Honnan jött az ötlet, hogy filmet készítsetek Hosszú Katinkáról? A kezdettől benne voltál a projektben?
2019 őszén kerültem bele, ekkor már csak az utolsó finanszírozási kérdések vártak tisztázásra. A film producerei, Lajos Tamás és Bederna László kerestek meg, hogy vállalnám-e a rendezését. Tőlük úgy tudom, hogy Lajos Tamás már két éve győzködte Katinkát arról, hogy érdemes lenne egy komoly dokumentumfilmet készíteni róla, míg végül beadta a derekát. A finanszírozási rész aztán szerencsésen megoldódott, amikor kiderült, hogy a Nemzeti Filmintézet is lát fantáziát ebben a filmben.
Váratlanul ért a felkérés, hogy egy ilyen nagyszabású filmhez keresnek meg?
Először meglepődtem, mivel idáig csak kis költségvetésű dokumentumfilmeket rendeztem, de tetszett is a felkérés, izgalmasnak találtam a témát. De leginkább azért esett jól, mert korábban nem ismertem senkit ebből a csapatból, nem dolgoztam egy kockányit egyikükkel sem. Egy korábbi projektem, a Spektrumon futó Tabukról tabuk nélkül sorozat kapcsán kerültem a látókörükbe. Ezzel több nemzetközi fesztiválon nyertünk díjat, nagyon jók voltak a visszajelzései a nézők és a sajtó oldaláról, a híre pedig hozzájuk is eljutott. Bederna Laci azzal hívott fel, hogy megnéztek pár epizódot belőle, nagyon tetszett nekik, ahogy megcsináltam és ők is ilyet szeretnének. Ez rácáfol minden tipikus magyar közhelyre, miszerint csak akkor juthatsz jó lehetőséghez, ha valakinek a valakije vagy, vagy ha jól fekszel bizonyos körökben. Nekem nincs ilyen hátszelem, és egyszer mégiscsak beesett ez a megkeresés.
Pálinkás Norbert / Fotó: Film Positive Stúdió
A Nemzeti Filmintézet 560 millió forinttal támogatta a gyártást, ami dokumentumfilmek területen hazai rekord. Mit szóltál, amikor kiderült, hogy ennyiből készíthetitek?
Egyrészt megnyugató érzés volt, amikor kiderült, hogy jut elegendő pénz a filmre, emellett inspiráló, hogy végre nagyban is megmutathatom, hogyan gondolkodom a dokumentumfilm-készítésről. Örültem annak, hogy végre a magyar filmfinanszírozási oldal is felismeri, hogy egy dokumentumfilm is lehet drága, ez sem egy olcsó műfaj. Korábban valahogy az volt a köztudatban, hogy a dokumentumfilm olcsó, idejétmúlt műfaj, egyszerű dolog, kell hozzá egy rendező, egy kamera, pár beszélő fej és archív bejátszás. A valóság ezzel szemben, hogy a reneszánszát éli, szerintem részben a nagy amerikai streaming szolgáltatóknak köszönhetően, akik elkezdtek komoly összegeket költeni saját doku-tartalmak gyártására, és arra is, hogy vásároljanak piacról. Brutálisan jó dokumentumfilmek vannak az HBO vagy a Netflix kínálatában, és ha ezekkel kell versenyeznünk a nemzetközi piacon, nem lehet 5-10-15 millió forintokból forgatni, mint amikből a korábbi filmjeimet csináltam. Hosszú Katinkáról pedig pláne nem lehet ilyen olcsó filmet készíteni, hiszen 15 különböző országban játszódik, tele van mozifilm-igényességű képekkel.
Egyszerre csináltok sport- és portréfilmet. Hogyan építitek fel?
Ezzel viszonylag egyszerű dolgunk volt, mert az elején kiválasztottuk a párhuzamos történetvezetés műfaji formáját. A jelenbéli szál Katinka felkészülése a tokiói olimpiára, ez a sportfilm. A portréfilmet a múltban játszódó rész jelenti, ahol elmeséljük, hogyan lett a négyéves bajai kislányból az Iron Lady. Ezeket igyekszünk jó dinamikával, ritmussal keresztbe szerkeszteni, hogy ne váljon unalmassá egyik sem a néző számára. A két szál valahol a film háromnegyedénél ér majd össze, onnantól jön az olimpia.
Hosszú Katinka / Fotó: Film Positive Stúdió
A sportfilmek műfajában van előtted követendő példa?
