Pálfi Györgyről (Hukkle, Taxidermia, Nem vagyok a barátod, Final Cut – Hölgyeim és Uraim!) hosszú ideje az a hír járja, hogy a Toldira készül. Ez lesz az ő nagy dobása; a film, amiért pokolra kell szállni, hogy aztán a világhírű filmrendezők mennyei vetítőtermében névre szóló zsöllyét kaphasson. A Toldival szemben nem kisebbek az elvárások, minthogy az első olyan hazai szuperprodukció legyen, ami kikezdhetetlen, s végre megteremti az igazi magyar hőst a filmvásznon, miközben lenyűgözően izgalmas kosztümös kalandfilm és világot bejáró fesztiválsiker lesz.
Én persze minden körülménytől és elvárástól mentesen is kíváncsi lennék egy új Pálfi-filmre, úgyhogy a Szabadesést pont nekem találták ki!
A munkacím: Szabadesés (Fotó: Valuska Gábor)
November végén érkezett a megkeresés Dél-Koreából Pálfi György számára, hogy készítsen minimum 60 perces, digitálisan rögzített játékfilmet tetszőleges témában a 15. születésnapját ünneplő dél-koreai filmfesztivál számára, amely minden évben három rendezőt kér fel filmkészítésre különböző országokból. Pálfi visszatérő vendég Dél-Koreában, így került a szervezők látóterébe. A rendező és a producer, Pusztai Ferenc (KMH Film) rögtön felismerték, hogy Pálfi karrierjének ezen a pontján ezt a ziccert nem szabad kihagyni. A rendező a 2006-os Taxidermia óta nem forgatott nagyjátékfilmet, ami óriási luxus a kortárs magyar filmművészet számára, hiszen az egyik legtehetségesebb alkotónkról van szó. Ekkora szünet után nem könnyű ráfutni egy gigaprodukcióra, ezért jött kapóra ez a lehetőség, ami bemelegítésnek, feszültségoldásnak és ráhangolódásnak sem utolsó.
Pálfi Györgyöt a 17 napos forgatás első hetében kérdeztük a projektről.
„Ti voltatok, a Filmhu érkezése volt a határidő arra, hogy végleges címet találjunk a filmnek. A Szabadesés csak munkacím, mert van egy 2013-as mozi ugyanezen a címen. De sebaj, a végére, mire rájövünk, hogy miről is szól a film, tudni fogjuk a címét is." - kezdte a rendező.
Pálfi György a díszletlakással a háttérben
"Novemberben jött a felkérés Dél-Koreából, hogy készítsek egy minimálköltségvetésű nagyjátékfilmet március 28-ig. Már olyan régóta nem csináltam filmet, és olyan régen várok rá, hogy a Filmalap eldöntse, hogy akarják-e a Toldit abban a minőségben és azon az áron, ahogy ezt elő lehet állítani, vagy sem, hogy kifejezetten örültem ennek a lehetőségnek. A Toldira ugyan már nagyon sok pénzt megítéltek, de az a forgatókönyv és az a terv, aminek bizalmat szavaztak, költségesebb. Tehát most el kell dönteniük, hogy valóban szeretnének-e egy nagy költségvetésű magyar produkciót, de akkor biztosítani kell a megfelelő finanszírozást, hogy minőségi film legyen belőle. Most úgy áll, hogy ha a lehető leggyorsabban hozzák meg a döntést, akkor sem tudunk elindulni a Toldival április előtt. Ahhoz már kellően elő van készítve a film, hogy bármikor bele tudjunk vágni a forgatásba, ha a Filmalapnál úgy akarják, de ez legkorábban már csak tavasszal lehetséges." - mesélt Pálfi a közeljövőbeni kilátásokról.
Elemi erő a rács túloldalán
"Ezért jött jól, hogy tavaszig ne ölbe tett kézzel várjunk, hanem csináljunk egy filmet. A dél-koreaiaknak semmilyen kikötésük nem volt, olyan témában és stílusban dolgozhatok, ahogy szeretnék. Csak az idő rövidségére és a szűk költségvetésre kellett tekintettel lennünk. Először azt gondoltam, hogy egyetlen helyszínen játszódó, kevés szereplőt mozgató történet kell, de végül abból indultunk ki, hogy két napja minden színésznek van, ennyi időre nem okoz nehézséget elszakadni a színházi és egyéb elfoglaltságoktól, még ha az utolsó pillanatban érkezik is a felkérés. Úgyhogy végül hét rövidfilm lett belőle összefüggő keretben: furcsa kis szorongástörténetek."
A rendező a színészeket instruálja
Itt jön a képbe a Szomszédok, hiszen a magyar mozgókép történetében foglaltuk már panelház-keretbe furcsa kis szorongástörténeteinket, s most Pálfi is valami hasonlóra készül.
