Lisztkirályból filmcsászár

A gigászi alkotás a kor egyik legdrágább mozija volt, amihez külön szfinxet építettek, tevéket hozattak, és a Pinewood stúdiót homokkal fedték be. A munkát a diktatórikus hajlamú rendező, az Osztrák-Magyar Monarchiában, Aradon született Gabreil Pascal irányította. A tervek szerint a forgatás négy hónapig tartott volna, a költségvetés 500.000 font volt. A film közel két évig készült, 1946-ban került a mozikba, a rá költött összeg végül meghaladta az egy millió fontot is, ráadásul a kritika unalmasnak tartotta.

Vivien Leigh, a későbbi Cleopatra Clark
Gable karjaiban az Elfújta a szélben
A Caesar és Cleopatra elkészülését egy évtizednyi kanyargós út előzte meg. 1935-ben a középkorú yorkshire-i „lisztkirály” és egyben metodista tanár kisütötte első tervét, a The Turn of the Tide-ot, amely egy vallásos történet két, egymással küzdő halászcsaládról. A film egyesek szerint mestermunka, így látta ezt a velencei fesztivál közönsége, de szinte nyomtalanul eltűnt a brit mozikból.

Ugyanebben az évben került sor arra, hogy a nehézsúlyú Bombadier Billy Wells, másként Gyönyörű Billy megszólaltatott egy aranyötvözetnek látszó gongot. Az izompacsirta és a gong volt a logója a General Film Distributorsnak, amely Rank filmforgalmazó cégeként működött. A brit filmcsászár így akarta megvetni a lábát a filmelosztásban, de ez igazán soha sem sikerült neki. A gong, ami valójában nem nemesfém, hanem műanyag volt, és félmeztelen, kigyúrt megszólaltatója megjelent az Odeon mozik vásznán, és jelképpé vált. Az igazi hangot valójában egy ütős, James Blades szolgáltatta egy kínai tam-tam segítségével.

Rank eleinte csak egy kalandornak látszott a brit filmiparban, ám hamarosan kiépítette a szigetország történetének leghatalmasabb mozgóképes birodalmát. Vállalkozásai a filmkészítés minden területére kiterjedtek, mint például animációk, filmhírek, B-movie-k, gyerekfilmek gyártása. Készített Shakespeare-feldolgozásokat, komédiákat, melodrámákat, és az említett Pascal őrült filmterveit is segített létrehozni. Rank a legjobb stúdiót, a legkorszerűbb laboratóriumokat és filmszínházakat akarta felépíteni. Vállalatbirodalma olyan integrált mozivállalkozás volt, akár hollywoodi versenytársaié.

Claude Rains a Caesar és
Cleopatra előtt a Casblankában
Lánya szerint a tettek embere volt és nem rendelkezett igazán esztétikai érzékkel, inkább hatalmas víziókkal, és volt érzéke ahhoz, hogy a tehetséges embereket maga köré gyűjtse. Ezek az alkotók teljes szabadságot élvetek az őket tömörítő Independent Producers Ltd.-ben (IPL), külön publikálhattak a legrangosabb magazinokban, például a Penguin Film Review-ban vagy a Time Magazine-ban. Ennek a kiválasztott csapatnak olyan lehetőségeik voltak, mint a reneszánsz pápák idején összegyűjtött művészeknek.

Mindezért cserébe Rank jelentős A-movie-k készítését várta el a csapattól, amelyek képesek állni a versenyt a legfontosabb amerikai piacon is. A kísérlet sikerült, az IPL-s rendezők filmjei, A Matter of Life and Death, The Red Shoes vagy a Great Expectations teljesítették a várakozásokat, és ma is a brit filmművészet legfontosabb alkotásai között vannak.

Drága aranykor

Ebben az időben játszott a kamerák előtt Laurence Olivier mint Hamlet és V. Henrik, vagy Jean Simmons, aki Estellát alakította a Great Expectations-ben, Opheliát Olivier Hamletjében, és a gyönyörű szirént a Black Narcissusban. Rank filmkészítői tehetségének eredményeként ekkor, a ’40-es években volt a vállalkozás aranykora, újra megalkották Dickens-féle Angliát, elképesztő részletességgel, sőt, még az egzotikus Keletet is felépítették. „Emlékszem, egyik alkalommal az a látvány fogadott, hogy a stúdióban fehér föld borít mindent, középen egy öregember ül, szélgépet irányítva – mesélte Simmons. - Azt mondta, menjek és nézzek bele a kamerába. Akkor úgy éreztem, a Himaláján vagyok.”

Rank akkori filmjei sikeresnek, de elképesztően drágának bizonyultak. Az IPL tagjai közül többen is kifogásolták hogy mecénásuk olyan örültségekhez ad pénzt, mint a Caesar és Cleopatra. Ekkor Rank azt mondta, magára vállalja a felelősséget, és biztosította a „lázongókat”, hogy Pascal filmeposzát hat másik brit mozinak képes eladni, és az USA-ban is lesz rá kereslet. Azonban nem így történt.

Ahogy nőtt a vállalatóriás, úgy lett egyre kevésbé hatékony. Az ex-lisztkirály 1944-ben megalapította a Production Facilities (Films) Ltd.-t, amelyet Piffle, vagyis „abszurdum” gúnynévvel illettek a kritizálók. A cég feladata az volt, hogy segítsen a producereknek a szereplőválogatásban, a technikai és anyagi feltételek előteremtésében, valamint a szükséges szerződések megkötésében. Valójában az egész zavarokhoz vezetett. „A Piffle egy csapat, különböző stúdiókból érkezett emberből állt, akik azt állították  magukról, hogy ebben-abban szakértők” – emlékezett vissza Charles Staffell, a Pinewood Stúdió speciális effektekkel foglalkozó szakembere. „Csak őrültségeket csináltak.”

Laurence Olivier Hamletként
Sok oka van annak, hogy Rank nagyra törő álma a brit filmipar ígéretes jövőjéről nem valósult meg. Akkoriban az USA mozipiaca nem volt nyitott a brit filmekre, sőt, a szigetországi közönség is inkább az újvilágból érkező produkciókat látogatta szívesebben, mint a hazai gyártásúakat. Sok kritika érte Rankot ezért is, mert arra vágyott, hogy nagyköltségvetésű szuperprodukciókat alkosson olcsóbb, de nyereséges mozik helyett.

A brit Howard Hughes filmes vállalkozásai félévszázados működés után kivonultak az iparágból, ami véglegesen csak nemrég, néhány hónapja fejeződött be. Az 1940-es évek felvirágzását sok, viszonylag gyenge produkció követte az ötvenes években, amelyek összekapcsolódtak az arany gonggal, mint például a Doctor in the House, a Genevieve vagy John Mills háborús filmjei.

A 70. évforduló alkalmából a Brief Encounter, The 39 Steps, The Red Shoes és A Matter of Life and Death című filmeket gyűjtötték díszdobozba, amelyet hétfőtől lehet megvásárolni az Egyesült Királyságban.