Nem Katalin - Kati! Pedig egy hét múlva hetvennyolc éves lett volna. Kati volt ő mindenkinek, idős fejjel is örök fiatal, akiről elképzelni sem tudtam, hogy egyszer ő is megöregszik, sőt betegen teszi le a tollat. Késmárkon született, tizennégy évesen a szüleivel együtt vitte a vonat oda, ahonnan csak nagyon kevesen tértek vissza, mert nem kaptak retúrjegyet. Auschwitz tábora neki is regénybe illően kegyelmezett: egy jóakarója segítette át a szögesdróton. Ifjúkorát Kassán töltötte, 1949-ben költözött Prágába, ahol nem sokkal később már a Magyar Kulturális Intézet munkatársa volt. Előbb tolmácsként dolgozott, aztán a magyar film lelkes híveként tevékenykedett.

1971-től több lap, köztük az Új Szó külső munkatársa, de mindemellett
regényeket, színműveket és forgatókönyveket fordított magyarról csehre és
fordítva. Híd volt két ország, két főváros, két kultúra között, a legerősebb, a legegyenesebb, a legismertebb híd, amelyen mindenki célba ért. Biztos pont a magyar irodalom, a magyar színház és a magyar film elmúlt négy évtizedében. Nem túlzok egy picit sem, ha azt mondom: hiányozni fog nagyon.
Nagyon-nagyon. (Sz.g.l.)