Amerikai anzix (1975)
Első nagyjátékfilmje a filmnyelvi kifejezés lehetőségeinek kutatásából nőtt ki. Az Amerikai anzix diplomafilmnek készült, az akkori átlagos játékfilmek költségvetésének harmadából. Korszakalkotó formanyelvi kísérlet, amely megelőlegezte és egyben meg is alapozta Bódy későbbi filmjeinek stílusát. A forgatókönyv több műből táplálkozott, melyekkel a rendező korábbi tanulmányai alatt ismerkedett meg: századfordulós naplórészletek, Csoóri Sándor és Walt Whitman versei, Ambrose Bierce egyik novellája és Karl Marx egy cikke.
A film a történelmehez való viszonyulásában hasonlul Magyar Dezső 1970-es alkotásához: “Egészen az évtizedfordulótól - tehát már a Büntetőexpedíciótól - divatos analógia a történelmi múlt fölidézésének megújuló művészi eszközkészletében a „talált tárgy”, mely különlegeset és sosem látottan izgalmasat üzen a helyről és időről, amikor született, amikor elvesztették, és ezért érdemes így, a maga nyers tisztátalanságában, közszemlére tenni. A történelemből talált tárgyat csinálni – ez volna a hetvenes évek vadonatúj mozgóképes divatja szerint egyenlő a történelem „dokumentarizálásával” - írta róla oldalunkon Hirsch Tibor.
(fotó: Filmarchívum)
Az Amerikai anzix 1848-as magyar szabadságharcosokról szól, akik a forradalom leverése után Amerikába emigráltak, ahol továbbra is katonaként, az északiak oldalán vesznek részt a polgárháborúban. A három külhonba szakadt, idegen hadseregben szolgáló főszereplő jellemében három archetípust testesít meg: Fiala őrnagy (Csutorás Sándor, hangja Latinovits Zoltán) a racionalitás embere, mérnök és térképész, aki gondosan megtervezi lépéseit az életben. Vereczky főhadnagy (Cserhalmi György) igazi fatalista, a virtus hajtja, ám jelentős hőstettek helyett saját magát kergeti a vesztébe. A szentimentális Boldogh százados (Fekete András) csak arra vágyik, hogy hazatérhessen Magyarországra, mivel ,,meghalni csak otthon lehet”.
A lassan kibontakozó konfliktusban a dialógusoknál nagyobb szerepet kap a vizualitás, gyakran látcsövön keresztül, célkeresztben, vagy képeslapra emlékeztető kivágatokban látjuk a fekete-fehérben pergő eseményeket. Az archaizáló képi világ, az eltorzított hangeffektek és a beszéd háttérbe szorítása mind azt szolgálja, hogy egy padlásról előkerült némafilm tekercset idézzen meg.
(fotó: Filmarchívum)
A kívánt hatás érdekében Bódy és Tímár Péter operatőr gyakorlatilag a vágószobában újraforgatta a filmet. A rendező maszkolással és a saját fejlesztésű, fényvágásnak keresztelt technika segítségével öregítette a felvételeket. A formabontó végeredményt a Színház- és Filmművészeti Főiskola régi vágású vezetősége első körben nem fogadta el diplomamunkaként, döntésüket csak azután vizsgálták felül, hogy a film sikert aratott a pécsi filmszemlén. Az Amerikai anzix 1976-ban a Mannheimi Nemzetközi Filmfesztivál fődíját is elhozta.
Nárcisz és Psyché (1980)
A monumentális Nárcisz és Psyché négy év alatt készült el és a kor legnagyobb költségvetésű magyar filmjének számított. Három különböző hosszúságú verzióban létezik, ám a teljes, rendezői változat rögtön a cenzúra áldozata lett. (Egészen 2017-ig kellett várni rá, hogy újra elérhető legyen, a Filmarchívum digitálisan felújított formában hozta ki.)
