Adva van egy másik lakás (Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző). A bútorok nagy része megegyezik az előzőével, de itt festői rendetlenségben hevernek szerteszét a lakásban. A sarokban tavalyról ottragadt fenyőfa, az itt-ott elhagyott tárgyak között francia bulldog, - akár egy kisdisznó, - tekereg. A sarokban János gyakorol egy elektromos basszusgitáron. Haja még hosszabb, arca borostás, fekete kapucnis pólót visel. A betűző nap meg-megakad , furcsa árnyékokat fest az amúgy is lepattogzott festékű falra. A másik szobából időnként előjön Nárcisz, egy handsome huszonéves - csak törülköző fedi szemérmét, szemérmetlenül feltárva kidolgozott izmait. A világítás itt sejtelmes, a hibákat elfedi, a részletek szépségét kiemeli. Szerepet kap még Frank, János öccse, Nárcisz élettársa, aki az eleganciát, nőiességet hozza az amúgy férfias élettérbe. Nadrágja csípőjére tapad. Arca, megjelenése Buster Keaton-t idézi. Mikor sanzonokat ad elő, jobb nővé válik, mint Ági, aki itt még fiatalabb, haja a vállára hullik, miniszoknyáját esetlenül viseli egyébként formás lábai felett.
(A forgatókönyvet Örkény István: Hír c. egypercese ihlette.)
Szereplők, helyszínek:
Haris Márton
– volt vájár, most már csak lelkében az – ruházata: buggyos munkásnadrág bakancsba tűrve, gondosan mosott fehér neccpoló, elnyűvött simléderes sapka. Otthonában még néha magára ölti a kobakot, amelynek lámpáját leginkább házi megvilágításként használja. Háza egy helységből álló faluvégi lak – bányászfotókkal kidekorálva. Berendezésének meghatározója a hatalmas faasztal. Egyetlen szék. Szemben ágy – ládákból összetákolva, rajta szivacs, azon bevetetlen ágynemű.Úgykülönben rendes ember. Csak süket, nem nagyon érti a külvilág reakcióit. Amikor az ő szemszögét vesszük fel, csend van.
Jenő –
autószerelő, polgárőrparancsnok-helyettes, de mindkettőben kevés a munka – ruházata: olajfoltos szerelőruha, majd a követéshez atléta-tréningalsó-kínai tornacipő – műhelyében össze-vissza halmozódnak az autóalkatrészek, a javítandó kocsi is csak egy őáltala összetákolt csotrogány – másik munkájának egyetlen segédeszköze a mobiltelefon.
Jenőné Klárika – ruházata: nylon-otthonka, copfba feltűzött, fodrász-nemlátta haj. Munkahelye: vegyesbolt – dexion-salgó szürke polcok, néhol halmozódik az árú, néhol üres. A földön kicsomagolatlan dobozok a linóleumon. A bolt végében üveges hűtőpult, benne néhány üveg borsodi. Az ajtó előtt napozóágy.
Karcsika (a gyerekük) – 10 éves –
halászgatya, póló, szandál, majd gumicsizmában és apja feltűrt szerelőruhájában indul neki – őhozzá a lezárt bánya bejárata tartozik
Egy arra járó bányászzenekar – kicsit poros bányászegyenruhák, a nyugdíjas arcok közé fiatalok is vegyülnek, zenéjük a bányászinduló – a többség fúvós.
Kovács Dezső – csak videón - helyi mindentudó – öltönyben az ól mellett
/A film -
 fekete-fehér. Időben a napfényes délelőttől az esti sötétedésig jutunk./

1. jelenet – garázsból átalakított autószerelő-műhely, délelőtt, Jenő, Karcsi, Haris
Helyi TV-adás, de nem látjuk a TV-képernyő szélét, csak a műsort. (A film megfelelően roncsolt – pl. kicsi felbontás stb.)
Házvégek, csirkeólak, utca vágóképként. (Ezekre a később rá is ismerünk a saját helyszínünkön.) Alatta szövegben hír: Bemondó: „Tragédia is történhetett volna Döbörnyén. Délután 13.30 és 40 között pokoli erejű robbanás rázkódtatta meg a mátraalji falu végét, amelyet néhány perc múlva havazásszerű tollhullás követett. Emberéletben nem esett kár, de Kovács Dezső csirkéi sajnos odavesztek.”
