Mit szóltál hozzá, hogy a kinagyított arcod lett a film plakátja?
Fura volt, nem igazán tudok vele mit kezdeni. Te mit szólnál hozzá, ha az arcoddal lenne tele a város?
Szólt előre a Kárpáti Gyuri, hogy ezt tervezi?
Viccelődött vele, hogy majd jó nagyban ott lesz az arcom. Aztán amikor megláttam a plakátot, már nem is zavart igazán, nekem se lett volna más ötletem. Kicsit még zavarba jövök tőle, de meg lehet szokni.
Váradi Gergely / Forrás: Mozinet
Azt is szokni kellett, hogy ez a film sokkal nagyobb figyelmet kap, mint az eddigi színdarabok, amikben szerepeltél?
Másfajta munkafolyamat volt az egész. Két éve forgattuk, ebből a szempontból kicsit már túl vagyok rajta, a bemutató inkább csak az utóhatás, ami persze nagyon jó. Mondjuk egy színdarabot sokkal kevesebben látnak, ott mindig függ az adott színészi állapottól, a nézőktől és sok más paramétertől. A film viszont nem változik, maximum csak a nézőtől függ, hogyan fogadják be.
És ez zavarbaejtő, hogy nem lehet rajta változtatni?
Igen, ezt beszéltük is Gyurival, hogy látjuk mi is a hibáit, vannak dolgok, amiket már másképp csinálnánk. De mondta, hogy ezt itt le kellett zárni és majd a következőben figyelni fogunk rá.
Önkritikus vagy magaddal szemben, amikor nézed a filmet?
Sokkoló volt, amikor először láttam, semmit sem fogtam fel belőle. Mindig azt nézem, hogy hol bukok le, amikor nem a szerep van ott, hanem én. Néha többet, néha kevesebbet csinálok mint kellene, de szerintem összességében jól sikerült, jó munka volt.
Forrás: Guerilla Facebook
Az mennyire feszélyezett, hogy filmre forgott és nem lehetett olyan sokszor felvenni egy-egy jelenetet? Mennyire bírod a nyomást?
Sokat próbáltunk előtte és kint, a helyszínen is átmentünk a jeleneteken. Persze volt egy fajta nyomás, hogy nem tudjuk sokszor felvenni a dolgokat, közben telik az idő, kicsi a stáb, stb. Ha filmre forgatnak, minden felvétel után ki kell nyitni a kamerát és le kell ellenőrizni, hogy tiszta-e a film, mert ha rákerül valamilyen kis szösz, akkor megvan a veszélye annak, hogy a felvétel használhatatlan lesz. És volt, hogy koszos lett és újra kellett venni az egészet. Idegesítő, főleg ha jól sikerült a jelenet, és mégis újra kellett venni. Előfordult párszor, de hál’ Istennek nem volt jellemző.
Kárpáti Gyuri azt mesélte egy interjúban, hogy akkor figyelt fel rád először, amikor a Vasbüfében egy verekedésnél szikáran nézted az eseményeket, de nem avatkoztál közbe. Te hogy emlékszel erre vissza?
Ott csocsóztunk, amikor két srác összeverekedett mellettünk, de oda se tudtunk nyúlni, csak néztük, hogy mi történik. Ezt látta a Gyuri, ahogy élvetegen nézem őket. Vicces volt, utólag mondta el, hogy ott kinézett magának, és még aznap este bemutatott neki Fekete Tomi, a film casting directora.
Hogyan zajlott az első hivatalos találkozásotok, nem a csocsóasztal mellett?
Elmentünk beszélgetni, leült velem az asztallal szemben, elkezdtem beszélni, befejeztem és ő csak nézett, nem szólt semmit. Nem tudtam, hogy most mondanom kéne még valamit? Mi történik? De csak nézett, reagált egy kicsit, aztán nézett tovább. Folyamatosan figyelt.
Fotó: Skublics Gergely
Megnézted a kisfilmjeit?
A forgatás után néztem meg, direkt. Nem akartam, hogy bármiféle benyomásom legyen arról, hogyan rendez. Átküldte őket, de jó sokáig nem mondtam el neki, hogy nem néztem meg őket. Azt gondolom, hogy ez így volt jó, ketten tudtunk valami teljesen újat, harmadikat csinálni.
