Az 51. Berlinálén, amelyet 2001. február 7-18. között rendeztek 4 magyar film vett részt:
a kisfilmek versenyében Cakó Ferenc: Kövek;
a Panorama szekcióban Gothár Péter: Paszport;
a Forum szekcióban Tarr Béla: Werckmeister harmóniák és Moldoványi Ferenc: Gyerekek – Koszovó 2000.

Valamennyi filmet nagyon jól fogadta a közönség, de különösen említésre méltó volt a Paszport és a Werckmeister harmóniák visszhangja. Tarr Béla filmje a Berliner Zeitung olvasóiból összeállított zsűri díját kapta. Ez a közönségdíj nagyon fontos a film rendezőjének, hiszen ez is bizonyítja, hogy Tarr Béla lírai alkotása közönségsiker is egyben.

A Berliner Zeitung olvasóinak díja - indoklás:

A Berliner Zeitung olvasóiból álló zsűri 5 ezer márkát adományoz a Nemzetközi Fórumban vetített Werckmeister harmóniáknak.
Véleményünk szerint a Fórum programjában két kiváló film szerepelt.
Ezek, bár mind formájukat, mind tartalmukat tekintve különbözőek, a Geir Hansteen Jörgensen rendezte Az új ország és a Werckmeister harmóniák, Tarr Béla filmje.
Hosszas vita után a zsűri úgy döntött, hogy a Werckmeister harmóniáknak ítéli oda a díjat, a következő indokok alapján.
Tarr Béla sajátos művészi értelmezést ad az emberi törekvés és bukás univerzális témájának. A Werckmeister harmóniákat időtlen humanizmus szövi át.
Ugyanakkor a film a szeretetről szól. Erőteljes, lenyűgöző és a megszokottól eltérő képi világa megbabonázza a nézőt, ugyanakkor bepillantást nyújt abba, ami a lényeg.

Lapszemle

1. Tarr Béla: Werckmeister harmóniákjáról

Der Tagesspiel ( feb.1. ) „A Werckmeister harmóniák… a barbárság és a civilizáció közötti harc parabolája.”

Tip (feb. 3.) „Magyar apokalipszis, sivár requiem, teljesen önálló, új minőség. Nagy, autonóm film Európából.”

Frankfurter Allgemeine Zeitung (feb.10.) „A bálna szeme…
Tarr Béla a filmjeiben isten szeme. A világmindenség szeme. A bálna szeme. Amit azzal lát, az nem egy akármilyen történet, hanem az örökkévaló világ története.”

Der Tagesspiel (feb.11.) „Isteni vígjáték isten nélkül. Tarr nem állítja meg az időt, hanem emberi ütemet ad neki. …a legnagyobb élő filmrendező.”

Die Tageszeitung/TAZ (feb.12.) „…Tarr Béla annyira megszállott a saját víziójától, képeitől, hogy tovább harcol, küzd, míg nem valahonnan megint pénzt kap ( új filmre ).”

Berliner Morgenpost (feb.12.) „ a költészet és a harmónia szétrombolása. A Werckmeister harmóniák az idei Fórum (szekció) fekete gyémántja!”

Frankfurter Allgemeine Zeitung (feb.14.) ”A Berlinale-n türelemre van szükségük azoknak, akik a fiatal fimesek mesterműveit akarják élvezni.
+ Lars Rudolph eddigi legfontosabb szerepében … Tarr Béla végtelen, vágatlan jeleneteket mutat – kontemplatív stílusa hódol a fekete árnyalatú romantikának.”

Berliner Zeitung (feb. 14.) „Apokalipszis a kórházban + A Werckmeister harmóniák Tarr fő témájának további variációja – ismét végtelen beállítású és szürkés fekete-fehér…
Minden példázat, minden látomás.”

Frankfurter Rundschau (feb. 16.) „Tarr ismét egy Krasznahorkai regényt adaptált. A víziókból szinte meditatív nyugalom árad – megszűnik az időérzék.”


2. Gothár Péter: Paszportjáról

Die Welt (feb.7.) „75 film a Panorama-szekcióban + Több neves kelet-európai rendező, köztük Gothár a Paszporttal: a társadalmi változások a hajdani keleti tömb országaiban drasztikusan behatárolják a filmkészítés lehetőségeit. Az átalakulás ára egyben domináns témája is a műveknek.”

Der Tagesspiegel (feb. 13.) „Kényszer és erőszak… Ha a férfiak disznók, akkor tehát nélkülük kell élni. Ez borzasztó dolog – és egyben győzelem is.”

Frankfurter Allgemeine Zeitung (feb.14.) „A Paszport című magyar filmre nem tolongott a tömeg. …a film nagyon szomorú. …hihetetlenül esztétikus (képi) hatás. …sírni kell. Egész szívemből ajánlhatom ezt a filmet.”

Berliner Zeitung (feb.15.) „Négy évre volt szüksége Gothárnak az eredetileg a tévé számára készített filmje megvalósításához. …minden filmjéhez egy új képi nyelvet keres: ez a Paszportban monochrom, eredetileg videóra felvett képeket jelent, mely passzol a poros, monoton magyar falusi környezethez és Kárpát-Ukrajnához, mely egykor Magyarországhoz tartozott.”


3. Moldoványi Ferenc: Gyerekek-Koszovó 2000jéről

Der Tagesspiegel (2001. feb.16.) Ohne Kommentar - Kommentár nélkül
„…a magyar rendező, Moldoványi Ferenc olyan gyerekeket keresett, akik megélték a koszovói válságot…Ez egy különleges dokumentumfilm,melynek ereje az elhagyott eszközökben rejlik: hiányoznak a színek, a kommentárok, a gyors vágások. A film megkapó keveréke az empátiának és a diszkréciónak, mely megrázza a nézőket… A dokumentumfilm erősségét bizonyítja, hogy egyetlen arcot sem felejt el a néző.”

Berliner Zeitung (2001. feb. 16.) Kinder des Krieges – A háború gyermekei
„Moldoványi filmjének erőssége a művészies attitűdök mellőzése: amikor a kamera a gyerekeket mutatja, akkor hosszú, vágatlan beállításokkal hagyja mesélni őket. A penetránsan tragikus zenét és a remegő Super-8-as felvételek bemontírozását a rendező kihagyhatta volna. Még akkor is, ha ezeket a képeket gyermekek készítették, akik a lerombolt házakkal szétszaggatott lelküket is ábrázolják. De a háború minden külső képénél erősebbek a belső sérülések, melyek az arcokról és a szavakból tükröződnek vissza.”

(filmhu + Filmunió)