/Kovács Dezsőt látjuk, ahogy kalauzolja az operatőrt – csak mutogat, hang nélkül./ Bemondó: „A helybeli lakos mindig is gyanakodott szomszédjára, aki néha órákra is eltűnt a fészerében.” Kovács Dezső: „Nem lehetett látni még a meccsen se, pedig hát oda mindenki elmegy. Hát hogy mit csinált, vagy mit nem csinált, azt én nem tudom. Dehát tessék, nézzék meg...”
Kamera hátrálni kezd. Esetleg néhány toll is megjelenik a képen, de semmi különös. A mi kameránk a TV-adás kamerájával együtt szintén nyit.
Előbb a TV-t látjuk meg (akkuról üzemelő Junoszty a műhely végében), aztán Jenőt a félig összerakott kocsi alatt, majd Karcsikát, ahogy az ablakpárkányon ül, kezében üvegcserép, amivel egy bogárra irányítja a fényt.
(Eddig totál, majd rávágva a bogár közeliben) Az állat leugrik, beássa magát egy földkupacba.
Jenő a fiának: (oldalról látjuk – a kocsi alatt fekszik)
- Nahát itt van, ni... Hát látod, hogy csak történik valami mindig. Nekem ne mondjad, hogy nem történik semmi. Utána kell menni az eseménynek. Legalább olvasnád el a polgárőr-naplómat. Aztán írd le azt nyári élménynek. Olyan biztos nem lesz senkinek.
Karcsika: (félközeliben)
- Tavaly is azt adtam be, azóta meg úgyse volt semmi.
Kopogtatás. (totál Karcsikával, Jenővel, ajtóval)
Jenő kiszól:
- Szabad.
Újabb kopogtatás.
Jenő még hangosabban:
- Na mi az má'... Süket vagy? Gyere má' be.
Kopogtatás megint.
Jenő Karcsikának:
- Te meg miért nem nyitod azt az ajtót. Nem hallod, hogy kopogtatnak?
Karcsika kinéz az ablakon (félközeli – Karcsika az ablakban):
- Csak a Haris az. De az tényleg süket, mint a fajd.
Jenő (közeliben – értetlenkedve):
- Melyik az?
Karcsika (már indul kinyitni az ajtót, követi a kamera):
- Tudod, az a vájár, aki mellett fölrobbant a dinamit...
Jenő:
- Az meg mit akar?
Karcsika ajtót nyit.
Haris Márton (ellenfényben – először közeliben az arca):
- Jó napot kívánok. Csak azért zavarok, mert lenne egy kis problémám. ...és hát magának mégis ez a szakmája. Már ha nem veti meg. (nyit a kép,
Haris leteszi a falhoz a kezében lévő rajzmappát!, a másik kezében tartja a bányászkobakot és egy családi gyufásdobozt húz elő a zsebéből, abból veszi ki a mecsboksz nagyságú csillét (benne gyertya). – közeliben Haris keze a kis járművel.) Ennek kellene működő kerék. Már úgy értem, hogy guruljon.

(totálban a garázs)
Jenő gördeszkán előbújik a kocsi alól. Feltápászkodik. Elveszi az öregtől a játékot, forgatja a kezében:
- Na nézd már ezt a hülyét. (Odaadja a kis járművet a fiának.) Foglalkozzál vele, legalább csinálsz valamit.
Karcsika Haristól:
- Meg lehet nézni?

Haris nem válaszol erre, csak a szemével követi ijedten a járműve útját. – Majd a gyerek szemébe néz. Karcsika saját szétesett mecsbokszából szereli ki a szükséges alkatrészt, és azt adja oda az öregnek.
Haris (kásás hangon):
- Mivel tartozom? Én egy százasra gondoltam...
Pénzt húz elő, és odaadná Karcsikának, de az nem fogadja el, kezével hadonászik.
Haris megköszöni, még egyszer összevilllan a szeme a gyerekkel, - a mappára néz - majd kilép az ajtón.
Jenő (közeliben):
- Ha adnak, fogadd el. Ha ütnek, szaladj el. Ne jótékonykodjál mindenféle idegennel. Mondtam má'.
Karcsi: (először az öreg neki otthagyott rajzmappáját nézi, majd kifordul az ablak felé, mintha a szemével követné az öreget)
- Nem is idegen. Én többször láttam. Mindennap itt járkál a bánya körül.