Az I Am Bolt, az Usain Boltról készült dokumentumfilm személyes kedvencem, és a stáb számára is irányadó, gyakran szoktunk belőle részleteket nézni. Két-három olimpiát is átfog, piszok jó filmnyelvileg, ügyesen nyúl a témához, remekül van szerkesztve és megszólalóknak hatalmas karaktereket találtak Bolt környezetéből.
Dokumentumfilmeknél ritkán hallani arról, hogy ki írja a forgatókönyvet, de nálatok más a helyzet. Hogyan dolgoztok együtt Köbli Norberttel?
Mivel ez nem egy játékfilm, ahol egy részletes, kidolgozott dialógusokkal teli forgatókönyv alapján kéne dolgozni, Norbinak inkább kreatív produceri szerepe van ebben a sztoriban. Egyeztetünk minden részletről, és arról, merre haladnak az események, de ezek itt organikusan történnek. Azt persze meg lehetett írni, hogyan szeretnénk bemutatni a múltat, hogyan kövessék egymást a jelenetek a családtagokkal, barátokkal, úszótársakkal, volt edzővel, miképp jussunk el a végkifejletig, de nem jelenetszerűen. Norbinak remek meglátásai vannak a történetvezetés szempontjából, amikor megmutatjuk neki a vágatokat. Nagyon frappáns kérdéseket tud feltenni, amik mindig előre viszik a történetet, miután átgondolom, és reflektálok rájuk.
Fotó: Film Positive Stúdió
Katinka edzéseit nagy stábbal rögzítettétek a Duna Arénában. El tudtátok így kerülni, hogy a jelenlétetek megzavarja?
Katinkának be kellett jönni, bele kellett ugrania a medencébe, és le kellett úsznia a szokásos edzését. Annyi volt a különbség, hogy nem az edzője állt a medence szélén, hanem 80 filmes stábtag, ami nyilván egy kicsit zavarta őt. De mint a legtöbb dokumentumfilm esetében, az első pár forgatási nap itt is eleve arról szólt, hogy összeszokjunk. Egy hosszabb ívű, lekövetős dokumentumfilmnél az összecsiszolódási folyamat akár 8-10 kameranap is lehet, most szerencsére azért annyi nem volt, gyorsan ment. Kezdettől figyeltünk rá, hogy ne feszegessük Katinka határait, először igyekeztünk távolabb maradni tőle, majd fokozatosan egyre közelíteni hozzá.
A nagy stábot igénylő felvételeket tudatosan nem a forgatás elejére szerveztük, hanem már egy jó pár hónapja zajlott a munka, amikor eljutottunk odáig, hogy kéne uszás- és konditermi jeleneteket rögzíteni. Az elején azt beszéltük meg Katinkával, hogy nem kell eljátszania semmit, és ezt tartottuk is végig. Leszögezte, hogy ő egy edzésen egyszer ugrik bele a vízbe. Nagyon rákészültünk, hogy azt a beugrást hagyan vegyük fel szépen. Aznap reggel, amikor megérkezett, bementem hozzá az öltözőbe átbeszélni a felvételt, és viccből visszakérdeztem, tényleg csak egyszer ugrasz be? Azt mondta, na jó, max ötször! Így mégis csak volt egy kis hibázási lehetőségünk, ő is érzi, hogy közös érdekünk, hogy a film jól sikerüljön.
Hogyan készültetek fel egy-egy edzésnapra?
A felvétel előtt többször is elmentünk a vezető operatőrrel, Nagy Andrissal, hogy megnézzük a Duna Arénát, kiderüljön mit és hogyan csinál Katinka, miből áll az edzés, amit majd rögzíteni kell. Katinkával is végigbeszéltünk, milyen edzéstervet fog követni úszás közben, hosszról hosszra leírtuk, mikor jön a gyorsúszás, mellúszás, satöbbi. Az edzés előtti napra fogadtunk egy dublőrt, aki leúszta az egészet Katinka edzésterve alapján. Nyilván nem olyan gyorsan, mint Katinka, de mi így is be tudtuk állítani a fényeket, a világítást, a kameramozgásokat, a lehetséges felvételi módokat, snitteket. A rendezőasszisztensek mindent lejegyzeteltek, és amikor oda jutottunk, hogy élesben megy, már tűpontosan tudtuk, hogy mit akarunk csinálni.
A Katinka stábja / Fotó: Film Positive Stúdió
Hogyan zajlott a forgatás a Duna Arénában?
