Talán bocsánatot akar kérni, talán tudni akarja, hogyan él, talán újra szeretné élni élete legszebb napjait. E közben hazudik annak a nőnek, aki a társa, és aki a könyve népszerűsítésén dolgozik. A filmben sokáig a szavak helyett a képek és a feszültség beszélnek, de így is közel kerülünk a karakterekhez. Max számára nincs megváltás. Örök álmodozó, aki nem veszi észre, hogy fájdalmat okoz. A Visszatérés Montaukba szép film, amely ugyan nem Schlöndorff legjobb alkotása, de Frisch egykori barátjaként tapintható a kötődése a könyvhöz. A rendező a filmet követő sajtótájékoztatón bevallotta, hogy egyszer ő is lemondott egy csodálatos nőről, s ezt azóta is bánja.
Stellan Skarsgård és Nina Hoss a Visszatérés Montaukba c. filmben
Versenyen kívül, de a fő programban vetítették a spanyol A bár (El bar) című alkotást, melyet a sajtó képviselői nem fogadtak kitörő lelkesedéssel. A hétköznapi alaphelyzetből szürreális szatírává, és zombik nélküli zombifilmmé alakuló műben kilenc, különböző életkorú, foglalkozású és habitusú ember találja magát összezárva egy bárban, miután egy onnan éppen kilépő vendéget agyonlőnek a nyílt utcán. Telefonálni nem tudnak (nincs térerő), s lassan kiderül, hogy segítségre sem számíthatnak.
A film számos fordulatot tartogat, és kíméletlenül mutatja meg az emberek valódi arcát, amely csak kritikus helyzetekben válik láthatóvá. Ezzel párhuzamosan Peter Jackson korai B-filmjeinek humorával átitatott jelenetek oldják a drámai feszültséget. Álex de la Iglesia rendező korábbi filmje, az Egy őrült szerelem balladája markáns stílusjegyeit alkalmazza újfent, de jóval érettebb módon. A legszebb csavart pedig a film végére tartogatja, amikor az addig kevéssé realisztikus események akár még hihetővé is válnak.
Összezárva: A bár (rendezte: Álex de la Iglesia) szereplői az események helyszínén
Este nyolckor tartották Török Ferenc 1945-jének világpremierjét, s örömmel jelentjük, hogy kiváló filmet láthatott a berlini közönség, melyet nagyon jól fogadtak – a vetítést követő közönségtalálkozón záporoztak a kérdések. A fekete-fehérben forgatott történetben elsősorban a sorsszerűség súlya hat elemi erővel, illetve a remek alakítások közül is kiemelendő Rudolf Péter zseniális teljesítménye. Mivel a holokauszt Németországban különösen érzékeny téma, a film másik rétege, 1945 nyarának sajátos történelmi szituációja Magyarországon (a németek után, az oroszok előtt) kevésbé talált megértésre a nézők körében, de ez mit sem von le a film értékéből.
Az LMBTQ-szcéna európai fellegvárának tekinthető Berlinben mindig különleges élmény a queer-filmek Berlinale-vetítése, hiszen nagy számban jelennek meg a szubkultúra képviselői. A Berlintől nem messze forgatott brit The Misandrists című filmben a Big Mother (Nagy Anya) vezetésével egy csapat nő készül a fennálló világrend megdöntésére, a férfiuralom (és általánosságban a patriarchális gondolkodásmód) elsöprésére. Egy ál-kolostorban gyakorolják a szabad szerelmet, a tanárok a lánynövendékeknek prédikálnak a férfiak velejéig romlott mivoltáról, közben pornófilmet forgatnak. Az egyik diáklány azonban titokban befogad egy sérült férfi katonaszökevényt, tettével főbenjáró bűnt elkövetve.
Jelenet Bruce LaBruce The Misandrists c. filmjéből
Hamarosan kiderül, hogy nem ő az egyetlen, akinek rejtegetnivalója van, de úgy tűnik, a mozgalom megállíthatatlan. A színészi alakítások ugyan hagynak kívánnivalót maguk után, de a trashfilmes alapokból felépített sztori és a történetmesélés mindenképp szórakoztató. A rendező szavai szerint a The Misandrists a stáb szerelemprojektjeként született – kiváltképp dicséretes, hogy az alacsony költségvetés nem ment a látvány rovására, valamint igazán örömteli, hogy olyan film is megjelenhet egy A-kategóriás filmfesztiválon, amelynek büdzséjét nagyrészt közösségi finanszírozásban teremtették elő.
(Címlap: Török Ferenc: 1945)