Jenő: (alatta még mindig Karcsika hátát látjuk az ablakkal)
- ...ennek utánajárok. Mert mindenféle ilyen gyanús izékkal császkálsz, aztán látod, hogy milyenek. Barkácsol a tyúkólban, aztán addig barkácsol, hogy fölrobban. Mert nem bír a vérivel, hogy a dinamitot ne babrálja. Mert egyszer nem volt neki elég, hogy fölrobbant, még mindig baszakszik. Meg ne lássalak vele még egyszer. Gyanús. Lehet, hogy a bombája gyújtóját hozta ide. Én tényleg utánajárok ennek az embernek.
Ez nem Döbörnye, ez Borsodbánya. Itt csak augusztus huszadikán lesz tűzijáték, akkor is Pesten, amíg én vagyok a polgárőrparancsok-helyettes.

2. jelenet Délután – falu széle (út Jenőék műhelye előtt) – Haris, Jenő, Karcsi
Falu széle – öreg komótosan slattyog az úton (totál, szemből látjuk) – Jenő fától fáig követi (ruházata atléta, mackónadrág, kínai tornacipő) – mobiltelefonál az egyik kezével, másikkal cigarettázik. Szemben bányászzenekar jön, egy pillanatra elhallgatnak, jó szerencsét köszönnek egymással az öreggel. (Esetleg tisztelegnek.) Itt jön be a bányász-induló motívum.
Jenő (tárcsáz, közeliben - nyit a kamera, az öreg szemből, mögötte Jenő, ahogy egy fa mögül közvetíti az eseményeket):
- Szervusz, Gézám! Na most az van, hogy itt jövök a bánya felől. Már órák óta követem a dinamitos embert. Tudod, azt, amelyik megbuggyant a robbanásnál. Tudod, a Haris... Énnekem már egészen felforrt az agyvizem. Már arra is rájöttem, hogy ez a Haris nem csak úgy kórincál, hanem valami rosszban, ez nagyon gyanús. Otthagyta a kobakját a tárónál. Biztos majd visszamegy érte. Biztos lopja a dinamitot. Szerintem már tele van vele ennek a háza is. Nem úgy nézett ki, mint aki először jár arra. Szóval azért hívtalak, mert most már megy vissza a faluba, mert ilyenkor mindig bemegy a boltba. Szólok a feleségemnek, figyelje meg ő is, te pedig nézz utána, nem hihányzik-e robbanóanyag a fejtésnél. Vészhelyzet van, ne hülyéskedj, elszáll mindjárt minden. Nem hallgatsz híreket... Nem, én nem vagyok süket, csak épp mellettem gyakorlatozik a bányászzenekar. Ráérnek, így azt hiszik, minden nap ünnep...
Karcsika az ablakból nézi , ahogy előbb az öreg, aztán őt követve az apja is elmegy előtte. (Ablakkivágás.) ő még egyszer átnézi az öreg által otthagyott mappát (a bánya tervrajzai azok), aztán kimászik az ablakon, és az ellenkező irányba indul – a bánya felé, követve a bányászegyenruhában felvonuló zenekart. (Karcsika elvegyül a zenélők közt.)Vele haladunk, amíg el nem éri az úton a „Borsodi Szénbányászati Vállalat – 2. számú táró (pirossal áthúzva, és ráfestve) BEZÁRVA!!!” táblát. (Közeli)

3. jelenet – Utca, bolt, bolt előtt – Haris, Jenő, Klárika - betét (Karcsi a bányában)
Alkonyodik. Haris megáll egy fánál pisilni. Előbb körülnéz, nincs ott senki. (A kamera körbefordul vele.)
Jenő gyorsabbra fogja (követi a kamera), eltér az öreg útjától. ő ér előbb a bolthoz. Felesége éppen a nap utolsó sugaraiban fürdőzik a bolt előtt. Jenő beráncigálja az eladóhelyiségbe. Csak arra van ideje, hogy annyit mondjon:
(Jenő közeliben, ahogy a nő fülébe ordítja) - Megfigyelés, most téged is szolgálatba állítlak.

(félközeli) Sört kap elő a hűtőpultból, és most ő fekszik ki a bolt előtti nyugágyba, mintha napok óta így tenne. (totál)
Haris érkezik. Odaköszön Jenőnek. Majd gyanútlanul belép a boltba. Klárika előjön a pult mögül, kétszer is körbetáncolja a vájárt, de nem fedez fel semmi szokatlant. (vele forog a kamera).
(totál a boltról) Az öreg először egy kenyeret csap a hóna alá, majd odamegy a sarokpolchoz, csomagostúl gyűjti be a gyufásdobozokat. Az összes készletet. Néhány családit is. És a gázgyújtó hosszabbakat is. Szótlanul fizetne.