Egy egyetemi kisfilmen kívül ez volt az első filmszereped. Ez egy hirtelen jött dolog volt, vagy régóta szerettél volna már forgatni?
Volt hozzá kedvem, de el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet. Voltam pár castingon korábban, de tényleges filmes tapasztalatom eddig még nem volt
Gyurin kívül más is mondta, hogy kortalan, szikár vonásaid vannak?
Az egyik osztályfőnököm, Pelsőczy Réka szokta mondani, hogy Geri, neked nagyon jó régi fejed van.
Konfár Erik oldalán / Fotó: Skublics Gergely
Ő és Rába Roland adtak neked tanácsokat a forgatás előtt?
Igen, folyamatosan kommunikáltunk, terelgettek. Már az is nagy dolog, hogy az első év után kiengedtek forgatni, ilyenkor még nem szokás, csak harmadiktól. De nem csak engem engedtek el, Major Erik az Impromptuban játszott tavaly, Owaimer Adrián pedig A tanárban. Elkezdett felpörögni a filmes szakma, és jó, hogy ki tudtunk menni terepre. Úgyis csak kint fogunk megtanulni filmezni. Volt egy filmes kurzusunk Szász Jánossal, ami hasznos volt és megmutatta az alapokat, de alapvetően nem a filmszínészetre készítenek fel az egyetemen.
Extrém körülmények között készült a film, erdőben, koszban, kullancsok közt. Mihez volt a legnehezebb alkalmazkodni?
A kullancsoktól tényleg nagyon paráztam, de amúgy szeretem a mocskot. Szeretek koszos lenni, gyerekként mindig a kertben játszottam, szóval nem jelentett problémát. Az volt kicsit kényelmetlen, hogy a kezem mindig be volt koszolva valamilyen olajos cuccal, amit nagyon nehezen lehetett lemosni. A forgatás közben meg is betegedtem, bementem a gyógyszertárba, és úgy fizettem, hogy egy kézzel kiraktam a pénzt, gyorsan visszadugtam a zsebembe, megvártam a gyógyszert és a visszajárót, aztán egy mozdulattal gyorsan lekaptam mindent, hogy ne lássák a körmömet.
Meg is betegedtél közben? Akkor az hatványozottan nehéz lehetett.
Igen, de közben a munka mindig feltöltött, visszaadta azt az energiát, amit beletoltunk. Tényleg figyeltek rám, kétszer is kihívták hozzám a háziorvost és ő adott mindenféle gyógyszert, amitől másnapra nagyjából elmúltak a bajok.
Vilmányi Benett mellett / Fotó: Skublics Gergely
Akkor Gyuri külön figyelt rá, hogy mindenki jól legyen?
Összefogta a társaságot, családias hangulat volt, mindenki csinálta a dolgát. Tényleg az volt, hogy ha át kellett menni az egyik helyszínről a másikra, akkor mindenki fogott mindent és közösen átcipeltük. Van egy mezőn játszódó jelenet a filmben, ahhoz le kellett taposni a füvet, és mindenki ment is szépen mezőt taposni. Sokkal jobb ilyen hangulatban dolgozni, és ez meglátszik a filmen, én legalábbis látom.
A karakteredről megtudunk bizonyos dolgokat, de rengeteg minden nem derül ki a múltjáról, a családjáról. Ezekről mennyit beszéltetek?
Fogalmam sincs, hogy látja egy szűz szem, hogy mit fog fel belőle, épp ez benne nekem is az izgalmas, hogy próbálom külső szemmel összerakni. A háttértörténet kapcsán például az anya és a két fiú kapcsolatáról beszéltünk, hogy kit szeretett jobban. El akartam menni Benett-tel Losoncra is, hogy megnézzem milyen ott az élet, de sajnos nem volt rá ideje, egyedül meg nem akartam nekivágni, hogy Google Maps-szel beutazzam Losoncot.
A korszakról és a szabadságharcról újdonságokat is megtudtál? Fel kellett eleveníteni a suliban tanultakat?
Elővettem a gimis történelemkönyvemet, elolvastam azt a pár fejezetet, ami erről szól. Gyuritól katonanaplókat és pár filmjavaslatot kaptam, főleg háborúsakat - Az őrület határán, Jöjj és lásd, Apokalipszis most - ezekben az állapotokat figyeltem, azt, hogy miként játszanak a színészek háborús helyzetben. Volt 1848-ról szóló film is, például a 80 huszár, és most meg akarom nézni az Amerikai anzix-ot is, mert sokan ahhoz hasonlítják a mi filmünket.
