"Tisztelt Rendező Úr!
Az Országos Mentőszolgálat bajtársi közösségét hétezer mentődolgozó, mentőápolók, gépkocsivezetők, orvosok, mentőtisztek, mentésirányítók alkotják. A mentők szóvivőjeként – és több, mint 20 évig betegeket ellátó mentőtisztként is – kijelenthetem, hogy az alacsony bérek és a nehéz munkakörülmények ellenére mindannyiunkat egyetlen dolog tart a pályán, ez pedig nem más, mint hivatásunk szeretete, a betegeken való segítés szándéka. Isteni műszak című alkotása (mely műfaját tekintve játékfilm és így az abban megjelenített szereplők, történések megválasztása az alkotói szabadság körébe tartozik) mélyen megbánt, kigúnyol és negatív színben tüntet fel minket, az életmentés hivatásának elkötelezett és sok szempontból kiszolgáltatott képviselőit. Műalkotásának nézői közül azok, akik a mentőknél dolgoznak, felháborodva és tanácstalanul kérdezik, hogy vajon tűrniük kell-e a megaláztatást, azok pedig, akik bármikor ellátásunkra szorulhatnak, filmje alapján úgy érezhetik, hogy bizalmukat az Országos Mentőszolgálat és dolgozói nem érdemlik meg. A nézők kevéssé figyelnek a részletekre. Magyarországon a mentőellátás egyenlő az Országos Mentőszolgálattal, így nem veszik észre, hogy a mentőautó kissé különbözik futó kocsijainktól, vagy hogy az egyenruha arculati elemei egy korábbi időszakhoz kapcsolódnak. Számukra a kisfilm a mai magyar valóságot illusztrálja. Ez az eljárás véleményem szerint nem tisztességes. Úgy is fogalmazhatok, hogy övön aluli ütés, melynek eredményét, következményeit meggyőződésem szerint egyetlen jóérzésű ember (legyen akár művész), így Ön sem kívánhatja.
Tudomásom szerint az Isteni műszak forgatókönyvét egy berlini ösztöndíj segítségével tovább kívánja fejleszteni. Bajtársaim nevében kérem, hogy munkássága során legyen tekintettel kárvallottjainak szempontjaira is!
Üdvözlettel,
Győrfi Pál
kommunikációs és pr igazgató
Országos Mentőszolgálat"
Bodzsár Márk válasza:
"Nyílt válaszlevél Győrfi Pál Úr részére
Tisztelt Győrfi Pál Úr!
Mind magánemberként, mind filmalkotóként azt gondolom, hogy az Országos Mentőszolgálat - és az összes többi Magyarországon működő mentőszervezet - felbecsülhetetlen értékű társadalmi feladatot lát el, és bennem is a tisztelet és a megbecsülés érzését ébreszti fel, hogy Ön és kollégái nap mint nap a betegek segítésén munkálkodnak. Ha nem így gondolkodnék a mentők munkájáról és társadalmi szerepéről, valószínűleg fel se keltette volna az érdeklődésemet az újsághír, mely illegális eutanáziát folytató lengyel mentősökről szól. Alkotóként ugyanis a nehezen vagy egyáltalán nem feloldható konfliktusok és morális dilemmák foglalkoztatnak, és azt gondolom, ez a valós eset izgalmas kiindulási alapként szolgál egy teljes mértékben fikciós történet kidolgozáshoz, amiben kitalált karaktereket látunk, kitalált helyzetekben.
Filmtervemnek nem célja, hogy akár a mai, akár a közelmúltbeli magyar valóságra közvetlenül reflektáljon, és a valóságból merített tényeket mozgóképes állításokká formálja: ez a dokumentumfilm, és nem a fikciós játékfilm feladata. Azzal tisztában vagyok, hogy az összes művészeti ág közül talán a film érintkezik a legtöbb ponton a valósággal, és azt is tudom, hogy a fikció nem pusztán része a valóságnak, hanem formálója, alakítója is egyben. Mindazonáltal a kicsit is reflektált gondolkodás képes különbséget tenni képzelet és valóság között. Ha Ön egy nyílt levél helyett egy novellát küldött volna nekem, amiben egy fiktív filmrendezőről olyasmiket állít, hogy a munkája során nem járt el tisztességesen, és övön aluli ütést mért az Országos Mentőszolgálatra, akkor a szöveg esztétikai minőségét kezdem el vizsgálni, az állításait egyáltalán nem vonatkoztatom saját magamra, és csak akkor reagálok, ha esztétikai értelemben is érvényeset tudok mondani.
Az Ön és bizonyos kollégáinak a reakciója előtt azért állok kissé értetlenül, mert egy vállaltan fikciós filmtervet kezelnek dokumentumanyagként, és mintha pont Önök lennének azok, akik nem figyelnek eléggé a részletekre, amik a filmi realizmust megteremtik ugyan, ám egyúttal el is távolítják a filmet a közvetlen valóságtól. Egyáltalán nem áll szándékomban, hogy aláássam a mentők iránti közbizalmat, vagy hogy a mentőket kigúnyoljam, provokáljam. A filmterv mögött nem húzódik meg semmilyen destruktív szándék, és ezt rajtam kívül még sokan így gondolják: az interneten látható filmelőzetesre eddig szinte kizárólag a mentők részéről érkeztek negatív hozzászólások, ám a különböző fórumokon és videómegosztókon olvasható bejegyzésekből az is kiderül, hogy az Ön bajtársai között is vannak olyanok, akik kifejezetten pozitívan reagáltak az előzetesre.
Tanulva az előzetes keltette negatív reakciókból, a továbbiakban még körültekintőbben fogok eljárni a munkám során, és igyekszem filmi eszközökkel is még jobban kihangsúlyozni és alátámasztani a film fikciós jellegét. És ha a film egyszer valóban elkészül, ugyanezt a gyakorlatot fogom követni a sajtóbeli megnyilvánulásaimban is, mint ahogy azt tettem már most, az előzetes kapcsán is.
Szívesen meghallgatnám, és komolyan fontolóra venném, ha esetleg volna az Ön részéről konkrét ötlet arra nézve, hogy a filmbeli mentős karaktereket hogyan lehetne még pregnánsabban megkülönböztetni az Országos Mentőszolgálat dolgozóitól.
Üdvözlettel:
Bodzsár Márk"