Klárika:
- Nem lesz ez így jó, bácsi. Adjon belőle vissza. /Néhányat leszed a gyufahalomról./ Nekem meg a férjemnek is dohányozni kell. Hétvége jön, így elég sűrűn.
Az öreg nem ért semmit. Furcsán néz. Mutatja is, hogy nem hall. Majd furcsa, kásás hangon szólal meg.
Haris:
- Munkás is kell.
Asszony (félrehallja):
- Munka nincs. Főleg gyanúsított elemeknek nincs. Másnak se nagyon, de magának főleg nem.
Haris /idegesen mutogatni kezd, mintha rágyújtana és szívni kezdene./:
- Munkás, szívni...
Klárika:
- Ja, Munkás... az más.
Egy doboz cigit vesz elő. Az egészet egy zacskóba pakolja. (közeli) A nylonon a bánya hirdetése. Felírja a fizetendő összeget egy papírra. A vájár orra alá dugja.
(félközeli) Az öreg hosszan számolgatja az apróit. Majd fizet, és távozik.
(totál) Az öreg lassan halad el a falnál sütkérező Jenő előtt, aki álcázásként nagyot húz a söréből, majd az utcára köpi.
Jenő:
- Ez is felforrt, mint a helyzet. Melegedik ma itt már minden.
Órájával az öreg hátára tükrözteti a napot, aki egy pillanatra visszafordul, de szemét elvakítja a fény, így nem lát semmit. /A kép is kifehéredik. /
///Betétjelenet: Karcsika, ahogy megtalálja a bánya bejáratnál az öreg védősisakját, nagy rá, feje majdnem eltűnik benne. A magával hozott mappából előhúzza a bánya térképét. Felgyújtja fején a lámpát, és mászik lefelé a táróba. /// /A kép teljesen elfeketedik. /
Nyílik az ajtó. A feleség is előkerül a boltból. /totál /
Jenőné:
- Ne idegesíts, Jenő. Semmi különös. Miért húzol fel bezárás előtt... Ez a mániád, hogy felhúzol. Ezt nevezed te munkának... A gyereket meg hol hagytad?
Jenő:
- Gáz van, Klári. Vagy mit is mondok már, dinamit.
Klári:
- Ugyan, körbejártam én, nem is fért volna a zsebébe... Olyan, mint szokott.
Jenő:
- Ki beszélt itt a zsebéről... Nagy halmokban áll a házában. Még majd felrobbantja velünk együtt. ...akkor aztán nem is csak hogy fel leszel húzva...
Klári:
- Na és a Karcsika? Foglalkozol itt mindennel, nem bírsz magaddal, a gyerek meg azt se tudod, hol van.
Jenő:
- A gyerek otthon van, meg lett neki mondva, hogy maradjon otthon...
Klári:
- Nem gyújtotta magára a házat?
Jenő:
- Jó, akkor nézd meg, közben meg dögöljön meg mindenki. Nemhogy segítenél. Zárj be gyorsan. Tényleg nem tapasztaltál semmi különöset?
Feleség /redőnylehúzás közben /:
- Most hogy így mondod. Televásárolta magát gyufával. De azt szokta...
Jenő:
- Hát ezt én se értem... Ezt már végképp nem értem. Minek egy egész szatyor gyufa... Tényleg megőrült az öreg. Pedig eddig olyan csendesen elvolt. Még túl csendesen is.
Elindulnak az öreg után. /Az ő szemszögükből látjuk az öreget az úton./
Az öreg megáll, visszafordul. Jenő megijed, hogy most meglátta őket.
Jenő: - Na figyeld milyen cseles. Álcázás...
Belekarol a Kláriba, és megfordítja, mintha a másik irányba mennének.
/Most az öreg szemszögéből nézzük őket egy pillanatra./
(totál) Az öreg odaballag Klárikához.
Haris: - Még papír is kéne. Azt elfelejtettem...
Klárika (mutogat): - Bezárt. Nincs itt már semmi. Nem látja, hogy dolgunkra indultunk a Jenővel. Az egész faluban nincs semmi. A világon nincs semmi. Menjen már haza.
Haris: - Bocsánat, hát akkor majd holnap.
Jenő hozzáfűzi: - Ha lesz holnap, bazdmeg...
Az öreg tényleg hazaindul.
Klári: - Én már nem bírom az izgalmakat, mégiscsak utánanézek a gyereknek. Gyere haza vacsorára...