Volt olyan, hogy 70-80 fős stábbal forgattunk edzéseket. A víz alatt 25 hallogénlámpát helyeztünk el, 50 méter hosszú sínt fektettünk le a medence mellett, azon mozgott egy farthkocsi, hat méteres daruval, ami belógott a víz felé. A medence felett drótokat feszítettünk ki a spidercamnek, ezzel olyan közel tudtunk menni hozzá, hogy tempózás közben Katinka többször bele is ütközött. Tényleg olyan felvételek készültek róla, amilyenek még soha. Nem csak átvitt, érzelmi értelemben, hanem fizikailag is igen közel tudtunk hozzá kerülni. A hangmérnök a víz alatti hangokat is rögzítette, ez is különleges élmény lesz.
Csúcsminőségű kamerákkal dolgoztatok, de ez elég volt hozzá, hogy végig tartani tudjátok a tempót Katinkával?
Ehhez újszerű megoldásokat is ki kellett találnunk. A vízalatti felvételeknél az volt a terv, hogy majd búvárok úsznak Katinka mellett, így alulról és oldalról is fel tudjuk venni a mozgását. De a próbanapon kiderült, hogy a búvárok még a dublőrrel sem tudják tartani az iramot a víz alatt.
Nagyobb odalent a közegellenállás, kamera van náluk, eleve nem is tudnak olyan gyorsan úszni. Mi lesz így akkor, ha Katinka jön? A megoldás az lett, hogy a medence melletti fahrtkocsira egy tengerikajak szerű kis csónakot riggeltünk, ezen volt egy víz alatt ülőke, amire ráült a búvár operatőr. A kocsit heten tolták izzadva a sínen, hogy a kamera lépést tudjon tartani Katinkával a vízben. De még így is előfordult nem egyszer, hogy lemaradtak. A búvár viszont egy méterről tudott felvételeket csinálni Katinkáról, aki a szomszédos sávban úszott.
Fotó: Film Positive Stúdió
Katinkáról többszörös világbajnok sportolóként, sikeres üzletasszonyként is kialakult egy ikonikus kép, de te milyennek ismerted meg a forgatás során?
Katinka egyrész maximalista, rettenetesen céltudatos. Ha valamit a fejébe vesz, akkor azt végig is csinálja, és ez nem csak a sportra igaz nála, de arra aztán főként. A hétköznapokban elég zárkózott, de ha valakit a bizalmába fogad, akkor az egy nagyon barátságos, humorous embert ismerhet meg benne. Ez a fajta zárkózottság volt a legmeglepőbb nekem Katinka személyiségében. Felkészülésként nagyon sok mindent elolvastam róla, a saját könyveit is, ez alapján egy tipikus közszereplőnek hittem, de egyáltalán nem az. Nagyon zárkózott ember, aki tök jól érzi magát egyedül, inkább a vízben játsza le a gondolatait, idézőjelben véve saját magával beszéli meg a kérdéseit. Nekünk viszont hajlandó volt megmutatni a belső vívódásait, elbizonytalanodásait is, nem csak a pozitívumot osztja meg a kamerával és majd a nézőkkel. Ez azért is jó, mert nem úgy álltunk neki, hogy egy imázsfilmetet akarunk róla készíteni, és minden jel arra mutat, hogy nem is az lesz belőle, hanem tényleg egy őszinte, mély okos emberi történetet bemutató dokumentumfilm.
Milyen benyomásod támadt az úszósportok világáról?
Az egész úszósport autisztikusnak tűnik számomra. Az autisták nagyon jól elvannak a saját kis mikrovilágukban, ahol igen komoly teljesítményekre is képesek. Kicsit ilyen ez az úszás, zárt világ, amiatt, hogy egy teljesen másik közegben zajlik. A közeg alatt konkrétan azt értem, hogy egy másik anyagról, a vízről van szó. Az átlagember a talajon jár, de levegő veszi körül, az úszóknak viszont a víz a mindennapi közege, ahol más az érzékelés, máshogy látnak, másképp hallanak, másképp hat rájuk a gravitáció. Ebben érzik magukat biztonságban, de ha kikerülnek belőle, sokkal bizonytalanabbnak, visszahúzódónak tűnnek nekem. Időközben sok úszónál tapasztaltam ezt a zárkózottságot, ami abból eredhet, hogy három éves koruk óta egyszerűen egy másfajta fizikai anyagban töltik a legtöbb időt, így ebben szocializálódtak.
Fotó: Film Positive Stúdió
A nagyszabású felvételek mellett Katinkával a hétköznapokban is forgattok. Ilyenkor szűkebb stábra váltotok?
