A román Todor Giurgiu filmjét, az Iszonyú viszonyok-at szinte minden helyen botrányfilmként aposztrofálják, a Pécsi Filmünnepen is tódult a tömeg, teltház előtt kezdték vetíteni a filmet. Nem csoda, egy ilyen cselekményleírás után: „Sandu viszonyt folytat húgával, Kikivel, aki közben beleszeret barátnőjébe, Alexbe.” Az Iszonyú viszonyok azonban felülírja a botrányfilmek szokásait: a címben jelzett iszonyú viszonyoknak ugyanis legkevésbé sem a testi oldalát mutatja be, hanem az érzelmi krónikáját. A film kétségkívül legnagyobb erőssége a fiatal színészek játéka, ahogyan a legnagyobb természetességgel, gondolkodás nélkül teszik, amit a szívük diktál.
A fesztivál versenyprogramjában szerepel Martín Sulík A napsütés földje című igazi szociofilmje, amely már az ARIFF programjában is helyet kapott. Az imdb adatbázisa szerint A kertben-t is jegyző Sulíknak ez a tizenötödik filmje, érthetetlen, hogyan kaphatott helyet egy első-másodikfilmeseket felvonultató fiatal filmet ünneplő versenyprogramban. (Ugyanez a helyzet a Zuhanást jegyző Fred Kelemennel is.) Vagyis nem érthetetlen, a fesztivál ugyanis az újonnan belépő és a nemrégiben csatlakozott Európai Uniós országok számára kíván közös platformot létrehozni, így meg vannak a feltöltendő keretek: kell egy szlovák film, ha nem is elsőfilm, kell egy észt film, ha nézhetetlen is. Egy valamiről azonban nem szabadna elfeledkezni: egy rendezvényen lehet nagyon jó a hangulat, lehetnek kiváló szakmai programok, és igényes kísérőrendezvények, egy nemzetközi filmfesztivál színvonalát végső soron a vetített filmek adják meg, amelyek kiválasztásában sokkal körültekintőbben kell eljárni.
