Április 14-én, szombaton befejeződött a Perlasca – Egy igaz ember története című, olasz-magyar-francia koprodukcióban készülő film kilenc hetes forgatása. A film Giorgio Perlasca (1910-1992) magyarországi zsidómentő tevékenységéről szól, aki hazánk német megszállása idején, magát spanyol diplomatának kiadva, csaknem hatezer magyar zsidó életét mentette meg kalandos úton.
A filmet Enrico Deaglio, itthon 1997-ben megjelent A jótett egyszerűsége című könyve alapján Stefano Rulli és Sandro Petraglia írta, és az ál-ügyvivőként tevékenykedő olasz marhahús-kereskedő, Giorgio Perlasca igaz történetét meséli el. Korábban már készült egy dokumentumfilm is Perlascáról az olasz televízió számára, mely többek közt a mostani játékfilm hazai producerének, Sipos ÁronÁronnak a munkája. Elsőként azonban Elek László 1989-ben megjelent, Az olasz Wallenberg című könyve számolt be az addig ismeretlenségben élő hősről. 1988-ig ugyanis nem tudott a világ Perlascáról, ekkor leltek rá néhányan azok közül, akiket megmentett. Ezután Itália, Magyarország, Izrael, Spanyolország és az Egyesült Államok is kitüntette.
A film forgatására ellátogatott a főhős fia, Franco Perlasca is, aki újságíróknak elmondta: apja hazatérése után alig mesélt budapesti ténykedéséről, még családjának is nagyon keveset árult el egykori hőstetteiről.
A film rendezője AlbertoNegrin (főbb filmjei: „Mussolini and I”, Anthony Hopkins és Susan Sarandon főszereplésével, „Voyage of Terror” Burt Lancasterrel, „The Secret of the Sahara” Ben Kingsleyvel), főszereplője pedig az olasz Luca Zingaretti (az Itáliában népszerű krimi, a Montalbano felügyelő című tévésorozat sztárja, ismertebb filmjei: „The youngMussolini”, „Abissina”). Játszik benne az ismert francia színésznő, Mathilda May is (Eleonóra grófnő). A hazai színészek közül fontosabb szerepet kapott a filmben: Cserhalmi György (Bleiber, német százados), Szacsvay László (László, a hegedűs), Stohl András (Nagy, nyilas hadnagy), Tordy Géza (Sanz Briz, spanyol konzul), Rudolf Péter (Sárosi, az öreg zsidó), Garas Dezső (Rabbi), Spáh Károly (Ferenc, a „hírvivő” zsidó fiú, aki a tetőkön közlekedik) és Ónodi Eszter (Lina, a szobalány).
A kilenc hét alatt főként eredeti helyszíneken forgattak, a New York palotában, a Nyugati pályaudvaron, a Lőrinc pap téren, az Eötvös utcai Podmaniczky palotában, a Vas utcai kórházban, a budai várban és a Dohány utcai zsinagógában, ahol a gettófal egy részét is felépítették. Látványos, sokszereplős jelenetekre is sor került, a „rekord” a Nyugatiban felvett „deportálás”, „bevagonírozás” volt, amelyben csaknem 450 statiszta vett részt. Megrendítő erejű volt a Duna parton több éjszakán át forgatott tömeges kivégzés jelenet is, amely az üldözöttek Dunába lövését elevenítette fel Gulyás Kiss Zoltán kaszkadőr csapata segítségével. A jelmezük alatt búvárruhát viselő kaszkadőrök közül tizenöten zuhantak a hat fokos vizű folyóba. A kaszkadőröknek végig fontos szerepe volt a filmben, hiszen láthattunk tetőről lezuhanó embert, autós gázolást, lövöldözéseket, veréseket és autóbalesetet is. A jelmezeket Gyarmathy Ágnes, a díszleteket Gárdonyi László tervezte, a sminkmester Forgách Erzsébet, a rendező asszisztense pedig Kolos István - a Madách Színház rendezője - volt.
(filmhu)