Weöres Sándor Psyché című regényének továbbgondolása egy szerelmi háromszög mitikus, történelmi és egyben lírai története. Nárcisz (Udo Kier, aki Bódy Krétakör című tévéfilmjében is szerepelt), azaz Ungvárnémeti Tóth László költő és fiatalkori szerelme, Lónyay Erzsébet, vagyis Psyché (Patricia Adriani) kapcsolatáról, László színdarabjának különböző korban történő színpadra állításáról szól.
Psyché maga is művészlélek, egykor nincstelen cigánylány volt, mégis bárónő lett belőle, de igazán nem részese egyik világnak sem. Hiába kergeti László szerelmét, a poéta szívét sosem tudja teljesen elnyerni, a férfit jobban érdekli az irodalmi karrier és a hasznos társadalmi kapcsolatok gyűjtése, mint a közös jövő.
Psyché érzelmi kalandokban gazdag élete csak akkor jut megnyugvásra, amikor végül megállapodik az őt ostromló Zedlitz báró (Cserhalmi György) mellett. A korszakokon átívelő cselekmény kisebb-nagyobb szerepeire a rendező a kor fővonalbeli és underground kulturális életének nagyságait kérte fel, a Kazinczy Ferencet alakító Pilinszky Jánostól, a színházigazgatót megformáló Erdély Miklósig. A film tobzódik a különleges vizuális megoldásokban, feltárul a mikrovilág, a festői tájképeket experimentális időgyorsítás kelti életre. A színpompás képek Hildebrand Istvánnak köszönhetőek, aki speciális, színezett lencséket alkalmazott a felvételekhez.
A Psyché három része jelenleg szabadon megtekinthető a Filmarchívum Vimeo-csatornáján.
Kutya éji dala (1983)
Az új érzékenység jegyében született Kutya éji dala Csaplár Vilmos novelláján alapul. Egy (ál)papot (Bódy Gábor alakításában) egy kis hegyi falucskában tesz le a távolsági busz, egy punk zenész csillagász (Grandpierre Attila) társaságában. Hagyományos narratíva helyett jelenettöredékekből rajzolódik ki a falu élete. A tragikomikus sorsú szereplők között akad piromán katonatiszt, elhanyagolt feleség és a város egykori keményvonalas komcsi tisztségviselője, aki tolókocsiba kényszerülve az öngyilkosság gondolatát dédelgeti.
A három évvel korábbi, látványban gazdag Psyché-hez képest a Kutya éji dala teljesen más utat követ: “Szaggatott képi nyelvű, és tanácstalanság érzetét keltő film a Kutya éji dala. Bódynak itt – és nem a Psychében - sikerült filozófiai, kultúrtörténeti sugallatokat magas színvonalon ötvözni egy mai mindennapokban (is) kibomló, hol egyszerű (sőt közönséges), hol vadítóan melodramatikus - bűnügybe hajló - történetben” - olvasható Bikácsy Gergely tanulmányában.
(fotó: Filmarchívum)
Hétköznapi a közeg, jelentéktelennek tűnő sorsok kerülnek szembe a beláthatatlan nagyságú kozmosszal, amely a csillagász jelenlétének köszönhetően beköltözik az apró faluba. Az összetett filozófiai kérdéseken túl Bódy nagyjátékfilmjei közül itt nyer leginkább teret érdeklődése az akkoriban forradalminak számító videotechnika iránt, amely erős lenyomatot hagy a képi világon: Super 8-as és videóra rögzített felvételek keverednek egymással, amelyek végül 35-mm filmre lettek átírva.
A rendező 1985-ben öngyilkosságot követett el. Három nagyjátékfilm, több celluloidra és videószalagra forgatott kisfilm, megfilmesítetlen forgatókönyvek és számos filmművészeti írás maradt hátra utána. A 90-es években derült ki, hogy 1975-től kezdve a titkosszolgálatnak írt jelentéseket környezetéről és pályatársairól. Utóbbi tény kétségtelenül más megvilágításba helyezi életművét, ugyanakkor munkájának kulturális jelentőségét nem kicsinyíti.
Bódy Gábor egybegyűjtött filmművészeti írásainak II. kötete az MMA Kiadó gondozásában jelent meg, itt rendelhető meg. Hamarosan ajánlóval is jelentkezünk!
