A társadalmi ranglétrán felfelé lépkedő Becky Sharp történetét és ezzel a korabeli, 19 századi angol társadalomról kritikát rajzoló művet a rendezőnő azzal a szándékkal vitte vászonra, hogy ő is feltegye a kérdést: „Vajon melyikünk boldog a világon? A vágyaink kielégítése vajon elegendő a boldogsághoz?” Ezek a kérdések izgatták a Thackeray klasszikusát filmre álmodó rendezőt, akinek egyik meghatározó kamaszkori olvasmányélménye a Hiúság vására. Mira Nair azért is vonzódott a témához, mert közelinek találta a regény hősnőjének társadalmi korlátokat ledönteni akaró jellemvonását saját karakteréhez.
A film bemutatója az idei Velencei Filmfesztiválon volt, ahol sok kritikus furcsállta, hogy meglehetősen sok az indiai vonatkozás. Ezt részben az indokolta, hogy a korabeli brit világbirodalom a gyarmatokra épült, de közülük is kiemelkedett India. Másfelől pedig a regény szerzője, aki a kontinensnyi országban született, visszatérve az anyaországba azt érezte, hogy saját társadalmi osztálya nem fogadja be.
Mira Nair mindvégig igyekezett hű maradni az eredeti regény szelleméhez, bár a befejezést ugyancsak Indiába helyezte. „Hogyan is lehetett volna ezt az érett mangóra emlékeztető mozit az unalmas vidéki Angliában lezárni!?” – indokolta a rendezőnő.
A hollywoodi mércével mérve olcsó, 22-23 millió dollárból leforgatott látványos kosztümös történelmi dráma január 14-én kerül a szigetország mozijaiba.
