Budapesti tavasz
Noha a Budapesti tavasz a világháború befejezésének 10. évfordulójára rendelt film volt, az alkotás több ponton felrúgta a háborús film kötelező kliséit. A kor ábrázolásmódjától eltérően itt nem egyszerűen nyilas banditák és antifasiszta ellenállók állnak szemben egymással, hanem az ostrom alá zárt bérház történetében Máriássy Félix apró részletekből építkezve, először ábrázolta az egyén nézőpontjából a háborút, a félelem légkörét, az árulásokat és a pálfordulásokat. Mint ahogy a kételkedő főhős alakja sem a korszellem mintapéldája. A magyar holokausztnak emléket állító döbbenetes Duna-parti képsorok pedig tárgyszerűen, lírai szépséggel jelennek meg.
A barátjával együtt menekülő katonaszökevény, Zoltán megismerkedik a bujdosó zsidó Jutkával, ám hiába az ellenállók által kiállított hamis menlevél, nem tudja megmenteni a lányt. A keserű csalódás és düh miatt végül korábbi szándékát megváltoztatva ő is fegyvert fog a nyilasok elleni harcban. Az Illés György által gyönyörűen fényképezett alkotás nagytörténelem és intim szerelmi szál sajátos keveréke. A filmes tankönyvekbe illő kulcsjelenetben párhuzamos montázs köti össze a fehér zászlós orosz parlamenterek meggyilkolását a jövőt félve, mégis reménykedve tervező szerelmespárral.
Máriássy Félix filmjének legismertebb jelenete mégis a befejező képsor. A Szabadság című lapot alkalmi rikkancsként osztogató Ruttkai Éva a felszabadulás jelképévé vált, így enyhítette a nézőkben a duna-parti áldozatok, a hiány szintén szimbolikusan továbbélő képeit.
A kiadvány extrájában Varga Balázs filmtörténész és Zombory Máté szociológus beszélget a film újszerűségéről, a holokauszt és az emlékezet viszonyáról.
Az ötödik pecsét
Fábri Zoltán filozofikus parabolája a hetvenes évek egyik legfontosabb magyar filmje. A Sánta Ferenc regényéből készült alkotást a rendező több helyen is átértelmezte, aktualizálta. Így kapott kiemelt jelentőséget a filmben Bosch apokaliptikus festménye, mely a hatvanas-hetvenes években vált közismertté és népszerűvé. A festmény részletei törik meg a pesti kocsmában beszélgető, az élet dolgain merengő asztaltársaság gondolatait. A zárt térben játszódó jelenet bő háromnegyed órás időtartamával a magyar filmtörténet egyik legemlékezetesebb teljesítménye.
A jól összeszokott társaság ezen az estén kiegészül egy, a háborúban rokkanttá váló katonával. Az asztal körül ülök - a cinikus órás, Gyuricza felvetésére - azon tanakodnak, milyen sorsot választanának, ha lehetőség nyílna erre feltámadásuk után: a becsületes, ám megalázott kisember sorsát, vagy a gonosz és kegyetlen, ám saját erkölcsei szerint bűntelen nagyúr életét. Hőseink
hazafelé is ezen töprengenek, kivéve a kérdést felvető Gyuriczát, aki otthonában zsidó gyerekeket bújtat. Másnap rendszerellenes kijelentések vádjával a nyilasok börtönében találják magukat, és csak úgy menekülhetnek meg, ha felpofoznak egy félholtra kínzott ellenállót…
Őze Lajos és Márkus László briliáns alakításánál talán csak az utolsó filmszerepében nyilas ideológust megformáló Latinovits Zoltán játéka emlékezetesebb.
A film mellett a kiadványon Barabás Klára Fábri-szakértő és Sándor Tibor filmtörténész beszélgetése látható, mely kiegészül a rendezővel készült beszélgetések részleteivel, illetve Fábri festményeivel is.
Május 22-én 17.00 órai kezdettel Magyar film – magyar holokauszt címmel az Örökmozgó Filmmúzeumban kerül sor a két kiadvány bemutatására. Az egyórásra tervezett beszélgetésen az extrákon szereplő szakértők – Barabás Klára, Sándor Tibor, Varga Balázs filmtörténészek, Zombory Máté szociológus – mellett részt vesz a Budapesti tavasz felújításában jelentékeny szerepet vállaló Moldován Márton is. A beszélgetést Fazekas Eszter, a MaNDA munkatársa, a kiadványok szerkesztője vezeti.
