Az idei KAFF egyébként nemcsak a járvány miatt volt kérdéses: mivel a Médiatanács 2019-ben megszűnt és másfél év kihagyás után beolvadt a Nemzeti Filmintézetbe, ezért ez alatt a másfél év alatt nem is készültek független kisfilmek, vagyis az is izgalmas volt, hogy vajon lesz-e mit vetíteni a KAFF-on. Ez bizony meglátszott a programon, például a rövidfilmek szokásos három blokkja helyett csak két szekciónyi filmet vetítettek.
Az idei eseményen ünnepelték az 50 éves Kecskemétfilmet, a 70 éves Orosz Istvánt és Cakó Ferencet, és mindegyik apropó egy átfogó életmű kiállítást is kapott. Mi több, Orosz István idén két új könyvét is bemutatta a fesztivál közönségének: az Örömajkon örömének című kiadványát fiatalok is forgathatják, hiszen egy képekkel gazdagon illusztrált kötet az 1945 és a rendszerváltás közti időszakról, a másik pedig a Páternoszter című izgalmas fikciós regény, szintén az említett korszakról.
Orosz István bemutatja két új könyvét a KAFF-on (fotó: KAFF)
Emellett a KAFF kiemelten emlékezett meg a 91 éves korában elhunyt Dr. Matolcsy Györgyről, a Pannónia Filmstúdió egykori stúdióvezetőjéről, a magyar animáció felvirágoztatójáról, és olyan rendezőlegendákról, mint a szintén idén elhunyt Jankovics Marcell és Gyulai Líviusz, valamint Richly Zsolt, aki tavaly hagyott itt minket.
A négynapos fesztiválon még egy embert emeltek ki újra meg újra: Mikulás Ferencet, a KAFF igazgatóját, a Kecskemétfilm alapítóját és vezetőjét, akit számos ajándékkal halmoztak el kollégái, többek közt megkapta az „örökös fesztiváligazgató” jelképes kitüntetést is. Persze Mikulás Ferenc magyar animációra gyakorolt hatalmas hatása nem jöhetett volna létre kollégái nélkül, akiknek a producer nem győzött hálálkodni a díjak átvételekor.
A Magyar Animációs Producer Szövetség nevében Temple Réka egy ezüst levél nyitóval ajándékozta meg Mikulás Ferencet (fotó: KAFF)
Két tanulságos előadást hallhattak az érdeklődők a KAFF-on: Varga Zoltán Macskássy Gyula, a magyar animáció atyjának nevezett rendezőről tartott egy gyorstalpalót, Takács Barnabás látványos előadásából pedig megtudhattuk hogyan alkalmazható az animáció a mesterséges intelligencia területén, illetve a MI hogyan hasznosítható az animációs iparban.
A 2019 végén megalakult Magyar Animációs Producerek Szövetsége a 15. KAFF-on is bemutatkozott: Varsányi Ferenc beszélgetett Temple Réka elnökkel, valamint Gelley Bálint rendező-producerrel és Osváth Gábor producerrel a szervezet eddigi és jövőbeni tevékenységéről. Mint megtudtuk, Közép-Kelet-Európában már csak Magyarországnak nem volt animációs produceri szövetsége, a külföldi pozitív példák pedig egyre inkább arra ösztönözték az itthoni producereket, hogy induljanak el hasonló irányba. Ami a terveiket illeti: az Inkubátor programból nemrég kikerült animációs kategória visszahozására is tettek javaslatot az NFI-nek, a külföldi koprodukciókat is szeretnék fellendíteni, valamint a magyar animáció reprezentációját erősíteni a külföldi filmes eseményeken, illetve megemlítették, hogy létrejövőben van egy szövetség a magyar animációs rendezők részéről is, ami tovább erősítené a szakma összefogását és érdekérvényesítését a jelenlegi, egykapus pénzosztó rendszerben.
A Magyar Animációs Producerek Szövetségének közgyűlése (fotó: KAFF)
A szokásos reggeli versenyprogramok megbeszélése idén sem maradt ki a programból, ám az egyik alkalom teljesen más irányt vett: az alkotók beszéltek részletesen a projektjük alakulásáról. Tamás Iván nővére, Tamás Zsuzsa meséjét adaptálta a Macskakirálylányban, legalábbis a történet elejét, a terveik közt pedig nagyjátékfilmes megvalósítás szerepel. Megtudtuk, hogy a rendezőre nagy hatással volt a Túl a sövényen (Over the Garden Wall) sötét, melankolikus hangvétele, ami egészen egyedi a gyerekeknek szánt, rikitóan színes és akciódús animációk között. A könyv elején lévő verset dallá alakították, amihez Buttinger Gergely írt zenét és határozottan állíthatjuk, hogy az utóbbi évek egyik legzseniálisabban sikerült filmzenéjét hallhatjuk, ami közben a felnőtt néző is elpityeredik.
