Majd Báron György, a Film- és Tévékritikusi Szakosztály elnöke vette át a szót, és olvasta fel a Magyar Filmművészek Szövetségének a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) tervezett bezárása ellen tiltakozó nyílt levelét, amihez a MÚOSZ Film- és Tévékritikusi Szakosztálya és Televíziós Művészek Társasága is csatlakozott, a mozgókép vagyon utókor számára való megőrzését egyaránt fontosnak tartják. A díjátadó szempontjából ez azért is különösen lényeges, mert a filmkritikusok díjával ugyan pénz nem jár, de néhány éve a nyertesek mindig egy üres filmtekercset kapnak munkájuk elismeréseként, azzal a felkiáltással, hogy töltsék meg további jó filmekkel.
Mielőtt a filmkritikusok díjainak átadására sor kerülhetett volna, egy másik elismerés, a Simó Sándor tanítványai által alapított és hagyományosan a Színház és Filmművészeti Egyetem legjobb vizsgafilmjének odaítélt Simó Sándor Alapítvány Díjának kihirdetése következett. Idén a legendás Simó-osztály egyik tagja, Erdélyi Dániel adta át a díjat Kovács Istvánnak a Betonzaj című filmjéért. Ahogy minden évben, most is évértékelővel kezdődött meg a díjak kiosztása, idén Geréb Anna filmtörténész a játékfilmes mezőnyt összefoglaló bevezetőjében örömmel nyugtázta, hogy az utóbbi évek színvonalához képest 2015-ben rekordmennyiségű egész estés film okozott marandó élményt. Generációk egyebeolvadását és egy leányanya történetét elmesélő, valamint „ál-japán” filmet, és természetesen egy „száz évben egyszer előforduló remekművet” is az év legjobb alkotásai között idézett fel, megelőlegezve a később kiosztásra kerülő díjak nyerteseinek névsorát.
Meggyes Krisztina és Báron György (fotó: Bognár Alexandra)
Beszédét követően Báron György jelentette be a kis, de nem kevésbé fontos kategóriák nyerteseit. Elsőként a legjobb dokumentumfilmért járó díjat vehette át Meggyes Krisztina, akinek Azok című, a migránskérdést feszegető munkája mestere, Almási Tamás filmjével azonos mezőnyben versenyzett. A technika ördögének köszönhetően a legjobb kisjátékfilm és a legjobb animációs film díjazottjai gyors egymásutánban vehették át kitüntetéseiket, a közönség pedig zsinórban két filmbejátszást is láthatott. A szürreális A nyalintás nesze című animáció rendezője, Andrasev Nadja következő filmtervének külföldön történő fejlesztése miatt nem tudott személyesen megjelenni, a hölgyeknek kijáró virágcsokrot ezért Fülöp József, a MOME rektora és a film producere köszönte meg a nevében. Szilágyi Fanni - aki a legjobb kisjátékfilm díját nyerte el idén - pedig a lelkes stábjának köszönte meg a Kamaszkor vége című filmért kapott elismerést, akiknek a közreműködése nélkül nem jöhetett volna létre a produkció.
Básti Juli (fotó: Bognár Alexandra)
„Amikor felkért, elsírtam magam a telefon másik végén.” – mondta Gáspár Tibor, mikor átvette a Fekete Ibolya édesapjának alakításáért járó elismerést. Szintén az Anyám és más futóbolondok a családból szereplőgárdájából díjazták a legjobb női mellékszereplőt is: Básti Juli szerint „Ibolya jó szerep”. De itt még nem ért véget a filmnek járó díjözön: a legjobb forgatókönyv kategóriában is ez az alkotás aratott győzelmet. Nem maradt trófea nélkül A szerdai gyerek sem, amiért először Börcsök Enikő kapta meg a legjobb női epizódszerepért odaítélt díjat, majd a filmkritikusok különdíjában is részesült a film, amit Horváth Lili, a rendező vehetett át. A színésznő ugyan még nem látta a filmet, de az oklevél fényében reménykedett benne, hogy valóban jó, míg a rendező beszédében Maly Róbert operatőrnek, az egyetem óta állandó alkotótársának mondott köszönetet, hogy a közös gondolkodás gyümölcseként megszülethetett ez a film. A Liza, a rókatündér érdemelte ki idén a legjobb első film díját, aminek átvételekor a rendező Ujj-Mészáros Károly a sajtó munkatársainak köszönte meg, hogy segítettek eljuttatni a közönséghez a filmjét.
Tarr Béla és Nemes Jeles László (fotó: Bognár Alexandra)
A nagyjátékfilmes mezőnyben tarolt a Saul fia, aminek stábja összesen öt elismeréssel lett gazdagabb a délután során. „Szerencse is kell a díjakhoz. Sok nagyon jó film kallódott már el, öröm számunkra, hogy erre a filmre felfigyelt a világ és nem jutott szomorú sorsra.” – mondta Röhrig Géza a legjobb férfi főszerepért kapott díjának átvételekor (Olvasd el interjúnkat!). A legjobb hangmérnöknek ítélt Zányi Tamás a dicsőséget nem kizárólag önmagának, hanem a csupa Tamásból (Dévényi Tamás, Székely Tamás, Márkus Tamás, Beke Tamás) álló hangstábjának is tulajdonította, ezen túl kiemelte, hogy kevés olyan mozgóképes alkotás készül, amelyben ilyen fontos szerepe jut a hangnak, mint a Saul fiában, ezért a lehetőségért különösen hálás a fiatal rendezőnek (Olvasd el interjúnkat!). A külföldön tartózkodó Erdély Mátyás helyett Nemes Jeles László vette át a legjobb operatőrnek kijáró díjat, aki a filmtörténelemben regressziónak nevezte a hagyományos 35 mm-es filmszalagot felváltó „egyek és nullák” sorozatát, a MaNDA megszüntetése ellen pedig azzal érvelt, hogy „ha elveszítjük a filmet, az emlékezetet is elveszítjük”. A legjobb rendezést, majd a fődíjat, a filmkritikusok B. Nagy László Díját szintén ő vehette át nem mástól, mint Tarr Bélától, akit a fiatal rendező egykori mesterének tart. Neki mondott köszönetet, majd egyenként maga mellé szólította alkotótársait, hogy együtt örülhessenek az újabb sikernek (Olvasd el interjúnkat!).
Horváth Lili (fotó: Bognár Alexandra)
A kimagasló művészi munkájáért járó életműdíjat az a Hildebrand István kapta, akiről tavaly Kocsis Tibor készített portréfilmet, aminek éppen a díjátadó napján volt a televíziós premierje. Az operatőr távollétében a kitüntetést is ő vette át, és az idejekorán visszavonult Hilda nevében is megköszönte, hogy ennyi évtized után egy ilyen elismerésben részesítették a karrierjét.
"A tehetség nem elég, sok múlik azon, hogy milyen helyzetekben mondunk igent vagy nemet." - mondta nekem a díjátadó után egy kritikus, utalván ezzel a nemzetközi filmszakma egét üstökösként beragyogó Saul fiára, és az est többi fiatal vagy elsőfilmes díjazottjára, akik jó döntések sorozatát meghozva jutottak el a begyűjtött kitüntetésekig. Ez is azt bizonyítja, hogy a körülmények ellenére számos agilis és elkötelezett alkotó bontogatja szárnyait, és ha az üres filmtekercseket valóban remekművekkel töltik meg, évek múlva talán közülük kerülhet ki az újabb Tarr Béla vagy Hilda.
