Kapcsolódó anyagok

Tarr filmje Párizsban tarol 

Tarr Béla filmje a francia mozikban

A rendezőről, Tarr Béláról az a hír járja egy ideje, hogy titokzatos új mester. Ezt részben nagyszabású, ám meglehetős erőfeszítést igénylő, közel 8 óra időtartamú Sátántangó című filmje alapján mondják róla. A Werckmeister harmóniák újabb klasszis és tovább erősíti azt a meggyőződést, hogy Tarr Béla egyike azon kevés európai filmrendezőknek, akik különleges látásmóddal rendelkeznek.
Filmje lélegzetelállító, koromsötét vízió, de kétségtelenül remekmű is egyben.
Jonathan Romney: A cet az oka mindennek
The Independent on Sunday
2003 április 20


A Werckmeister harmóniák a magyar filmrendező, Tarr Béla nehezen felejthető, állandóan gondolatainkban motoszkáló fekete-fehér mesterműve.
James Christopher
The Times 2003 április 17.


Hogy miről szól? Fogalmam sincs, azon kívül, hogy a teremtésről, a kinyilatkoztatásról, Leviathánról, a harmóniáról és a diszharmóniáról (és hogy a második mindig könnyebb, mint az első). Ahhoz hasonlít, mintha egy ihletett pillanatban együtt lenne David Lynch, Werner Herzog, Franz Kafka és Herman Melville. Ebbe a cirkuszba bármikor szívesen elmegyek.
Nigel Andrews
The Financial Times
2003 április 17.


Tarr filmje jóval korábban készült, mint hogy a “sátán tengelye” fenyegetést Bush elnök elkezdte ismételgetni. De a film által felszabadított félelem hátborzongató allegóriája a – Szaddam bukása előtti és talán utáni totalitarizmus keltette – terrornak. A diktatúrák csak jelképeiket váltogatják.
Alexander Walker: A cethal, a herceg és az utcai terror
Evening Standard
2003 április 17.

Még most is, mikor a filmet más sokkal többen láthatták, Tarr Béla szinte legendás figura. Ez részben annak köszönhető, hogy a türelem és a szigorúság, a tabló és a  – honfitársára, Jancsó Miklósra bizonyos tekintetben emlékeztető – hosszú beállítások keményvonalas képviselője. Másrészt azért, mert revelációként hat nézőire
A Werckmeister harmóniák egy metafizikai horror-történet és mint ilyen megérdemli, hogy meghozza Tarr Bélának a sikert a kultusz filmek közönségénél.
Jonathan Romney: A ceten kívül
Sight and Sound
2003 április

Tarr ellenállt minden kísértésnek, mely arra csábította, hogy elmondja, mit akart filmjével kifejezni. A Werckmeister harmóniákban minden valamilyen metaforaként értelmezhető.
Minden nagy rendező megtalálja azt az elemet, amely ösztöneinek legjobban megfelel,  és filmjeit e köré építi. A Werckmeister harmóniák rendezője számára ez az idő. Ahogy a traktor lassan végiggördül az éjszakai utcán, hatalmas terhének árnyéka végigkúszik a városfalakon, vagy amint a kamera figyeli Valuskát és Esztert végtelen perceken át, amint csendben végigmennek az utcán, mielőtt szétválnak útjaik, Tarr a mozi leglejáratottabb dimenzióit a leghatékonyabb eszközzé formálja át.
Richard William: Mély víz
The Guardian Review
2003 április 19.