A nyilatkozók kérésére a cikk szövegét módosítottuk!
A 40. Filmszemle játékfilmes mezőnye két csoportból áll, a bemutató szekcióba értelemszerűen minden nevezett alkotás bekerült (sőt a Bálint András rendezte Beszélő fejekkel még bővült is a számuk), míg a versenyprogramba az előzsűri által válogatott, 18 filmből álló mezőny került be, így további kilenc film csak információs vetítéseken, avagy az alkotó kérésére a bemutató szekcióban tekinthető meg. A verseny mezőnye azért áll ép ennyi filmből, mert ez az a maximális mennyiség, amit egy fesztiválzsűri a rendelkezésre álló idő alatt meg tud nézni, s tisztességesen értékelni tud.
Az előzsûri sok esetben nem a teljesen befejezett filmek láttán hozta meg a döntését - Böszörményi Zsuzsa rendező elmondta, számos film még a hang- és képi utómunka előtt állt, de persze nem emiatt volt az az érzése, hogy az idei mezõny gyengébb lett az átlagosnál. Úgy érzi, igen erőteljesen vannak jelen azok a divatszerű filmek, melyek az élet primer brutalitását ábrázolják. Böszörményi tehát hiányolja a világot emberibben látó filmeket, és túl sok olyan alkotást is látott, amelyek nagyon hasonlítanak egymáshoz a motiválatlan erőszak filmes kezelésében.
Persze a Filmszemle nem klasszikus filmfesztivál, inkább mustra, vagyis nem a versenyeztetés az elsõdleges célja, hanem az éves filmtermés, a tendenciák, a "menü" bemutatása.
Az előzsűri feladata volt, hogy a benevezett 26 filmből 18-at válasszon ki, hogy azok részt vegyenek a verseny szekcióban. Így inkább az volt a kérdés, hogy mely filmek és miért maradjanak ki. Természetesen itt léptek működésbe azok a szubjektív szempontok -a filmek a döntnökökre gyakorolt hatása -, amelyek elkerülhetetlenek egy ilyen válogatásnál.
A zsûri tehát megtekintette a filmeket, pontozott (ha egy filmet valaki a versenyprogramba szánt, 2 pontot adott neki, ha esetleg bekerülõnek, 1-et, és 0-t, ha nem szavazta be), majd kisebb viták közepette meghozta döntését. Igazából konszenzusos döntés született, nem volt nagy vita a végsõ sorrend tekintetében. A be nem kerülő filmek általában nem hatottak, nem érintették meg a zsűritagokat. Nem volt szempont, hogy mi művészfilm és mi közönségfilm, az sem számított a mérlegelésnél, hogy valaki elsőfilmes vagy nem.
Mivel viszonylag sok film készül kevesebb pénzből, vajon ez azt jelenti, hogy a filmalkotók kénytelenek kreativitással pótolni a forrásokat? Böszörményi szerint sok minden pótolható, lehet remek forgatókönyvet írni, de talán jót tenne a magyar filmnek, ha kevesebb film készülne több pénzből, mert egy szint felett a kreativitás sem tud segíteni a pénztelenséggel, másrészt az örökös pénzszerzési hajsza az alkotómunka rovására megy. Az viszont örvendetes, hogy az utóbbi években már forgatókönyv-fejlesztésre és gyártáselőkészítésre is lehet pályázni.
András Ferenc (Veri az ördög a feleségét, Dögkeselyű) lesújtóbb véleménnyel volt a filmtermést illetően, még az a rendszerint minden Szemlén felbukkanó egy-két kiemelkedő alkotás is hiányzott az idén. A mezőny alsó hányada nagyon gyenge színvonalú volt, András szerint a kereskedelmi tévék bárgyúsága belopózott a filmgyártásba is. Eltűntek a társadalmi kérdéseket feszegető, problémákról tudósító filmek, nincs igazi tétje a filmeknek, sok az üres, érdektelen alkotás, eltűnt a filmekből az elegancia, burjánzik a trágárság.