"Egy lakóház hét lakásában játszódik hét rövid történet. Minden lakás, minden fejezet egy külön világ. Nem csak a történések szintjén, hanem a filmnyelvi stílusban is, mert az operatőri technika és a snittelési technika is változik epizódonként. Remek szereposztásunk van: Molnár Piroska, Benedek Miklós, Hegedűs D. Géza, Nagy Zsolt, Tenki Réka, Schmied Zoltán, Trill Zsolt, Bordán Irén, Balikó Tamás, Parti Nóra és mások."
Pohárnok Gergely operatőr a kamera mögött
A rendező beavatott minket nem megszokott munkamódszerébe is: "Mindenki nagyon szabadon van eresztve ebben a produkcióban, tényleg csak a költségvetés és az idő szab határt, de ezen belül a díszlettervező, a jelmeztervező, az operatőr és a kreatív stáb minden tagja hozhatja a saját ötleteit. Ruttkai Zsófival a karácsonyi szünetben hét nap alatt írtuk meg a nyolcvan oldalas forgatókönyvet, minden történetre egy napot szántunk. Olyan ez az egész, mint egy workshop, ott készülnek ilyen instant módon a filmek. Ráadásul pici és emiatt rugalmas a stáb, tehát teljesen belefér, hogy bizonyos kérdések a forgatáson dőljenek el, vagy változtassunk valamin, ha nem működik. Az egész olyan, mint az örömzenélés, úgy is mondhatnám, hogy ez egy igazi örömmozi. Az egész stáb élvezi, mindenki tök lelkes, tehát ennek működnie kell."
Pálfi György és Ruttkai Zsófia otthon együtt írták a forgatókönyvet
"Azt sajnálom csak, hogy nagyon rövid idő áll rendelkezésre vágni, Lemhényi Réka, a vágónk velünk együtt, a forgatással párhuzamosan dolgozik. Amit leforgattunk az adott napon, azt ő már másnap vágja, két napja van neki is minden történetre. De, ha valami nagyon nem áll össze, azt például még időben jelezni tudja, tehát ebben is mutatkozik némi plusz rugalmasság a megszokotthoz képest. A spontaneitás, a rugalmasság ennek a forgatásnak a legnagyobb erénye, és az, hogy figyelünk rá, hogy ne görcsöljünk, ne legyen feszültség, hogy ne váljon munkává a szó negatív értelmében, hanem inkább jutalomnak tekintsük. Egyelőre ezt érzem a stábon is. Egy nap alatt összeszoktunk, és jó hangulatban dolgozunk. Rájöttem, hogy mennyire hiányzott ez nekem. Sokkal több ilyen lehetőség kéne!"
A jelenet két főszereplője szemtől szemben
Pusztai Ferenc producert a projekt finanszírozási kérdéseiről faggattuk.
„November végén döntöttük el véglegesen, hogy megpróbáljuk elkészíteni ezt a filmet, ha már ilyen lehetőség adódott. A finanszírozási oldal együtt fejlődött, fejlődik a kreatív résszel, s ahhoz képest, hogy ez sokszor másfél-két év alatt történik, itt most másfél-két hónap alatt állt össze. Először ugyan azt gondoltam, ez őrültség, hiszen gőzerővel készülünk a Toldira, minden idegszálunkkal arra kell koncentrálni, hiba lenne kreatív energiákat elvonni tőle, de aztán néhány nap gondolkodás után rájöttem, hogy ez egy kiváló bemelegítés, ráhangolódás lehet a nagy filmre."
Pusztai Ferenc producer (KMH Film)
"A Dél-Koreából érkező felajánlás 100.000 dollár, hozzávetőlegesen 22 millió forint volt, ezt toldottuk meg a magyar adókedvezménnyel, ami még így is túl szűkösnek bizonyult. Tovább próbálkoztunk, és szerencsére nagyon sok ajtó megnyílt előttünk annak hallatára, hogy Pálfi Gyuri újra forgathat. A KMH FILM a Szentirmai Csilla vezette Popfilmmel közösen gyártja a filmet, de emellett koproducer a Vision Team és az Origo Film Group is. Beszállt egy francia partner is (SCIAPODE), így a végső költségvetésünk 106 millió forint, ami már teljes mértékben lefedi a projektet. Egy átlag magyar nagyjátékfilm 3-400 millió forintból készül, tehát a Szabadesés alacsony költségvetésű mozinak számít. Ahhoz, hogy ebbe a szűk keretbe beleférjünk, az kellett, hogy Gyuri miatt nagyon sokan ingyen vagy kedvezményes áron vállalták a munkát."
