Egyelőre még csak jósolható, hogy az új forrásokból Hollywoodba áramló tőke mennyiben fogja megváltoztatni a filmgyártást, de bizonyos jelekre már most felfigyelhetünk – állítja az Economist. Elképzelhető, hogy a megváltozott filmfinanszírozási rendszer Hollywood határain kívül is érezteti majd hatását, az amerikai produkciók Európába vándorlásával - amelyből Magyarország is profitálhat.
A filmgyártásról Amerikában úgy tartják, hogy egyszerre jó üzlet és rossz befektetés. Míg az álomgyár gépezetének olajozására szánt kívülről érkező pénz ez idáig olyan különböző eseti forrásokból származott, mint például ingatlanfejlesztők, adókedvezményt kereső német vállalatok vagy éppenséggel a baptista egyház támogatása, addig mostanában ezek a befektetők egyre kockázatosabbnak látják a film világát – olvasható az Economistban.
A komoly, külső forrásokra egyre nagyobb szükségük van a stúdióknak, hiszen filmjeik elkészítésére és forgalmazására filmenként átlagosan 100 millió dollárt költenek. Ezért is kényszerülnek rá, hogy sokkal nyitottabbak legyenek a külső forrásokból érkező pénzek felé. Egy tavaly szeptemberben végzett felmérés alapján az Álomgyár költségeinek 30 %-át külső forrásokból fedezi, s bár a nagy stúdiók az utóbbi években inkább elbizonytalanították a biztos befektetőket, az olyan kevésbé kockázatos, azaz előre megjósolhatóan nagy érdeklődésre számot tartó tömegfilmek sikere után mint a Harry Potter vagy a Pókember továbbra is töretlen a befektetési kedv.
A produceri kredit hitele
A Wall Street érdeklődése egyre erősebb a filmgyártás iránt, és a szektor egyre több tapasztalatot is szerez a filmüzletben. Megfigyelhető azonban, hogy a nagy stúdiók helyett inkább személyesen, a sikereket felmutatni tudó producerekbe invesztálnak. Jó példa erre Michael London (Kerülőutak, Ház a ködben, Kőkemény család) vagy Joel Silver (Mátrix, Durr-durr és csók, Gothika) produceri működése – írja az Economist.
A produceri kredit preferálásának egyik következménye az is, így a lap, hogy a stúdióktól általában személyes okokból, azaz nem valós szakmai alkalmatlanság miatt elbocsátott producerek, sztárok, rendezők a külső befektetők segítségével visszatérhetnek a film világába, ami korábban nehezebben sikerült. Így fordulhat elő például az, hogy Bob és Harvey Weinstein nem egészen két hónappal azután, hogy 2005-ben otthagyták a Disneyt új stúdiót is alapíthatnak. Jól példa a gyors visszatérésre még Tom Cruise és producerének Paula Wagner-nek az esete is, akik még mielőtt búcsút intettek a Paramount-nak, tárgyalásba kezdtek különböző befektető társaságokkal, s végül a Providence Equity Partnersen keresztül jutottak MGM-irodákhoz. A filmgyártó stúdióval született megállapodás értelmében mintegy 500 millió dollár ellenében legkevesebb 4, maximum 6 filmet kell a Cruise-Wagner párosnak leszállítania, s átütő siker esetén az is elképzelhető, hogy az MGM érdekeltségébe tartozó, éppen csak vegetáló United Artists szakmai irányítását is megszerezhetnék – számol be az Economist.
A Wall Street-i tőke a producerek mellett a függetleneket is segíti. A befektetők eddig inkább féltek az olyan kis cégektől, melyek évente csak kevés, és főként kisköltségvetésű filmeket gyártanak, de néhány olyan low-budget alkotás sikere után mint például A család kicsi kincse rájöttek, hogy gyakran kisköltségvetésű filmek nagy profitot is hozhatnak, ezzel mintegy bizonyítékul szolgálva arra, hogy viszonylag kevés ráfordítással arányában nagyobb bevételt lehet elérni.
