Nézz még több képet a forgatásról!
A film főszereplője a középkorú Péter, aki egy tudományos dokumentumfilmben felfedezni véli a 70-es években disszidált és azóta nem látott édesapját, ezért Amerikába utazik, hogy megkeresse az idős férfit. A film címét és a tudományos atmoszférát Stanislaw Lem Az Úr hangja című 1968-as regényéből kölcsönözték, de a története inkább csak alapként szolgál a jelenben játszódó családi drámának és az utazásnak, amelybe a főhős belevág.
A Filmalap 600 millió forinttal támogatta a projektet, ami Észak-Amerikában kezdett, Kanadában folytatódott, és végül Magyarországon fejeződött be. Pálfi tíz éve, a Taxidermia óta nem készített nagy költségvetésű filmet, ezért sokszor kellett kompromisszumokat kötnie, ez alkalommal azonban nem az ő reszortja volt a költségvetés, a rendezésre koncentrálhatott. Igaz, a kanadai forgatás nehezített a körülményeken: elmondása szerint a kinti stábról lepattant az ő alkotói energiája, nem igazán lehetett őket belelkesíteni. Ő úgy szeret együtt dolgozni a stábbal, hogy mindenki figyel a másikra, lelkesen és jó hangulatban zajlik a munka, odakint viszont mindenki tette a dolgát, de nem volt ott teljesen szívben és lélekben.
Pálfi György
Az itthoni forgatás viszont ideális volt, jó és felkészült szakemberekkel dolgozhatott együtt. A regénnyel évekkel korábban találkozott, mielőtt még a Filmalap megalakult volna, és amikor esélye volt pályázni, három különböző nagyságrendű tervvel is előállt: a Toldival, Rejtő Jenő Szőke ciklonjával és Az Úr hangjával, ami a legolcsóbb volt az összes közül. Meg akarta csinálni ezt a könyvet, és csak a Toldi körüli mizéria miatt tolódott mostanáig a projekt.
Pohárnok Gergely operatőr
A Szabadesés óta dolgozik együtt Pusztai Ferenc producerrel, aki a Toldi időszakában is végig mellette volt. Szerinte Pálfi azon rendezők közé tartozik, akik megérdemlik a figyelmet és az esélyt, hogy időről-időre nagyobb költségvetéssel dolgozhassanak. Utólag ő is kicsit problémásnak ítélte meg a külföldi forgatást, mert a magyar stábnak, bár összeszokott és rutinos volt, hozzá kellett szoknia az új terephez, és meg kellett küzdenie a felmerülő kihívásokkal. Szerinte a nehézség ellenére jól sikerült ez a 45 nap, izgalmas és sokszínű filmet sikerült leforgatniuk. Nagy vállalás volt, mert sok vizuális elem és formátum váltakozik a filmben, amiben kicsit eltávolodnak a magyar valóságtól, és egy másik világot fognak megmutatni. Gyerekkorában ő is olvasta és szerette Stanislaw Lem regényét, amelynek a szellemisége és filozófiája megihlette a három forgatókönyvírót – Pálfi Györgyöt, Ruttkai Zsófit és Nagy V. Gergőt. A sci-fi iránti rajongása máig kitartott, felnőttként is megmaradt benne az érdeklődés az ismeretlen, a nehezen megmagyarázható dolgok irányába – minden ami egy kicsit felülemelkedik a realitáson, az számára érdekes és izgalmas.
Polgár Csaba
A főhőst alakító Polgár Csaba szerint sok szabadságot kaptak Pálfitól: teret hagyott nekik az improvizálásra, nem ragaszkodott annyira a forgatókönyvben leírt párbeszédekhez, és bele is szólhattak a karakterek alakításába, átbeszélték, hogy ők hogyan viselkednének egy-egy adott helyzetben. Bár a könyvet nem tudta végigolvasni, de szerinte a legnagyobb hasonlóság az eredeti és a készülő film között, hogy mindkettőnek a keresés áll a középpontjában: az apa az univerzumban próbál meg kapcsolatba kerülni valamivel, amit Teremtőnek, Istennek, vagy valami másnak hívunk, a fiú pedig az apával szeretné ugyanezt elérni. A kanadai forgatást szórakoztatónak tartotta, és Alice csodaországbanhoz hasonlította: egészen más tempóban működik a rendszer, mindenki nagyon önérzetes, kicsit mintha tartanának a szenvedélyes emberektől. Jól bevált hierarchia működik, amit nem lehet átvariálni – a rendező nem beszél a statisztákkal, a színészeknek meg van adva, hogy melyik autóban és kivel utazhatnak egyik helyszínről a másikra, vagy mit láthatnak a filmből és mit nem.
Kiss Diána Magdolna
Kiss Diána Magdolna másodszor forgat a rendezővel: a Szabadesésben az egyik legerősebb epizód, a nőgyógyászati rendelős jelenet főhősét alakította. Karakterét, Dórát Az Úr hangjában eleinte céltudatosnak és keménynek érezte, de ahogy haladtak előre a forgatással és beszélgettek róla, kezdett számára is finomodni a szerep. A könyvet még régebben olvasta, de újra el szeretné kezdeni, mert kedveli a sci-fit, az űrből jövő dolgokat, az univerzum misztikumát. Pálfival szerinte azért jó együtt dolgozni, mert kifejezetten nyugodt rendező, barátként fordul a színészekhez, és nem mint főnök a beosztottjához. Megnyugtató közeget teremt, ahol nincs görcs a gyomorban, jól instruál, és pontosan elmondja, hogy mit szeretne látni a vásznon. Kanadában szerinte eleinte nem értették a magyarok fanyar humorát és cinikusságát, de aki nem tősgyökeres kanadai volt, például egy kolumbiai öltöztető, rájuk tudott hangolódni, mert volt benne annyi tűz és vér. Mert a magyarok tele vannak élettel, még ha ez nem is látszik mostanában.