Pálfi György újra forgat
"A lakásdíszletek például, amit egy, december közepén befejeződött brit produkció építtet, már készen álltak és az Origo Film támogatásának részeként megkaptuk. A két lakás két külön stúdióban áll, s míg az egyikben forgatunk, a másikat átalakítjuk. Ennél költséghatékonyabban tervezni sem lehetett volna, így a forgatás összesen 17 napot vesz igénybe. Lesznek külső felvételek is, ezeket a tizenegyedik kerületben rögzítjük egy lakótelepen, ahol egy izgalmas kaszkadőrjelenetet forgatunk majd."
A támogatás részeként kapott lakásdíszlet az Origo Film Group műtermében
Hogy miért állt össze ilyen gyorsan a film, és miért jelent Pálfi neve garanciát mindenkinek, Pusztai így vélekedik: "Ezt a produkciót egyértelműen Pálfi György neve hívta életre, ő kapta a koreai megkeresést egyetlen magyarként a fesztivál tizenöt éves történetében. Ő a garancia. A dél-koreai fesztivál szervezői sem a forgatókönyvet ítélték meg, hanem a rendezőt kérték föl, és szabad kezet adtak neki, mert bíznak a tehetségében. A filmet mindenképpen szeretnénk még idén bemutatni itthon is, terveink szerint ősszel. Szándékunkban áll fesztiválokra is nevezni és minél több helyen megmérettetni a legújabb Pálfi-filmet.”
Tenki Réka a sajátos világú lakásban
Arról, hogy milyen érzés egy 800 kilós bikával és egy 20 kilós kisgyerekkel egy jelenetben lenni, Tenki Rékát, az aktuális történet egyik szereplőjét kérdeztük.
„Egy olyan család estéjébe pillanthatunk bele abban az epizódban, amiben én is szerepet kaptam, aminek az élete teljesen beszabályozott. Van egy képük arról, hogy hogyan kell élniük, s ettől nem hajlandóak eltérni. Sőt, szinte már betegessé fajul ez a fajta merevség. Mindennek rendben kell lennie, mindig jól kell viselkedni; emiatt felgyülemlenek az indulatok és a feszültségek a családtagokban. Ebben a családban hárman élnek, férj-feleség és a kisfiúk, de a tökéletes látszat fenntartása közben elfeledkeznek arról, ami a legfontosabb: magáról a gyerekről. A kisfiúnak félelmei vannak, s mivel nem figyelnek rá, és a félelmeivel egyedül hagyják, a fantáziája még inkább működni kezd. A bika, amit lát sok mindent szimbolizálhat: a félelmet az egyedülléttől, a szülei szeretetének hiányát, vagy szimplán csak azt, hogy ezzel szeretné felhívni magára a figyelmet. Az a jó ebben, hogy a nézőre van bízva, hogy eldöntse, számára mit jelent a történet.
A "Bika" epizód anya-fiú párosa
"Elég bizarr, hogy nem utómunkával oldják meg, hanem egy valódi, hatalmas bikával kell forgatni, de ennek a két napnak ez a pikantériája. Az is különös helyzet, hogy a partnerem hatéves, és még akkor is, ha emberileg megtaláljuk egymással a hangot, nehéz elmagyarázni neki, hogy ez egy munka, s ezért nekem másképp kell viselkedni vele a kamerák előtt, mint azt magánemberként, a forgatások közti szünetekben teszem. Szabó István filmjében, Az ajtóban meg kellett ütnöm egy kisfiút, ami nagyon nehéz volt. Ha egy színész üt meg egy színészt, az tiszta helyzet, de ha a partnered egy gyerek, akkor hiába magyarázták el neki, hogy ez egy játék, ő még nem tudja ezt tökéletesen szétválasztani. Ez is a csodálatos bennük, hogy bármit csinálnak, az hiteles lesz, csodálatos és szuper, mert nem játszanak, hanem önmagukat adják. Már most kár bemennem a jelenetbe, mert úgyis Jancsié lesz a tejföl. Kettőnk közül például csak én félek a bikától, ő az első próba után szinte már észre sem veszi. Mi két napig forgatunk, a többi epizód szereplőivel nem is találkozunk, úgyhogy még az lesz érdekes a bemutatón, hogy a forgatókönyvből ismert többi történet hogyan kel majd életre.”
A 800 kilós primadonna és állandó kísérete
A kedélyes hangulatú forgatáson a bika volt a legnagyobb primadonna: 11.58 perckor úgy döntött, hogy itt az ideje az egy órás déli sziesztának. Mielőtt lepihent a díszlet közepén, kicsit még odadörzsölte farát a díszletlakás egyik oldalához, amibe az egész pozdorjaház beleremegett. A workshopszerű forgatáson mindenkinek megengedett némi spontaneitás, de kizárólag 150 kiló alatt.
