A Színház-és Filmművészeti Főiskolán tanult 1953-tól 1957-ig, majd a Nemzeti Színház szerződtette. 1965-től 1976-ig a Madách Színház tagja, majd egy évadot a 25. Színházban tölt. 1977-től 1980-ig a Mafilm munkatársa, majd 10 évig a Népszínház tagja. 1990-1993 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja, majd két évadig a Művész Színház vendégművésze. 1993-tól szabadfoglalkozású. 1999 és 2002 között a budapesti Katona József Színház, 2003-ban egy évadig a Vígszínház tagja. 2004-tól a Nemzeti Színház művésze. 1990-ig a Magyar Színházművészeti Szövetség tagja volt.
Részlet a Két félidő a pokolban című filmből
Filmes pályafutása 1954-ben az azóta legendává vált Liliomfival kezdődött, amelyben az ifjú Schnapsot alakította. A továbbiakban közel száz játékfilmben és tévéfilmben formált meg felejthetetlen karaktereket. Olyan mozgóképek kötődnek a nevéhez, mint a Vasvirág (1958), a Kölyök (1959), Két emelet boldogság (1960), a Két félidő a pokolban (1961), a Régi idők focija (1973), a Szabadíts meg a gonosztól (1978), a Ripacsok (1981), a Szerencsés Dániel (1982), a Szamárköhögés (1986), vagy a Hanussen (1988). 1989-ben filmrendezőként is bemutatkozott a Legényanyával. Utoljára mozivásznon a 2006-ban, Sándor Pál Noé bárkája című alkotásában láthattuk.
Díjai között van a teljesség igénye nélkül: Jászai Mari-díj, Érdemes művész díj, Kossuth-díj, Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, Nemzet Színésze, Budapest díszpolgára, Prima Primissima díj.
Garas Dezsőt a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti. Búcsúztatásáról később történik intézkedés.
(fotó: port.hu)
