Kapcsolódó anyagok

Móga Piroska: Mintha a hegedű oda lenne nőve a nyakamhoz

Viszkis: „Nem bánt senkit”

Hutlassa Tamás: Ez egy szerencsés együttállás

Sosem könnyű helyzet a filmkészítők számára, ha a közelmúlt eseményeit kell vászonra vinniük, kiváltképp akkor, ha a média által közelről végigkövetett és közérdeklődésre jócskán számot tartó ügyről van szó, mint a Viszkis rabló néven elhíresült Ambrus Attila bankrablói karrierje. Mivel a valóság többnyire nem felel meg egy játékfilmtől elvárt dramaturgiának, a sztori működőképességének érdekében a készítőknek alakítania, változtatnia kell, színezni és sűrítenie, egyensúlyozni a dokumentum és fikció között. Egyértelművé tenni, hogy ami a vászonra kerül, az csupán a művészi szabadság lehetőségeinek kihasználásával létrejött interpretációja a megtörtént eseteknek. Közben mégis egy közismert személyre vagy eseménysorra épül a film, ami a nézőt óhatatlanul is arra sarkallja, hogy egybevesse a megtörtént, emlékezetes dolgokat a vásznon látottakkal.

Szalay Bence / Fotó: InterCom 

Ilyenkor szerencsés, ha a történet egy olyan rendező kezébe kerül, aki kompetenciáját már szerzőibb hangvételű és nagyszabású közönségsikerekkel is bizonyította. Antal Nimród kétségkívül ilyen alkotó, aki saját, külön bejáratú Viszkis-történetének első képsoraival képes beleszögezni a nézőt a moziszékbe. Az indító hosszú snitt alatt megmutatkozik mindaz, ami a későbbekben is kiválóan hajtja tovább a filmet: vibráló feszültség, precíz kameramunka, aprólékosan kidolgozott korhűség. Akárcsak az autóutat átszelő és a bankba berontó Viszkis, a rendezői székben ültő Antal Nimród is pontosan tudja, mit akar, és nemcsak alaposan kitervelte, hanem pontosan végre is hajtja azt. Egy ilyen erős rendezői kézzel és egyedi stílusban levezényelt változat esetében pedig már nem is olyan nehéz elfeledkezni arról, ha el-elrugaszkodik a valóságtól.

Schneider Zoltán / Fotó: InterCom

Szalay Bence megformálásában Ambrus elszánt, hidegvérű és sármos figura, rosszfiú létére talán egy kicsit túlságosan is gáncstalan. Azonban hiába megyünk a karakterrel és figyeljük, amint az események egyre inkább a tisztességtelen út felé terelik, nem a lelki drámán van a hangsúly. Mindenesetre nem esik nehezünkre drukkolni neki a ceausescu-i Romániából való szökésénél, vagy a rendszerváltozás környéki magyar hatóságok való konfrontálódásoknál. A történet narratív keretét a kihallgatás jelenetei adják, amelyek során Ambrus az őt vallató nyomozó irodájában mesél az életéről, sanyarú gyerekkoráról, az intézeti évekről és a katonaságról, de a nyomozót hidegen hagyják az elhangzottak, együttérzés helyett a fejére olvassa az összes ismerős érvet, amit a Viszkis sztárkultuszának ellenzői is gyakran hangoztatnak. Schneider Zoltán nyomozója kezdetben nyájasabb hangnemet üt meg, tényleg érdekli az az ember, akit hosszú évek óta kerget, de a sztori előre haladtával egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a film belőle faragja a negatív karaktert, akinek morális felháborodása mögött mélységes személyes sértődöttség munkál. Egyre agresszívabban követeli az igazságtételt, a bűnös bűnhődését és az erkölcsi vétség belátását, megállás nélkül cigarettázik, közben pedig annyit izzad, hogy a verítéktengerben a Viszkis akár úszva is megszökhetne a börtönből.