A dokumentarista részét a szokványos módon vesszük fel, egészen mini stábbal, egy vagy két kamerával, attól függ mit igényel az adott szituáció. Ezek persze profi minőségű kamerák, egy kisebb és egy nagyobb. Mellettem a hangmérnök és a kameratechnikus van jelen, aki, ha szükséges közelebb lép, de egyébként ő sincs túl közel ilyenkor Katinkáékhoz, hogy minél kevésbé törje meg az adott helyzet intimitását, hangulatát. A film nagy része egyébként így forog, külföldön is.
Volt olyan helyzet, ahol azt kérte, hogy inkább ne filmezzétek?
Egyszer-kétszer. A családi eseményeken előfordult, hogy mi nem akarunk átlépni egy határt, úgy éreztük, hogy itt vagyunk már három-négy órája, most már hagyjuk a családot, ennyire ne másszunk bele az intim szférájukba. Volt egy alkalom az egyik versenyen is, ahol Katinka fél év kihagyással úszott, de nem volt formában. Látszott rajta a vívódás, és hogy nagyon megviseli, hogy nem megy neki úgy, ahogy kellene. Itt kérte néha, hogy légyszi, most ne gyertek utánam a kamerával. Ilyenkor arrébb húzódtunk, optikát cseréltünk, távolabbról folytattuk a forgatást. Utólag beszélgettünk Katinkával, és mondta hogy nagyon örül, hogy ott voltunk ezeknél a pillanatoknál is, mert ez a valóság.
Katinka bele szokott nézni a felvételekbe?
Inkább én szoktam neki mondani, hogy most már rég láttad, hogyan állunk, gyere be, nézd meg, és akkor mutatok neki rough cut jeleneteket. Általában szeretni szokta őket, egyelőre még egy hullámhosszon vagyunk, nem volt olyan, hogy ez ne legyen, vagy hogy nekem kell erőltetni valamit. Persze lehet, hogy majd eljön az is, amikor meg kell küzdenünk egy-egy jelenetért, de nem tartunk ott.
Fotó: Film Positive Stúdió
Hogyan néz ki a forgatás a külföldi versenyeken?
Katinka akár edzőtáborba, akár versenyre megy, mindig előre egyeztetjük a helyszínekkel, hogy jövünk vele forgatni. Az edzőtáborokkal ez általában még egyszerűbb is, örülnek neki, hogy készül náluk egy filmjelenet, főleg hogy a Katinkával. A versenyeknél kicsit szigorúbb a helyzet, egyrészt mindig valamilyen televíziós vagy online közvetítés, jelen vannak más kamerák és stábok, arra figyelnünk kell, hogy az ő munkájukat ne nehezítsük meg, és természetesen az úszókat sem zavarhatjuk. Eddig egyébként mindenhol kivéve egyetlen alkalommal, amikor a COVID-miatt nem tudtunk kimenni. Egy kinti forgatás szerencsés esetben úgy működik, már az előző nap megérkezünk, megkeressük a versenyigazgatót, és vele lebeszéljük, hogy mik a mi területeink, ahol mozoghatunk. A medencének mindig azon a szélén lehetünk, ahol a közvetítő állomások vannak, így nem kerülünk képbe.
De a legtöbb esetben nem is magát a versenyt vesszük fel, hiszen azt egy hat kamerás közvetítőlánc sokkal profibban rögzíti, mint ahogy mi tudnánk a parton a kézikameránkal. Azokat a felvételeket megvásároljuk, mert mi arra koncentrálunk, ami a háttérben zajlik, a verseny előtti és utáni pillanatokra. Az a fontos, hogyan jutunk el a versenyig, milyen Katinka hangulata, miről beszélget a masszőrrel. A számunkra engedélyezett területet maximálisan kihasználjuk, végig Katinka nyomában vagyunk. A nemzetközi versenyeken sokszor még a last call roomba is elkísérhettük. Itt töltik a versenyzők a rajt előtti utolsó perceket, rendesen csak azok mehetnek be, akik a következő két futamon indulnak, onnan már egyből a rajtkőhöz vezetik ki őket.
Hogyan reagáltatok, amikor tavaly kiderült, hogy a COVID miatt elhalasztják a tokiói olimpiát?
