A díjátadó az Animációs éj programjával párhuzamosan, a Filmcasino Moziban volt szerda este. A bécsi közönséget némiképp megvezethette az esemény, Liszka Tamás fesztiváligazgató showmaneket megszégyenítő laza és humoros fellépéséből ugyanis arra következtethettek, hogy a magyarok színpadon, mikrofonok előtt születtek a világra. Bár az Anilogue hat napja nem zajlott zökkenőmentesen, a rutinosan, manírtól mentesen, tökéletes ritmusban és arányérzékkel levezényelt záró-ceremónia receptje minden magyar filmfesztivál hasznára válna.
A 6. Anilogue fődíját az olasz Muto vitte el, amely egy technikailag friss és ötletes graffiti-film, ám gondolatiság hiányában számomra vitatható a rengeteg beleölt munka eredményessége. Az alkotók nem tudtak jelen lenni a díjátadón, a producer és a rendező e-mailben köszönte meg az elismerést. A magyar és bécsi közönség kedvence a Szerelmi bánat (Lovesick) volt, a német Spela Cadez alkotása. Egy kedves történet arról, hogy a szívfájdalomra a szerelem a legjobb gyógyír.
|
| A mezőny egyik legszebb és legérzékenyebb darabja: Repedések |
A fesztivál nemzetközi zsűrije három különdíjat is kiosztott - a zsűritagok személyes kedvencei részesültek ebben az elismerésben. A cseh animátor, Michaela Pavlatova a magyar színekben induló KJFG No. 5-nak, Alexei Alexeev alkotásának adta a különdíjat, amely egy free-style banda próbájába nyújt betekintést, rendkívül szórakoztató módon. A magyar alkotást egyébként csupán néhány szavazat választotta el attól, hogy az Anilogue közönségdíjasa legyen.
A lengyel zsűritag, Adam Wyrwas bábanimátor - aki a díjátadó időpontjában már otthon munkálkodott legújabb projektjén - választása a német Fehér (Weiss) című fekete-fehér, minimalista, filozófikus animációra esett. A Weiss egy férfiről szól, aki önmaga árnyékával, és a külső szem számára láthatatlan, ám sokszor leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal viaskodik. Cakó Ferenc a Repedések (Cracks) című francia animációnak ítélte a zsűri harmadik különdíját, amely a mezőny egyik legszebb és legérzékenyebb darabja volt a magányról, az öregedésről és az emberi elme és fantázia megzabolázhatatlanságáról.
A hab a tortán a Cartoon D'Or nemzetközi animációs díj öt döntőbe jutott alkotásának vetítése volt. A rangos elismerés kiosztói minden évben a tíz legjelentősebb európai animációs fesztivál díjazottjai közül válogatnak, így születik meg a befutó ötös, amelyből elismert animátorokból álló szakmai zsűri választja ki a Cartoon D'or azévi nyertesét - 2008-ban ez Az egér meséje volt, Benjamin Renner francia filmes alkotása egy karakán kisegérről, aki fellázad a telhetetlen, zsarnokoskodó oroszlán ellen. Az öt döntős animáció közül négy klasszikus technikával dolgozó, narratív elbeszélésmódra építő alkotás, amely trend némiképp szembe ment az idei Anilogue versenyprogramjával, amelyben jellemzően háttérbe szorult a történetmesélés.
|
| A magyar és az osztrák közönség kedvence: Szerelmi bánat |
A díjátadó utáni fogadáson a háromtagú zsűrit immár egy személyben képviselő magyar animációs alkotóval, Cakó Ferenccel beszélgettem az idei animációs termésről. A filmrendező szerint annyiban más gyakorló alkotóként zsűrizni, hogy az ember tisztában van vele, mennyi munka van az adott filmben, vagy adott esetben mennyire nincs benne munka. "Általában az újdonságot és a kreativitást kerestük egy-egy alkotásban" - árulta el a zsűri szempontjait az animátor.
Cakó Ferenc szerint néhány kivételtől eltekintve az utóbbi években egyre gyengébb a nemzetközi animációs termés színvonala. "Érzékelhető a pénz és az alkotásra fordítható idő hiánya, de hiányoznak a grandiózus ötletek is. Amikor én díjakat nyertem, akkor a filozófikus, mély, drámai alkotások voltak divatban, mostanában mintha az animáció visszakanyarodna a régi énjéhez, amelynek elsődleges célja a szórakoztatás." - érvelt a Cannes-i nagydíjas rendező. Azt, hogy miért mégis egy formailag friss és kidolgozott, ám dramaturgiailag gyenge lábakon álló animáció nyerte a fődíjat, Cakó Ferenc azzal indokolta, hogy nem volt egy olyan alkotás sem, amely egyértelműen kimagaslott volna a mezőnyből, ezért a zsűri a Muto-ba befektetett rengeteg munkát és az újszerű, izgalmas ötletet díjazta.
|
| Minimalista, filozófikus animáció: Weiss |
Bár az idei Anilogue szerda éjszaka véget ért, Paljas Kreet elmondta, hogy már tervezgetik a jövő évi fesztivál programját. Azon túl, hogy ismét nekivágnak, és felkutatják a 2009-es év legjobb animációit, hogy elhozzák nekünk és a bécsi közönségnek, tematikus blokkok vetítését tervezik a következő Anilogue-on. Az egyik ilyen kollekcióban '30-as évek-beli pornó-animációkat nézhetünk majd, amely műfaj rendkívül népszerű volt abban az időszakban mind Amerikában, mind Európában. Bár az utóbbi évtizedekben Disney megpróbálta bemesélni nekünk, hogy az animáció gyerekeknek való, mi évről-évre megbizonyosod-hatunk arról, hogy a világ számos szegletében rácáfolnak Bambi és Nemo szülőatyjának koncepciójára.
