Miki 357 rendező, Fluor és Becsey Kristóf operatőr
Konkrétan nem tervezett senki Fluor Filmet, egy rövid turnéetűd volt tervben. Fluor egy brand, kár volt szerénykedni, a forgalmazó rögtön rá is bólintott sokkal többre, mint egy vetítésre a haverokról, haveroknak. Viszont, ha valami már nemcsak nekik és a sikítozó, személyi igazolvány igénylésére még nem jogosult lányoknak szól, akkor komolyan kell venni a feladatot. Hogy komolyan vették, az egyértelmű. Értelmes, teljes jogú dokumentumfilm készült, de muszáj megjegyezni, hogy lehetett volna erősebb, több, és hát, jobb. A rendező, Miki 357 számos alkalommal dolgozott már többek között Fluor, Soerii & Poolek, Supernem videoklipen és több tucatnyi reklámon. De akárcsak Becsey Kristóf operatőr, a Színház és Filmművészeti Egyetem diákja, neki is új terep volt mozira menni, a vágónak Kiss Wandának már nem (1, Adás, Üvegtigris 3). Néha elszórakozgatnak a fókusszal, furán állítják be az interjúalanyokat, nem a divatot követik, hanem ők diktálják, ráérzett az alkotógárda a Fluor életfilozófiára. Ne legyél sablon, legyél te a sablon. Tomika végig zöld háttér előtt ücsörög, az ő pozíciója letisztult, kicsit talán meg is van illetődve, de a családias hangulatot annál nem lehetett jobban előidézni, mint amikor Vermes Orsolya, Fluor menedzsere, fekete-fehér csíkos zokniban, otthon, otthoni ruhában, mintha csak fél órája kelt volna fel, elmeséli például mit érzett, amikor először látta a hírhedt Kiszel Tünde videót. (Nem kellett csalódni, a legszaftosabb témával, az igazi bulvárbotránnyal egészen sokat foglalkozik a Fluor Film.) Meghatározó játékidőt kap Ricsi Pí és Qka MC (Animal Cannibals) és a Hősök rap-formáció Eckü-je, aki meglepően rossz bőrben került a kamera elé, mégis végig premier plánban látjuk. Akárcsak ő és a többi közeli barát, sztorizgatnak Fluor korai éveiről, amelyre rögtön rávágják a reakcióját. Ami vicces, hogy mindenki máshogy emlékszik a kellemetlen helyzetekre, ami pedig kevésbé örömteli, hogy ez az egymás fricskázása egy idő után unalmassá válik a kívülálló számára.
Általában a dokumentumfilmeknek az a legnagyobb előnye, hogy tárgyalt témáját a lehető legszkeptikusabb és legkevésbé érdeklődő nézőjét is képes lekötni történetmesélő eszközeivel. Fluorral kapcsolatban pedig nehéz nem érdeklődőnek lenni. Egy klasszikus rags to riches sztori, amelyekről képtelenség unalmasan beszélni. Igaz, ez egyben a Fluor Film hátrányaihoz is sorolható, hiszen ezt a történet már egyszer elmesélte magát, mert bár fél füllel és szemmel, de figyeltünk, amikor mindez történt. Tévhiteink eloszlatására és trivia-gyűjtésre viszont kiválóan alkalmas. (Ki gondolta volna, hogy Fluor zeneírója Pixa, mindössze fél óra alatt dobta össze a 15 millió megtekintésnél járó Mizu alapját.) Ebből következik, hogy igazán csak az élvezheti a Fluor Filmet, akiben legalább egy kis érdeklődés van afelől, hogy milyen volt ennek a srácnak Magyarország legnagyobb sztárjává válnia. Nem ismerünk meg egy új Tomikát, de jobban megismerjük az eredetit.
Fluor elért egy olyan népszerűséget, önmaga csinált egy olyan hullámot, amelynek dokumentumfilmes feldolgozása majdhogynem szükségesnek mondható. Egy előadó, aki valamennyi anyagát teljesen ingyenesen kezdi el terjeszteni az interneten, számról számra képes egy új arculatot megtervezni és sokkal hosszabb ideig, sokkal intenzívebben jelen lenni a magyar popszakmában, mint bárki más. Ez teszi őt összeegyeztetetlenné akárkivel, nem lehet őt beskatulyázni, menekül az értelmezések elől. Elmondása szerint több mint húsz stílusban próbálta ki magát az elmúlt években.
Sajnos az archív felvételek meglehetősen rosszul festenek a mozivásznon. Többek között emiatt megkerülhetetlen az az érzés, hogy a Fluor Film talán sokkal több érdeklődőt vonzott volna a televízió elé. Habár teljes értékű dokumentumfilm, talán mégsem annyira erős és jelentőségteljes, hogy a moziban nézzük. És nem azért mert Fluor nem lenne elég érdekes. A Mizut mindenki hallotta, egy univerzális őrület volt. A Fluor Film túlságosan róla, túlságosan a haveroknak van, kiszorít minket abból a bensőséges világból, amit egy igazi celeb megél. Az ő mechanizmusa, felépítése csak rá tartozik, a Flour Filmben pedig úgy csinál, mintha most mindent kiteregetne. Pedig csak tovább húzza az agyunkat és ezt élvezi. És mi is.