2020 januárjában kezdtük a forgatást, eredetileg fél évig követtük volna Katinkát, mivel az olimpia júliusban lett volna. Aztán jött a váratlan dramaturgiai fordulat: a világjárvány miatt olimpiát elhalasztották, az uszodákat és az edzőtermek bezártak, az utazási lehetőségek megszűntek. A COVID szörnyű világkatasztrófa, és sajnálattal gondolok minden egyes áldozatra, de a filmnek dramaturgiailag nagyon jót hozott. Szerintem minden dokumentumfilmes álma, hogy ne 5-10 évvel később kullogjon az események után, hanem benne legyen a sűrűjében. Ez a világjárvány pedig benne lesz a történelemkönyvekben, és mi ennek a történelemnek egy pici szeletét, a saját főhősünk, Katinka szempontjából be tudjuk mutatni. Így már nem csak egy dokumentumfilmről beszélünk, hanem egy kordokumentumról, ami megörökíti, hogyan zajlott egy világhírű sportoló élete ezekben a járványtól terhes időkben.
Fotó: Film Positive Stúdió
Ezért döntöttetek úgy, hogy meghosszabítjátok a forgatást?
Pont Katinkáékkal forgattunk, amikor megjelent az első hivatalos cikk az olimpia elhalasztásáról, a filmben is lehet majd látni, ahogy a Guardianban olvassák. Összeültünk a csapattal, hogy akkor most mi legyen, mert ennek a filmnek csak az olimpia lehet a vége, mert ha bármi más lenne, az sokkal gyengébb. Volt egy másfél-két hónapos bizonytalanság, amíg vártuk, mit mond az olimpia szervezőbizottsága, mit tippel a nemzetközi sajtó. Arról beszéltek, hogy a járvány 2021-re a járvány mérséklődni fog. Ebben nem lett igazuk, de azt eltalálták, hogy az olimpia idén meg lesz tartva. Végül nálunk is megszületett az a döntés, amit a Filmintézet is támogatott, hogy akkor halasszuk el egy évvel a premiert, hat hónap helyett másfél évet forgassunk. A büdzsét nem lehetett átszabni, igyekeztünk helyette átalakítani a forgatási terveinket, az eltervezett 70 napot másfél évre beosztani. A járvány alatt is folyamatosan forgattunk, csak ritkábban.
Milyen volt a karantén alatt forgatni?
Azt mondtam, ne csináljunk úgy, mintha nem lenne járvány, forgassuk le, hogy belekerültünk, és ez nemcsak a főszereplőnek, hanem nekünk is szívás. Menjünk mindenhová, ahová lehet, ha kell maszkban, védőruhában, ötször fertőtlenítve és százszor tesztelve. Nem tudom összeszámolni, hányszor voltam tesztelve, hányszor dugták fel az orromba a pálcikát, mert minden utazásnál, minden egyes belépésnél az uszodába kellett csináltatnunk. Már úgy jártam a tesztállomásra, minhta hazamamennék. De forgattunk tovább, nagyon fontos elemmé vált a filmben, hogy járvány van a világban.
Tokióban külföldi nézők nélkül fogják megrendezni az olimpiát. Ti hogyan fogtok forgatni?
Eléggé bonyolult a helyzet, Japánban most van a csúcspontján a járvány, szinte lehetetlen bejutni az országba. Úgy tudjuk megoldani a forgatást, hogy helyi stábot kértünk fel a munkára, akik már akkreditálva vannak, bemehetnek a versenyekre és a kórijamai edzőtáborba is, ahol Katinka az olimpia előtti hetet tölti. Ez a stáb végig vele lesz, és már a repülőtéren is fogadják. Részletesenn átbeszéltünk velük, valamint minden felvételi nap előtt és után is egyeztetni fogunk velük. A közvetítések jogait ezúttal is megvásároljuk, mert az olimpián is a színfalak mögötti pillanatok lesznek a fókuszban.
Fotó: Film Positive Stúdió
Az olimpiával a forgatás is véget ér?
Mindenképpen fogunk még Katinkával utána is forgatni, attól függetlenül, hogyan szerepel az olimpián. Augusztus közepén Los Angelsebe repülünk, ott járt egyetemre, ott vált belőle profi úszó. Muszáj feldolgozni az életének ezt a részét is, de a COVID alatt nem tudtunk utazni, az olimpiai felkészülés közben pedig nagyon kizökkentené egy egyhetes út, így abban maradtunk, hogy az olimpia után vesszük fel.
Hogy látod, nemzetközi szempontból is érdekes lehet a film?
Abszolút, eleve úgy tervezzük a filmet, hogy készül belőle angol nyelvű változat is. Szerintem, ha valaki nem ismeri Katinkát, akkor is egy erős történet tud lenni. De egyébként külföldön is sokan ismerik, a közösségi médiában a követőinek a fele más országokból való.
A Katinka idén télen vagy jövő év elején kerülhet a hazai mozikba.
