olyan értelemben, mint például egy fröcsögős B-horrornál. Ez egy szimbólum, ami Elzában megragadt, amikor zuhanyzás közben mosta le magáról a vért, és csöpögött a vízbe. Ez az ő rossz lelkiismeretének és az általa elkövetett bűnnek a szimbóluma, valamint annak, hogy zavartan lebeg egy térben, amelyhez csak nagyon nagy erőfeszítések árán tud konkrétan kapcsolódni, sokszor azt sem tudja, hol van, és pontosan mit is tett. Ezek miatt az érzetek miatt, és az esztétikai szépsége miatt van ez a kép gyakran visszavágva a filmben.

Az ő rossz lelkiismeretének és az általa elkövetett bűnnek a szimbóluma

Filmhu: A rendezői oldalon mibe engedtél beleszólást a Halálkeringő esetében, és mi az, amiről egyedül döntöttél?

3K: A rendezői oldalon semmilyen szinten nem engedek beleszólást semmibe.

Filmhu: A forgatókönyvíród blogját olvasgatva úgy tűnt, hogy a színészválasztás például részben adott volt a casting kezdetekor....

3K: Ha az a kérdésed, hogy Dobó Kata és Kern András hogyan került be a produkcióba, annak a következő a sztorija. A film forgatókönyvírója, Szabó István már korábban dolgozott Andrással a Csudafilm kapcsán, amikor is András megkérte, hogy írjon neki egy krimit. Erre István írt egy elég durva pszichotrillert, ami Andrásnak nem igazán feküdt. Azután szép lassan elhalt ez a dolog, István elkezdte írni a Halálkeringőt, és ráeszmélt, hogy az apa karaktere egyre inkább azzá a karakterré formálódik, amit András akkoriban szeretett volna eljátszani. A plotpoint után már tudatosan rá írta a forgatókönyvet, a kész munkát meg is mutattuk Andrásnak, aki azonnal  beleszeretett a figurába, úgyhogy ez nem is volt kérdés. Én sem tudom elképzelni, hogy más meg tudta volna formálni ezt a szerepet, olyan erős szálak kötötték Rusty karakterét Kern Andráshoz.

A film női szereplőjét viszont castingoltuk, egy nagyon komoly, háromlépcsős válogatást szerveztünk, amire szinte mindenkit elhívtunk, aki ebben a korosztályban szóba jöhet. Őszintén szólva eleinte egyáltalán nem Dobó Kata volt a fejemben, azon egyszerű oknál fogva, hogy az ő színművésznői-, bulvár-, vagy valós karakterét nem tudtam semmilyen szinten hozzákapcsolni Elzához. Az első körben viszont Kata – sokakkal egyetemben – elvárásaimon felül teljesített, többek pedig kifejezetten érdekes módon okoztak csalódást. Amiről itt beszélek, az természetesen erre a szerepre értendő, úgy gondolom, hogy nincs rossz színész és jó színész, legalábbis nem olyan értelemben, ahogyan az emberek gyakran könnyelmű ítéleteket alkotnak. Inkább valahogy úgy van ez, hogy mindenki egy adott karakterhalmazra jó, van akinél nagyobb ez a halmaz, van, akinél kisebb, és van, aki ténylegesen karakterszínész. Az egyetlen kérdés tehát az, hogy arra az adott karakterre megfelel-e, hiteles-e az adott szerepben. Ezért tudnak amatőr színészek elképesztően jól működni szerepekben. Az emberek által tévesen belelátott 'végzet asszonya' karakter egyáltalán nincs benne Dobó Katában, ugyanakkor nem hasonlít Elzáéhoz sem, viszont hozott magával egyfajta keserűséget, amihez valószínűleg az őt ért csalódások, bántások is hozzájárultak. Ezeket az élményeket olyan zseniálisan tudta összekapcsolni a karakterrel, hogy már az első körben felfigyeltem rá, de ekkor még ellenkezésekben ütköztem. Azután a casting harmadik körére két színésznő között vajúdtam, István pedig eközben 180 fokos fordulatot véve beleszeretett Katába. Meghallgattam mindenkinek a véleményét, de a döntés az enyém volt. Az előbb említett izgalmas kapcsolódás miatt választottam végül Katát. Azt gondolom, hogy ő egy nagyon jó színésznő, egyetlen egy dologra van szüksége, amelyet szerintem több rendező elmulasztott: meg kellene hallgatni.

