Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Fonyó Gergely: Domonkos Miksa történetére az Ocskay film forgatása során bukkantunk barátaimmal és munkatársaimmal, Kollarik Tamással és Novák Tamással. Noha tudtunk Domonkos tevékenységéről, mégis úgy éreztük, amit a történelemkönyvek leírnak róla, az nem a teljes és nem a tisztességes kép. Mondhatni, nem a teljes igazság. Sőt, Domonkos személye, cselekedete a mai napig homályban maradt, számomra értetlenül. Domonkos szintén egy igazi példája az emberségnek és a bátorságnak, a férfias helytállásnak a legnehezebb időkben. Szavaim talán némi pátoszt rejtenek, de ez csak a látszat, valójában igazi hősként tekintünk erre az önzetlen es bátor férfira, akinek kijárna legalább az utókor elismerése, ha már saját korában sok mindenki elárulta, és cserbenhagyta.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
F.G.: Ez egy nagyon jól összeszokott stáb, számos dokumentumfilmet forgattunk már együtt, és nemcsak munkatársak, de barátok is vagyunk. Kollarik Tamással elhatároztuk, hogy megcsináljuk az „Ocskay trilógiát”, amelyből ez a második rész, és nagy örömünkre - ugyanúgy, mint az első rész - bekerült versenyfilmnek a Filmszemlére. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a világhírű Braham professzor úr – Dan Danieli barátunk segítségével - kérte be filmjeinket, hogy feldolgozhassa őket, illetve bekerüljenek az egyetemi oktatásba az Egyesült Államokban, ahol már több helyen, több egyetemen vetítik, vélhetően az oktatásban is használva filmjeinket, ahogy ma már egyre inkább Magyarországon is. Nem tudom kellően kifejezni és Szita Szabolcs professzor úrnak méltón megköszönni minden segítségét, támogatását és a filmek szakmai munkálatait és utóéletét gondozó együttműködését. Kevesen tudják, de itt is, mint Ocskay filmünknél a kutatómunka, az adatok ellenőrzése majd a hihetetlen mennyiségű forgatott anyag egyberendezése volt a legnehezebb, legidőigényesebb munka.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
F.G.: Erről talán a producert kellene megkérdezni, de annyit tudok, hogy egyáltalán nem volt könnyű dolga. Elszánt emberek, küzdő típusúak vagyunk, mert ilyennek kell lenni, ha filmet akarunk csinálni. Mindig barátilag összefogva csináljuk filmjeinket, soha sem gond, ha többet, többször forgatunk, mert mindenki alkotó munkának tarja. Most is sokkal több anyagunk volt, mint ami látható a filmben, de nem voltam hajlandó változtatni az Ocskay filmnél bevált szakmai koncepciómon, miszerint a végleges filmbe, csak a teljes körűen bizonyított anyagok kerülhetnek be. Ezek a filmek (Ocskay, Domonkos) olyan emberekről szólnak, akik teljesen méltatlan módon elfelejtődtek, pedig tetteikkel ezrek életét mentették meg, nem megkérdőjelezhető kötelességünk megörökíteni, bemutatni életüket. Komoly és megtisztelő visszajelzés, hogy az ENSZ holokauszt napi megemlékezésen az Élet Menete Alapítvány felkérésére is a mi filmünket fogják vetíteni.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
F.G.: A beszélgetés Domonkos Miksa fiával, a közel 80 esztendős István bácsival, akinek tisztasága és szellemi frissessége példa értékű. Valamint az, hogy Szita Szabolcs professzortól Adrian Courage fordítóig Kiss Sándor és Gyulai Bence operatőröktől Csillag Mano vágóig mindenki ugyanúgy szeretette és akarta ezt a filmet. Minden történész – Schmidt Mária, Chava Baruch, Karsai László – első szóra kameránk elé állt és, zokszó nélkül vállalta a hosszú és vélhetőleg kimerítő beszélgetéseket.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
Hogy vége lett.
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
Az ember örül, ha beválasztják egy versenybe. És hogy milyen helyezést ér el, az is nagyon fontos. De a legfontosabb, hogy szeressék a filmet a nézők.
Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
Ez a kérdés nem megválaszolható. Egy díj megítélése bonyolult képlet.
Filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
Jó érzés minden olyan alkalom, ahol filmeket vetítenek, és ennek ünnepi hangulata is van.
