Dési András György: Állandó alkotótársammal, Móray Gáborral közösen írtuk – immár évek óta fejlesztjük - a Titkos pizsama című nagyjátékfilm-forgatókönyvünket. A történet Budapesten játszódik, a főhőse egy férfi, aki képtelen aludni, de ezt a barátnője előtt is titkolja. Éjszaka kijárkál a városba, ahol egy vadabb, izgalmasabb világgal találkozik. Lovas Balázstól hallottam az éQuinoxe-ról. A magyar filmgyártás szegényes helyzetét látva logikus lépésnek tűnt, hogy lefordítsuk angolra a forgatókönyvet, és jelentkezzünk a workshopra.
Keményffy Tamás: A Tiltott nyelv című forgatókönyvvel pályáztam. Ez egy dráma, amit Hegedűs Bálinttal közösen írtunk. Egy menekülttáborban játszódik, egy őrről szól, aki elvesztette a gyerekét, és most találkozik egy azerbajdzsáni lánnyal, aki érti az angyalok tiltott nyelvét. Bálint egyik korábbi filmterve, a Liza, a rókatündér annak idején szintén bejutott az éQuinoxe-ra (a projektet Ujj Mészáros Károly rendező képviselte – a szerk.), s most az ő ajánlására jelentkeztünk. A könyvet Ralph Berkin fordította angolra.
filmhu: Maga a workshop ingyenes, de a forgatókönyv fordítása nyilván pénzbe kerül. Hogyan oldottátok meg az angolra fordítást?
D. A. Gy.: Magamra vállaltam a dolgot. Heltai Olga sokat segített; ismeri a kortárs szlenget, és nagyon jó humora van.
K.T.: Nagy anyagi áldozatot követel egy ilyen fordítás, de muszáj beruházni, mert ha nincs lefordítva, vagy rosszul van lefordítva a könyv, elmennek mellette a nemzetközi lehetőségek.
filmhu: Milyen várakozásokkal jelentkeztetek az éQuinoxe-ra?
K.T.: Praktikus szempontok vezettek, tudniillik, hogy rátehessem az éQuinoxe-logót a forgatókönyvemre, és így több lehetőséghez juttassam a projektet.
D. A. Gy.: Ez a koprodukciókat segíti.
K.T.: Persze. Itthon nem veszik figyelembe.
D. A. Gy.: A német srác mesélte, hogy ha náluk szerepel a forgatókönyv címlapján az éQuinoxe-logó, akkor csak megmutatják neki, hol a pénztár, és mehet is felvenni a támogatást.
filmhu: Milyen tanárok foglalkoztak veletek?
D. A. Gy.: Nekem egy norvég színházrendező, egy ír filmíró-színész, egy ausztrál fesztiváligazgató és egy hollywoodi forgatókönyvíró jutott. Más-más világból, más-más háttérrel érkeztek, sokféle szempontot hoztak magukkal. Ezek az emberek profik, nagyon nagy figyelemmel voltak irántunk, szerették, értették a könyvünket. Mindennap egy délelőtti és egy délutáni foglalkozáson vettünk részt két budapesti hotelben.
K.T.: A workshopon tanácsadóknak (advisors) hívják a tanárokat. Összehangoltan dolgoztak; maguk között is egyeztették, hogy melyikük mit mondott nekünk, vagy hogy melyik tanácsadó mit hallott tőlünk.
D. A. Gy.: Volt egy olyan érzésem, hogy a jó zsaru, rossz zsaru módszert is bevetették rajtunk. Részekre szedték a forgatókönyvet, aztán közösen újra összeraktuk. Nem akarták ránk kényszeríteni az elképzeléseiket; inkább az érdekelte őket, hogy mi mit szeretnénk kihozni a történetből.
filmhu: Mit gondoltok, miben gyarapodott a forgatókönyvetek az egy hét alatt?
K.T.: Az én esetemben önbizalommal gyarapodott. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Ez azért fontos, mert Magyarországon egyáltalán nem divat a dicséret és a biztatás. Most úgy feltöltődtem, hogy azonnal bele tudnék vágni a forgatásba.
D. A. Gy.: Nyilván azért választották éppen a mi projektjeinket, mert van bennük nemzetközi potenciál, tehát a világ túlsó végén is érthetőek. Nekem például azt tanácsolták, keressek francia producert, mert olyan „franciás” a forgatókönyvünk. Gáborral most az itt tanultak fényében újraírjuk a forgatókönyvet.
filmhu: Fontos, hogy a koprodukciós forgatókönyv „univerzális” legyen – de mennyire fontos a couleur locale, a sajátos magyar miliő?
D. A. Gy.: A mi forgatókönyvünk minden ízében Pesthez kötődik. És ezt a tanácsadók is az értékei közé sorolták: a univerzalitás egyik eszközének látták a specialitását. Én is azt vallom, hogy akkor vagyunk univerzálisak, ha speciálisak vagyunk.
K.T..: Az angolokat csodálom ilyen szempontból. Sosem tagadják meg, hogy angolok.
filmhu: A hivatalos programon kívül volt lehetőség ismerkedésre?
K.T.: Abszolút, hiszen össze voltunk zárva. Voltak itt osztrák, német, ír és norvég filmesek is. Az írek voltak a legjobb fejek, folyamatos stand-up komédiát adtak elő.
D. A. Gy.: Nagyon tehetséges emberek gyűltek itt össze, például Elia Kazan fia is eljött. Tetszett nekik Pest, a két ír fiúban komolyan felmerült, hogy itt forgatják majd a következő filmjüket.