A casting intézményét itthon nagyon rosszul és tévesen kezelik, minden oldalon. Erre akkor döbbentem rá, amikor Los Angelesben castingoltam, az előző filmtervem kapcsán. A színészek úgy értékelik, mintha ez az ő megalázásukat célozná, ugyanakkor a másik oldalon sok színész felkészületlenül érkezik, nem tudja a szöveget, és mindeközben vérig van sértve, hogy egyáltalán miért kell őt castingolni. Egyszerűen félre van értelmezve, és ez nagyban a produkciók hibája. Mi nagyon komolyan odafigyeltünk arra, hogy tartsuk a megbeszélt időpontokat, és előre közöltük mindenkivel, hogy a szövegtudás alap. Viszont mindenki időben megkapta a szöveget, és kapott egy többoldalas karakterleírást.

Filmhu: Engem az akadályozott kissé a Halálkeringő feszültségének átélésében, hogy egyik szereplővel sem tudtam azonosulni, minimális szinten sem. Miért velejéig romlott minden karakter a filmben? Korábbi filmjeid kapcsán is kicsit ez a benyomásom, a kutyákat, a gyerkeket és a lepkéket leszámítva....

3K: Azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a sötét oldala, a valóságban is, csak mindenki próbálja a a társadalmi norma szerinti legkedvezőbb arcát mutatni, akár szociális, akár materiális javak megszerzése céljából, ami teljesen természetes folyamat. Azt viszont soha nem fogjuk megtudni, hogy mi történik két ember között -  legyen szó szülő-gyerek viszonyról, vagy egy párkapcsolatról - amikor kettesben vannak a négy fal között. Ezért nem fogod soha megérteni, hogy a hülye barátnőd miért nem szakít végre a mindenki által faszfejnek kikiáltott pasijával. Azt gondolom, hogy ennek a lakásnak a magányában kiderül, hogy ez romlottság, másképp fogalmazva ez a társadalmilag nem elfogadott viselkedésmód másoknál is létezik. Ha Elza elmegy a rendőrörsre, kilenchónapos terhesen, nyilvánvalóan nem fog kokainozni, nem fog whisky-zni, hanem elő fogja adni, hogy megfázott, amit el is fognak neki hinni. Ezek a dolgok itt kiderülnek, mert önmaguk tudnak lenni ezek a karakterek.

Hozott magával egyfajta keserűséget

Filmhu: Ezzel azt akarod mondani, hogy van a szerepjáték, ami nyilvános színtéren zajlik, és van a valódi én, ami alapvetően romlott?

3K: Inkább úgy fogalmaznék, hogy társadalmilag nem elfogadott. Azt gondolom, meg lehet érteni Elza némileg szélsőséges reakcióit. Minden karakterben benne van a saját esendősége, mindenkinek látjuk a „romlott” oldalát, de ezt nem azonosítanám a romlottsággal, hiszen remélhetőleg átjön az, hogy miért és hol csúsztak el a dolgok. Rusty is mindig a legjobbat akarja, mégis minden rosszul sül el. A lényeg, amit István felépített ebben a könyvben, és ami nekem is nagyon tetszik, hogy adott a négy szereplőnk a filmben, és ezek mindegyike pozitív és negatív konfliktusban van a másikkal. Olyan alapvető dolog jelenik meg, amit valószínűleg mindenki érzett már, hogy tudod, hogy jó ember a másik, tudod, hogy szereted őt, de momentán annyira idegesít, hogy ha most bejön a konyhába, meg se kell szólalnia, te képes lennél belevágni a nagykést. Olyan konfliktushalmazok vonulnak fel a filmben, amiket az ember tapasztal a mindennapi életében. Itt ezek a konfliktusok egy örvényt hoznak létre, erre épül az egész. Ha megnézed, az apa-lánya, férj-feleség, feleség-szerető viszonyokon túl van gyilkos-rendőr, bűnöző-rendőr szerepkör a filmben, és mindez négy ember közt, halmozottan van jelen. Igen, valóban sötét ez a film, de sötétség nélkül nincs fény – hogy ezzel a közhellyel éljek.

Filmhu: Nem akarnék spoilerkedni, de itt fény alatt a film végkifejletét érted, ami szerinted egy pozitív végkicsengés?

3K: Ez alatt azt értem, hogy minden rosszból tud valami jó születni, csak észre kell venni.

(SPOILER!) Filmhu: Csakhogy ebben az esetben a születés körülményei, a felmenők, a kilenc hónap alatt bevitt drog és alkohol mennyiség és az árvaság szerintem nem előlegezi meg a bizakodásra való okot....