Vidám hetek lehettek, csupa háborús filmmel.
Igen, ott aludt nálam egy barátom és megnéztük a Jöjj és lásd!-ot. Ő elaludt rajta, én végignéztem, aztán lefeküdtem, majd másnap reggel meséli, hogy arra ébredt az éjszaka közepén, hogy rajta mászok, lökdösöm. Próbált magáról letolni, lelökött az ágyról, erre felültem és azt mondtam neki, hogy „kell egy fanta”, aztán visszadőltem aludni. Előfordult korábban, hogy alvajártam, de ez biztos hogy a film hatása volt, nagyon megcsavart.
Benett az egész filmben fekszik, te meg folyamatosan mozgásban vagy. Viccelődtetek ezen?
Mulattunk rajta, néha felkelt, de sokszor aludt is. Szegény Blankával egyszer jól kibabráltam, de nem direkt. Azt a jelenetet vettük fel amikor Benett mellett ülök, Blanka meg odaül rajzolni, és azt mondja, hogy nagyon hasonlítunk egymásra. Felvettük mindenki irányát, utolsónak a Blankáét. Már 3-4 órája ott térdeltem, fülledt meleg volt, ő belekezdett egy hosszabb mondatába, én meg bealudtam a felvétel közepén. Forgott tovább a film, én meg pár pillanat múlva felébredtem még ment a jelenet, és láttam Blankán a meglepettséget, és a rám néző szúrós szemeket, teljes joggal. Utána bocsánatot kértem és kinevettük a helyzetet.
A katonanaplókból nem akartátok átemeleni a korabeli nyelvezetet?
Roland is egyből ezt kérdezte, hogy akkor meg kell-e majd tanulnom 170 évvel ezelőtti nyelven beszélni, de nem. Az egy óriási feladat lett volna, az egész hanglejtést, a stílust átvenni, Gyuri nem akarta ezt. Roland pont akkor forgatta a Drakulics-ot, abban Kádárt alakítja, és megtanult úgy beszélni, mint ő. Volt egy vacsora, ahol nem tudott ott lenni, és küldött nekünk egy videót Kádárként, hogy járjunk be órákra, mert meg fogja nézni a piros füzetet.
Szlávik Juli jelmeztervező és Kárpáti György Mór rendezővel / Fotó: Skublics Gergely
Mennyire kellett óvatosan bánni a korabeli katonaruhákkal?
Lehet, hogy csak elfelejtettem, de én a forgatáson nem voltam tudatában, hogy ezek korabeli ruhák. Nem úgy viselkedtem, hogy hú ez a nadrág rajtam 170 éves. Hozzászoktam, rajtam volt 28 napig, de jó lett volna azért közben kimosni. Valószínűleg csak az én figyelmemet kerülte el eddig, most, amikor néztem egy videót, amiben Szlávik Juli a ruhákról beszél, akkor jöttem rá, hogy hoppá.
A göteborgi fesztiválon te is kint voltál, ott láttad először a filmet?
Előtte megmutatta itthon Gyuri, a Blankával együtt néztük, néha vihogtunk magunkon, mint a gyerekek. Visszajöttek az emlékek, az arcok, a helyszínek, az érzések, és tényleg az volt a sokkoló, hogy nem fogtam fel belőle semmit, a meglepettségtől, meg hogy az én fejemben még az a történet volt, amit 2 éve már leforgattunk. Aztán Göteborgban elkezdtem újra megérteni. A kint élő magyarok persze értették a történetet, a külföldieken meg azt láttuk, hogy attól függetlenül, hogy nem ismerik a történelemnek ezt a részét, azt ők is ugyanúgy megértették, hogy egy népnek a szabadságharcáról szól, és tudtak vele menni. Nem historizáló, hanem emberi helyzetek és viszonyok vannak benne.
Kritikákat olvasol?
Elolvastam egy párat. A jó kritikának örülök, a rosszat meg el tudom fogadni, de van pár dolog, amivel nem értek egyet. Olvastam egy kifejezetten dühös cikket is, és így hiába lehet felvetett problámákban igaza, sokkal jobban megkérdőjeleződnek a meglátásai az indokolatlan düh miatt, amivel írt.