Az idősebb rendezők tesznek le inkább értékes műveket az asztalra, amúgy sok a slendrián operatőri munkával, rossz dramaturgiával készülő film. András ugyanakkor úgy érzi, a fiatalokban mintha kevesebb lendület, energia volna, ami azért is gond, mert régebben a (hírneves külföldi fesztiválokon is) sikeres, jó magyar filmek nagy többsége (a Tízezer naptól a Családi tűzfészekig) első film volt. Kevés a kiemelkedő színészi teljesítmény, a hiteles cselekményű film, sok az egyenetlen alkotás, összegezte a rendező a véleményét.
Györffy Miklós is gyengének ítéli az idei felhozatalt, és szerinte sincs 18 versenyképes alkotás, de a szemlefelfogás miatt nem akarták csökkenteni a mezőny létszámát. Jelentős film egy sem akadt, volt pár érdekes és jó néhány gyenge-közepes alkotás. Felfigyelt arra, hogy a magyar filmiparban eluralkodott a görcsös közönségfilm-készítési igyekezet, ám az eredmény általában nem kielégítő: a filmek a közönség vélt kegyeit keresve idétlenségbe és ízléstelenségbe süllyednek.
Hartyándi Jenő a Mediawave fesztiváligazgatójaként évente másfél ezer filmet néz meg, így ő egyáltalán nem volt lesújtva a mezőny minőségétől. Meglátása szerint minden fesztiválon van egy 5-10%-os réteg, amely kiemelkedik a mezőnyből, a többi pedig közepes és gyenge alkotás. Ennek megfelelően itt is 1-2 izgalmas filmet látott, de mivel ő a versenyzsűrinek is tagja, az ő preferenciái azonban nem publikusak. Amúgy három kategóriára osztaná a kandidáló filmeket: van a hagyományosan magyar szerzői filmek csoportja, a közönségfilmeké, és a fiatalok kevésbé letisztult, kevert szellemiségű-műfajiságú filmjei, amelyen belül megkülönböztet klasszikus és underground ihletésű darabokat.
A fiatalok között is igen ingadozó volt a színvonal, ugyanakkor nem ítélne el egy kevésbé sikerült filmet sem, hisz annyi faktor játszik közre egy mű sikerében. A heterogenitás természetes folyamat, nem indokolt mindig a csodát várni. Szintén nem egyszerű a szemle kapcsán örökzöldnek tekinthető mustra kontra fesztivál problematika, hisz a két felfogás szembemegy egymással. Itt nyilván ugyanúgy egy valamennyire szubjektív köztes megoldás kikeverése a feladat, mint a fesztiválzsűriben - és máris itt vagyunk a szintén minden Szemle idején elhangzó kijelentésnél, hogy a zsűri döntése óhatatlanul szubjektív valamennyire.
Veressné Dr. Kozma Ilona elöljáróban leszögezte, hogy nem szeretne beszélni egy konkrét filmről sem, mert azonosul a zsűri döntésével, és azon túl nem tartaná etikusnak többet közölni. Számára az ismeretlen nevek voltak izgalmasak, számos fiatal, illetve kevésbé fiatal rendező nevével és munkájával találkozott most először - és sok érdekességgel és tehetséggel is. De a már korábban is ismert alkotók új művei voltak számára kiemelkedőek, ezzel együtt a zsűri munkája simán és nagyobb viták nélkül zajlott, még akkor is, amikor a vitán felül álló 10-12 film után ki kellett centizni a még bekerülőket és azokat, amelyek csak versenyen kívül láthatóak.
Veressné Dr. Kozma Ilona szerint nem készül évente túl sok magyar film, és szerinte a kevés pénzre hivatkozás is inkább kifogás szokott lenni, hisz igazi nagyszabású filmek nem készülnek, egy szinten innen pedig a kreativitás, a tehetség képes leküzdeni a forrásszűkét. Utolsó mondata pedig igazán reménykeltően hangzik: "A mezőnyön végigtekintve inkább a tehetséget láttam."
További friss hírek a jubileumi Szemléről!
