A Varga Katalin balladája forgatásán
Egy merőben szokatlan és inspiráló karriert beszéltünk végig a podcastben, és ahol csak lehet, kitértünk a magyar vonatkozásokra. 14 évnyi elutasítás után a saját pénzét kockáztatva, családi örökségéből forgatta első nagyjátékfilmjét. Most ott tart, hogy legutóbbi egész estés munkája, az In Fabric az egyik legrangosabb fesztiválon, Torontóban debütált, melyben az egyik fontos szerepet Gwendoline Christie, a Trónok harca és a Star Wars-filmek sztárja játszotta. Christie-vel amúgy nagyon egymásra találtak: hasonló az ízlésük, rendszeresen ajánlanak egymásnak filmeket és zenéket, és idén nyáron majdnem forgattak egy filmet Magyarországon.
A podcastben Strickland különös ízlésvilágáról is szó esik: ahogy ez az alkotásaiból is kiviláglik, őt nem a történet fogja meg egy filmben, hanem a különböző textúrák, az atmoszféra, például a puszta és a kocsma világa a Sátántangó-ban. A Berberian Sound Studió-ban arra kereste a választ, a filmeken látható erőszak képes-e megrontani az embert, illetve hogy tudja-e explicit erőszakábrázolás nélkül, hangokkal, sikolyokkal, késsel szurkált zöldségekkkel sokkolni a nézőt. Elmondta, hogyan érintette a filmet és személyesen őt, hogy a Berberian zenéjét író Broadcast énekese-dalszerzője, Trish Keenan a munkálatok közben meghalt.
A Berberian Sound Studio plakátja
A The Duke of Burgundy kapcsán elárulta, miért ez a kedvenc filmje, miért csak nők szerepelnek benne, illetve miért szeret inkább magyar stábbal dolgozni, mint angollal. Megbeszéltük, miért gondolta jó ötletnek, hogy a Cat’s Eyes a világ egyik legromantikusabb soundtrackjét írja meg egy olyan filmhez, amiben egy szerelmespár egyik tagja a másik szájába pisil. A The Duke of Burgundy-hoz Jess Franco leszbikus szeretőket bemutató erotikus filmjei jelentették a kiindulópontot, ehhez képest meglepődtünk, hogy mik inspirálták az In Fabric-ot, amelyben egy vörös ruha gyilkolja meg a viselőit. A Youtube-on nézett hozzá ASMR-videókat, illetve A hivatal című sorozat brit változatát hozta fel, amely pontosan bemutatta, milyen is volt Strickland élete a kilencvenes években.
The Duke of Burgundy
A Podcastben elmesélte nekünk, hogyan kötött ki a velencei filmfesztiválon a legfrissebb munkája, a GUO4 című kisfilm, ami valójában videoklipnek készült, és a Youtube-ra szánták. Beszéltünk arról, hogy szerinte miért nem baj, ha valaki elalszik a filmjén, elmondta, mi miatt jött először Magyarországra 2001-ben, és azt is, hogy mit szeret Európában. Egy érzékeny, a saját útját járó rendező benyomását keltette bennünk Peter Strickland, aki ugyanakkor azt is elmondta, hogy csak a saját ötletein alapuló filmjeiből nem tudna megélni, egyre többet ír másoknak. Természetesen jövőbeli terveiről is kifaggattuk, még az is lehet, hogy egy gyerekfilmet fogunk tőle látni legközelebb. Meglepő fordulat lenne eddigi alkotásai után.
Az angol nyelvű podcast meghallgatható a lenti lejátszóra kattintva, illetve fent van iTunes-on és Spotify-on.
