A Múzeumok éjszakája jegyében a múzeumok feladatából és a megőrzésből indult ki a június 24-i program válogatási elve. Olyan filmeket mutatnak be, amelyek ellenálló, elnyomhatatlan, öntörvényű archívumok nélkül ma láthatatlanok lennének, eredeti megjelenésükkor ugyanis betiltották vagy ellehetetlenítették őket. Radikális, avantgárd, kommunista művek, amelyeket a véletlen szerencse mellett kizárólag az archívum és az ellenfilmtörténet égető vágya mentett meg a pusztulástól Berlinben, Párizsban vagy az Egyesült Államokban, ahol a kultúrpolitikai ajtónállók szívük szerint a mélybe rántották volna mindet.
Az ötkor kezdődő délutáni rövidfilmprogramban két amerikai és egy olasz művet vetítenek. Cecilia Mangini Nőnek lenni című filmje manökenekről készített reklámfotókkal indul. Mangini montázsa a kívánatos test- és ruharészletek közé a robbanó atombomba képeit vágja. És amint a világrend képmásait, a tárgyiasuló nőt és az alárendeltek megsemmisítését egymásnak szegezi, olyan dialektikusan jut el a szexualizált női testtől az ugyancsak dologivá váló, ám láthatatlan női testhez: az olasz tésztagyári, textilgyári munkásokhoz, a futószalag mellett és irodákban dolgozó nőkhöz.
Hasonló technikával dolgoznak az Ember és por és a Vagyok valaki című filmek is. Mindkét film az adott területről szóló egyeduralkodó ábrázolással indít, hogy ahhoz képest dolgozhassák ki a számukra kívánatos megjelenítési módot. Ahogy Mangini a plakátokkal, a Vagyok valaki Charleston köztereinek polgárháborús (konföderációs) emlékműveivel és a takaros parkok között bóklászó turisták nézőpontjával szemben határozza meg az 1969-es városképet: az utcán vonuló elegáns lovaskocsi helyét a kizsákmányolás miatt utcára vonuló fekete ápolók veszik át. Az Ember és por búgó kórusa a ringató közhellyel nyit, mely szerint az Egyesült Államok a világ legnagyszerűbb országa. Csakhogy a film missouri-i, kansasi és oklahomai bányászokról szól.
Szomszédaim
A nyolckor induló esti programban először lesz látható Magyarországon Med Hondo, a legnagyobb afrikai avantgárd munkája, a Párizsban vesződő afrikai vendégmunkások történeteit fokalizáló Szomszédaim, amely a cinema verité, az ultrabalos propaganda és a dada animáció egyszeri ötvözete. Ezt követi Korhan Yurtsever Fekete fej című műve, amelyet 1979-ben nyomban betiltottak, és (nagy nyilvánosság előtt, felújított formában) idén mutatták be először, a februári Berlinalén. A török vendégmunkás, Cafer Duisburgba csábítja feleségét és gyerekeiket, akikre pusztán kirekesztés, megvetés, bürokratikus és rendőri vegzatúra vár. Cafer felesége életében először bérmunkába áll, egy ideig úgy tűnik ez csak tovább fokozza önállótlanságát, ám a nő fölfedezi a szakszervezetet, és fogalmakat kap saját helyzete leírásához.
Időpont: 2023.06.24.,17:00 és 20:00
Helyszín: 1033 Budapest, Bogdáni út 1-3.Jegyeket itt lehet kapni, a két programra külön-külön is.