3K: Ahhoz képest, hogy az ő felmenői micsoda érzelmi, intellektuális és anyagi mocskot kevertek maguk körül, hogy mibe sikerült mindenkinek belecsúsznia, ez szerintem valóban egy reménysugár. (!SPOILER)

Filmhu: Végig fenn van tartva a thrilleri feszültség a filmben, világos az alkotói szándék a zsánerfilm készítésre. Mégis van néhány tényező, ami ezt számomra kissé felülírja. Rögtön ott a tagline, amit nem tudok teljesen komolyan venni, azután az a finom fekete humor, ami minden filmedben jelen van, a szöveg néhol tettenérhető túlstilizáltsága, elsősorban pedig a film végi meglehetősen abszurd kép. Akkor most ezt mennyire vegyük komolyan?

3K: A szövegben megjelenő humor István 'számlájára írandó'. Az alapvető fontosságú volt, hogy apa és lánya között legyen egy pattogó, parázs vita, amelyben a lány bántani akarja az apját, aki az ő szokásos finom hárításaival és szarkasztikus humorával reagál erre. Rusty katakterébe igyekeztünk belecsempészni az iróniát és a fekete humort. Az, hogy „És az apák bűnei a fiúkra szállnak, még akkor is, ha azok a fiúk néha lányok” - azaz a tagline abszolút Rusty hozzáállását tükrözi.

És attól kezdve ment minden, mint kés a vajban (Szabó István, Dobóczi Balázs, 3K, Pataki Ági és Kovács Gábor) Fotó: Ritter Doron

Filmhu: Tehát a rendezői kikacsintást csak én képzelem oda az abszurd történések mögé?

3K: Ha megnézzük az alapszituációt, amely szerint a rég nem látott apa betoppan a lányához, ez egy relatív egyszerű családi történés. De ez elkezd felfejlődni valahova, a körülmények hatására,  és az ilyen helyzeteknek, amikor ennyi minden halmozódik egymásra, mindig groteszk vége van. Ez olyan, mint egy tornádó. Ha másfél nap alatt ennyi élet, ennyi negatív energia, ennyi megoldási kísérlet elkezd össze-vissza kavarogni, miközben senki nem bízik meg a másikban, annak nem lesz hétköznapi, lírikus a végkifejlete. Azt gondolom, hogy ezt meg lehet figyelni az életben is. Vegyünk egy történelmi példát: volt egy csávó, akit úgy hívtak Raszputyin. Ő elég sok szart kavart az orosz birodalomban, nagyon ügyesen manipulált embereket, és olyan szintű hatalomra tett szert, amire alapvetően egy ilyen egyszerű ember nincs determinálva. Amikor az ő kivégzésére sor került, megmérgezték, leszúrták, lelőtték, leütötték és jeges vízbe dobták. Azután vizet találtak a tüdejében, tehát még élt a vízbe dobás pillanatában. Vagy ott van az az alacsony fickó, akit nem vettek fel a Képzőművészeti Főiskolára, felírta egy cetlire, hogy politika+művészet=hatalom, majd a kis bajszával megőrjített egy fél világot, ami elég groteszk, ember nem gondolta a 20. század elején, hogy milliókat fognak táborokban legyilkolni. És ebben sincs kikacsintás, pedig annyira groteszk, hogy már kvázi nevetséges.

Filmhu: Január 14-én van a film bemutatója. Hány kópiával indul a Halálkeringő? És mi a helyzet a film külföldi karrierjével?

3K: Itthon 12 filmkópiával és 14 e-cinemával indulunk. Külföldi karrierről még nem tudok nyilatkozni, mert a film végleges verziója a sajtóvetítés előtt fél nappal készült el, és nem vagyok híve a félkész verzió mutogatásának. Történtek már lépések a külföldi forgalmazás ügyében, de nincsenek konkrétumok, mivel senki nem látta még a filmet.

Filmhu: Úgy tudom, nem fogtok sokat időzni az elkészült film után maradt 'légüres térben', máris nekiestetek a Nerve munkacímű produkció előkészítésének....

3K: Hogy ismét egy közhellyel éljek, a jövő már a jelenben van. A film előkészítése gyakorlatilag megtörtént, ha valaki most elénk rakna egy táska pénzt azzal, hogy 'nesztek, itt a költségvetés', akkor egy hét múlva forgatnánk. Hamarosan megyek Los Angelesbe, és folytatjuk ezt a projektet. Kovács Gábor és Pataki Ági is újult erőre és lendületre kapott, látván a Halálkeringőt, és úgy gondolják, hogy folytatnunk kell!