Jenő legyint, követni kezdi az öreget.
Klári hazaindul.

4. jelenet – Haris háza belülről és kívülről – a vájár, Jenő, Klárika, majd Karcsika is
Közben szinte besötétedett. Haris belép az ajtaján, felgyújtja a lámpát. (totál a szobabelsőről) Kívülről félközeli, ahogy Jenő az (1.) ablakból figyeli. (Jenő szemszögéből a következő:) A hazatérő akkurátusan lepakol. Kenyeret szel. Kolbászt, hagymát vesz elő. Leül. Falatozni kezd. Jenő nagyokat nyel.
(totál a környékről, a sötétben csak az ablak világít)
Klárika érkezik rohanva:
- Hát én olyan kíváncsi voltam, hogy inkább mégis visszafordultam. Gondoltam, csak megnézem már egyszer ennek az öreg Harisnak a házát.
Odaáll Jenő mellé az ablakba:
Jenő:
- Most semmi érdekes, csak vacsorázik. Már órák óta. Itt történik is valami, meg nem is történik semmi. Ha meg elmennék pisálni, biztos beindulna.
Klárika (befelé nézve látjuk az öreg szobáját):
- Én azért sajnálom is az öreget, olyan magányos. Itt lakik a faluban, és még csak nem is jártunk nála. Még csak be se néztünk hozzá. Nem is hittem volna, hogy ilyen rendes. Sokkal nagyobb kupit képzeltem hozzá...
Jenő:
- ...ja, meg a robbanószereket is elvágólag gyűjti.
Klárika:
- Ugyan már, hová férne el?
Jenő:
- Én azért megnézném a másik oldalról is.
(Kívülről, ahogy elindulnak megkerülni a házat.)
(Belülről látjuk a szobában, hogy Haris elővette a kiscsillét, és az asztalra tette, csend.)
A feleség ér előbb oda (2. ablak) kívül.
Klárika (megrettenve):
- Nézd meg az ágyát. Na látod, azokban a ládákban lehet. Eddig nem is hittem neked. Azt hittem, hogy képzelődsz...
(követjük a tekintetét) A vájár épp befejezte a vacsoráját. Felveszi a kobakját, felkapcsolja a lámpáját. Leoltja a villanyt. Előhúz a zacskójából egy doboz gyufát. Egy szálat fellobbant, begyújtja vele a csille gyertyájának kanócát.
Jenő:
- Menekülés.
Futni kezdenek. (Totál, majd közeli.) Jenő megbotlik, már estében ordítja:
- Földre...
Klárika is leveti magát mellé. Abban a pillanatban megszólal a rádiótelefon. Látjuk, hogy a másik oldalon megnyílik a föld (csapóajtó, nagy robajjal), és alóla fény világít.
(Ezután belülre kerülünk.) Szinte az öreg szemével nézzük – és innentől teljes csend -, ahogy leveszi a terítőt az asztalról. Begurítja az asztal kivágott résén a világító csillét. –
Együtt gurulunk a járművel (archív felvételek valós járatokról). (Képváltás szobatotálra.) Haris elővesz egy kismagnót, bekapcsolja (csend, de látjuk, hogy a kijelző led felvillan), és kiteszi az 1. ablak külső párkányára.
Lefekszik az ágyra (félközeli), félrefordul, és már az ő fejlámpájának a fényénél látjuk, hogy gyufasín tekereg elől az asztal alól, - rajta a kis csille közeleg - ami elér egészen az ágyig. (közeli) A jármű nekiütközik a dinamitos-ládáknak. (totál) Haris felett, az 1. ablakban megjelenik Karcsika fekete arca – hisz ő bújt elő bányászként a földből. Fejlámpájával megvilágítja az asztal alatti gyufából épített bányajárat-rendszert, a negatív terepasztalt (ld. rajz), amin az előbb haladt lefelé a csille – szinte követi annak előbbi útját. (félközeli) Haris cigarettát húz elő a zsebéből. Rágyújt a kocsiról. Hátára fekszik, komótosan dohányzik. (totál) Karcsika az öreg bányatérképét az üveghez helyezi. – (félközeli) Haris leveszi a sisakját, lekapcsolja a lámpáját, elnyomja benne a dekket, falnak fordul és elalszik. – (ablakkivágás) Kívülről nézzük a kukucskáló Karcsika hátát. A magnó a bányász-induló harsona szólamát ontja a légbe.
(totál) Háttérben a falu kicsiny lámpásokkal.