B. Nagy Ervin a magyar olimpikonok életét bemutató Cserebogarak című sorozatának elképesztő háttérmunkáját elevenítette fel rengeteg vizuális anyaggal. A KAFF versenyprogramjában a Papp Laci fiatalkorát bemutató epizód szerepelt, de szóba kerültek az Egerszegi Krisztina, a Kárpáti Rudolf és a Polgár lányokról szóló korábbi részek is (ezek az epizódok itt érhetők el online). A rendező az olimpikonok gyerekkorával megtalálta azt a piaci rést, ami a hazai filmekből hiányzott, és ami mostanra felfutó trenddé vált (lásd a Szilágyi Áronról szóló doku, vagy a Hosszú Katinkáról most készülő dokumentumfilm). Elmesélte, hogy valódi (gyerek)sportolókkal forgatják le a jeleneteket, amiket aztán referenciaként használnak az animációhoz, de rotoszkóp technikát is gyakran alkalmaznak a dinamikus szekvenciákhoz.
Macskakirálylány (fotó: CUB Animation)
A 15. KAFF legnagyobb, teltházzal ment vetítése a Wolfwalkers volt. Nem véletlen, ugyanis a filmet (ellentétben a Cartoon Saloon korábbi alkotásaival) nem mutatták be a hazai mozikban, úgyhogy nagyvásznon Kecskeméten láthatta először a magyar közönség. Tomm Moore és Ross Stewart alkotása lenyűgöző volt hatalmas vásznon, az izgalmas, aranysárga, vöröses és zöldes színek csak úgy vibráltak, benne éreztük magunkat a sűrű, varázslatos erdőben, a farkasok mágiával teli otthonában, vele ellentétben a város szürke ridegsége és éles formái fenyegető hangulata minket is hátborzongatóan érintett. Az elfogadásról szóló animációban két, külön világból származó, de hihetetlenül bátor és makacs kislány talál egymásra és barátkozik össze. Csakhogy az egyikük apja éppen a másikuk családjára (a farkasokra) vadászik, akárcsak a film főgonosza, aki tüzes vassal írtja ki a farkasokat és égeti fel az erdejüket az eszelős hódító szenvedélye miatt, mit sem törődve az álmukban farkassá váló ‘wolfwalkerek’ legendájával.
A Cartoon Saloon az 1999-es indulása óta a hagyományos 2D animáció újrafelfedezését tűzte ki célul, elképesztő animációik pedig sorra hódítják meg a világot, érdemlik ki a szakma és a közönség elismerését, és teszik újra menővé a klasszikus animációs formát. Az ír folklór motívumaiból merítő filmjeik pedig a nemzeti hagyományok értékét emelik ki, amiben nagyon hasonlóak a Magyar népmesék sorozatunkra (nem véletlen dolgoztak együtt a stúdió első filmjén, a Kells titkán a Kecskemétfilmmel).
Wolfwalkers (fotó: Cartoon Saloon)
A fesztiválon Jankovics Marcellre is megemlékeztek, így legutóbb felújított filmjét, a Fehérlófiát láthattuk nagyvásznon (mely nemrég gyönyörű BD kiadást kapott a tengerentúlon). A vetítés előtt Ráduly György, a Filmarchívum igazgatója mondott meghatódva egy rövid beszédet, melyben a Kifulladásigból idézett: “Légy halhatatlan, aztán halj meg.” Jankovics Marcell már életében halhatatlanná vált, egy olyan figurává, mint Toldi, aki erős, legyőzhetetlen, vakmerő, és olyan kincsekkel járult hozzá a magyar animáció aranykorához, amiket újra meg újra előveszünk, és minden alkalommal az újdonság hatásával nyűgöz le minket.
Az 1981-ben bemutatott Fehérlófia túlzás nélkül állítható, hogy semmit nem vesztett értékéből, sem mondanivalójában, sem vizualitásában. Még 2021-ben is elképesztő volt látni azt a borzasztó komplex, szimbólumokkal teli látványvilágot, ami Jankovics fejéből kipattant. Lenyűgöző volt nézni, a közönségen is érezhető volt az a sosem múló ámulat, amit a rendezőlegenda korai filmjei kihoznak a nézőből. Kérdezhetnénk, hogy miért nem készülnek ma ilyen alkotások, de közben ez egy annyira szerzői film, hogy nehéz elhinni, hogy hasonló kaliberű projekt átmenne az NFI döntőbizottságának szűrőjén. Ezt talán csak a Ruben Brandt, a gyűjtő közelítette meg, amiről nemzetközi hírportálok is ódákat zengtek, és az Oscar-jelöltek esélyesének is tartották. Talán ez lenne a kulcs egy világhírű egész estés magyar animációhoz: a szerzői látásmód szabadjára engedése.
