A film a politikus, épp húsz éve meghalt Kádárról igyekszik képet alkotni, történészek (Pók Attila történész volt a film szakértője), egykori kollégák, tudósok elemzésének és visszaemlékezésének segítségével. A filmben látható Kádár egykori munkatársa, Berecz János; Huszár Tibor, a kétkötetes Kádár-életrajz szerzője; Valuch Tibor, az 1956-os Intézet fiatal történésze, a Hétköznapi élet Kádár János korában írója; M. Kiss Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető professzora; az irodalomtörténész Takács Ferenc; a szociológus Miszlivetz Ferenc; Zinner Tibor, A kádári megtorlás rendszere című könyv szerzője, a jogtörténész, valamint a film történész szakértője, Pók Attila.
Összetett problémakörről van szó: a kádárizmus maga, sok film és tanulmány tárgya, az alkotók a film témáját Kádárra a politikusra szűkítették. A film kronológiai sorrendben tárgyalja Kádár döntéseit, a kádári életút fontosabb eseményeit, s ezeket az 1989-ben elmondott utolsó, nem nyilvános beszédének vonatkozó vagy odaillő mondatai is ritmizálják. A majdan megjelenő DVD-n sok extra lesz, így azokban Kádár, a magánember is megjelenik. A rendező elmondta, forgattak Balatonaligán, az egykori pártüdülőben, beszélgettek felszolgálókkal, kikötőmesterekkel, akik ismerték Kádárt személyesen, és vallottak róla.
A film történelmi távlatba helyezi Kádárt, a kádárizmus máig élő hagyományához szándékosan nem nyúltak az alkotók, ennek megítélése nem ide tartozik. A cél egyértelmű volt: objektívan bemutatni Kádár alakját, a nézőre hagyni az ítélkezést, a megítélést. "S ítéljék meg ha akarják titkosan" - mondta Kádár magáról, életéről az utolsó beszédében, a filmkészítők is erre biztatják - a nyilvánosságot.
 |
| 1957. május 1-jén |
Persze a kádári politikának személyes vetületei is voltak, nehéz a magánembertől elválasztani a politikust. A Rajk-per, a Nagy Imre-kivégzés és sok más ügy kapcsán ugyanis Kádár egyszerre volt döntéshelyzetben lévő politikus, másrészt a szocialista rendszer hatásai és parancsok által kényszerített ember. Ahogy a filmben Huszár Tibor történész is elmondja, Kádárnak fiatal korától kettős identitása volt.
A film eddigi néhány vetítése, akár Kádár személye, megosztotta a nézőit. Volt, aki szerint a kádári "békeidők"nem szerepelnek elég hangsúlyosan a filmben, voltak, akik szerint nincsenek eléggé kiemelve az áldozatok, s volt, aki "túlzott objektivitással" vádolta a filmet. Holott ez volt a cél: a legobjektívebb kép kialakítása, az ítéletet pedig a nézőknek kell meghozniuk.
A film további sorsával kapcsolatban egyelőre tévés remények vannak, folynak-alakulnak a tárgyalások. Az alkotók (Muszatics Péter rendező, Cirkó József producer) tévés megjelenéssel számoltak a kezdettől fogva, ezért is televíziós riportfilm a műfaja. A filmhez a köztévé archívuma, az MTI fotótár, valamint a Magyar Országos Levéltár szolgáltatott anyagot. Tömpe István magángyűjteményéből, id. Tömpe István egykori rádióelnök magánfotói (jó kapcsolatban volt Kádár Jánossal) egy része pedig most kerül először a nyilvánosság elé. A filmet Kornis Anna vágta, a rendező munkatársa Buslig Eszter dramaturg volt.