A független filmek megerősödését már az utóbbi két évben Oscar-díjra jelölt filmek névsora is mutatja. Ezeket a produkciókat jórészt a nagy stúdiók úgynevezett „butikstúdiói” készítik (Sony Pictures/Sony Classics, Paramount/Vantage, Universal/Focus, Warner/Warner Independent, Disney/Miramax, Fox/Fox Searchlight), és a nagy stúdiók továbbra is a kevésbé kockázatos tömegcikkgyártásra, forgalmazásra rendezkednek be. Butikjaik pedig a rétegfilmek gyártásával, forgalmazásával foglalkoznak - csak az idei Oscar-díjasok közül: A királynő-t a Miramax, Az utolsó skót király-t a Fox Searchlight, a Bábel-t pedig a Vantage karolta fel.
A Wall Street-i jelenlét egyúttal magával hozza a költségek felügyeletének igényét is, szem előtt tartva a költséghatékonyságot – írja a lap. Egy bizonyos Jim Stern nevű üzletember, aki befektetési alapok értékesítéséből tett szert elegendő tőkére produkciós irodája elindításához, azt állítja, a hozzá hasonló, kívülről jött üzletemberek a nagy stúdiók százmilliós költségvetésének 70 százalékából is kihozzák ugyanazt a produktumot.
A hazai profit lehetősége
Ugyancsak divat lett a filmek gyártás előtti értékesítése, valamint az, hogy a stábok a kaliforniai áraknál jóval kedvezőbb stúdióbérlettel kecsegtető európai országokban igyekeznek a forgatást lebonyolítani. Utóbbi az adókedvezmények-kel és versenyképes stúdióbérlettel csalogató Magyarországnak is kedvez, hiszen a filmtörvény nyújtotta 20 %-os adókedvezmény következtében Magyarország csábító célponttá vált a koprodukciók illetve a külföldi produkciók számára. 2005-ben a filmtörvény hatására sikerült idecsábítani Steven Spielberget a München-nel és az Eragon-t Jeremy Ironsszal, amely remélhetőleg szintén hazánkban kerekedik trilógiává. Csak ez a két produkció több mint 10 milliárd forintot költött el nálunk. Az alacsony gyártási költségek, magasan képzett szakemberek, jó forgatási helyszínek – azok a tényezők, melyek miatt elsősorban Magyarországon kerestek filmgyártási lehetőségeket eddig a régióba érkező filmesek. A Universal májusban kezdi meg a Hellboy 2 forgatását Budapesten, a New Line Cinema az Amusement című produkcióval teszteli hazánkat, a Sony tavaly a Company-val érkezett a fővárosba. A BBC számára készült Robin Hood forgatása pedig a fóti Mafilm falai között zajlott.
Az elmúlt évben ráadásul a már meglévő, ám jelentős felújításra szoruló Mafilm mellett újabb stúdiók igyekeznek kielégíteni a külföldi stábok igényeit. Tavaly decemberben nyitotta meg hivatalosan a kapuit a pomázi Stern Stúdió, ahol a próbaüzem után Eichmann-ról készült film, majd Andrej Koncsalovszkij jelentette be, hogy nálunk forgatja a Diótörő-t. Nem sokkal később az Elm utcában horror-széria legendás, pengekörmű rémalakját alakító Robert Englund jelentette be, hogy Magyarországon készül forgatni Gogol Vij című novellájából készülő filmjét.
A számos filmes fórumon beharangozott etyeki Korda Sándor Filmstúdió már túl van a bokrétaünnepen, várhatóan májustól fogadja a filmeseket, de hogy kik lesznek az első bérlők, az még titok. Azaz, egyre több feltétel adott ahhoz, hogy a Hollywoodot felfrissítő Wall Street-i pénz Magyarország filmgyártását is erősítse.