Fotó: InterCom

A film játékidejének jelentős hányadát Ambrus embert próbáló előtörténete teszi ki: Budapestre szökik, ahol egy jéghoki pályán kap állást, de nem keres elég pénzt ahhoz, hogy papírokat vásároljon magának egy korrupt BM-estől (Csuja Imre), sem pedig ahhoz, hogy megpuhítsa újdonsült barátnőjének, Katának (Móga Piroska) sznob szüleit. Bár ezek a jelenetek fontosak abban, hogy megértsük, miért lép Ambrus törvénytelen útra, de kicsit tovább nyúlnak a kelleténél és lazítják a feszes szerkezetet. Hála azonban a fantasztikus vágómunkának és Yonderboi baljósan pulzáló, remek filmzenéjének, a cselekmény tempója ellenére a feszültség nem enged. Ambrus az utcán ismerkedik meg egy csinos egyetemi hallgatóval. Móga Piroska alakításában Kata éles eszű lány, jómódú családból származik, akik persze rühellik a háttérrel és egzisztenciával nem rendelkező Attilát. Kettőjük szerelmi szála azonban elnagyolt, hiába nyeri el a fiú a kitartásával a lány szívét még a bűnözői karrier kezdete előtt, a történet vége felé mégis úgy tűnik, hogy Kata is egyike azon javaknak, amelyek Attila számára a bankrablással összeszedett pénz nélkül elérhetetlenek lettek volna.

Móga Piroska / Fotó: InterCom

A film akkor indul be igazán, amikor pénz szűkében lévő hősünk nekidurálja magát, parókát és napszemüveget ölt, hogy egy játék pisztollyal még meglehetősen esetlenül kipakoljon egy postafiókot. A bankrablások során egymást váltják a montázsok és tempós üldözések, az akciójelenetek jobbára vértelenek, ám kivitelezésükben vér profik és olyan látványosak, amit magyar filmben még soha nem láthattunk korábban. A mindenre kiterjedő alaposság és a részletek minuciózus kidolgozása miatt professzionális az eltűnő XX. századi Budapest látványvilága (és nem csak azért, mert a film bizonyos helyszínei, például a 3-as metró végállomása a valóságban is az akkori állapotokat tükrözik). Megelevenedik a maga frissensült vadkapitalista valójában a kilencvenes évek, a státusz szimbólumot jelentő terepjárótól az öltözködésen át a kibontakozó bulvármédiáig. Azonban a korhűségtől szerencsére a filmzene eltekint, best-of-90’s retró diszkó helyett Yonderboi elektronikus szólamai csendülnek fel, amelyek legalább annyira egységes hangzásvilágot biztosítanak a filmnek, mint amennyire Szatmári Péter kiváló és eredeti operatőri munkája (a tehervagon alatt függeszkedő Ambrus perspektívájából kiváltképp emlékezetes képsorok születtek). A forgatókönyvben azonban elfért volna több humor, a poénok inkább kiszólás szinten jelennek meg, például a valódi Ambrus Attila elmaradhatatlan cameójában.

Fotó: InterCom

A Viszkissel egy feszes, izgalmas moziélményt kapunk, amely ugyan nem ás túl mélyre, viszont teljesen magával ragad, igazi nézővé tesz, sodró lendületével a csendesebb percekben sem hagyja lankadni a figyelmet, és magyar alkotótól rég nem látott magabiztossággal vezet végig az akciódús bűndrámán.

A Viszkis

magyar bűnyügyi-életrajzi film, 126 perc, 2017

Rendező: Antal Nimród

Forgatókönyvíró: Antal Nimród

Operatőr: Szatmári Péter, Kovács Zoltán

Vágó: Kovács Zoltán

Zene: Yonderboi

Producer: Hutlassa Tamás, Hutlassa Barnabás

Szereplők: Szalay Bence, Schneider Zoltán, Móga Piroska, Csuja Imre, Klem Viktor, Csőre Gábor

Forgalmazó: InterCom

 Fotók: Szabó Adrienn