Durst György: Inkább a közepes filmek osztják meg a zsűrit. Volt néhány annyira egyértelműen jó, vagy annyira egyértelműen rossz munka, amit végig sem néztünk. A jó filmeknél persze nagy a kísértés. Például Michael Hofmann Sophiiie! című filmjének nem bírtunk ellenállni. Nagyon kevés nagyjátékfilm kerül be a Mediawave versenyprogramjába, talán a Tuvalu volt utoljára ilyen helyzetben. Idén viszont két iráni, egy román és egy német egészestés is versenyez. Azért csinálom szívesen az előzsűrizést, szívesebben, mint a zsűrizést, mert áttekintve a teljes mezőnyt, láthatom a világban létező trendeket, a vonalakat, amiket érdemes követni, vagy amikhez képest érdemes újakat kitalálni.
 |
D. Gy.: Mivel a leadási határidő január 15-20. körül van, körülbelül december közepén elkezdenek érkezni a filmek. Amikor már van 80-100 nevezett, nekiállunk nézni a VHS-eket. Idén rajtam kívül Bakonyi Vera filmkurátor, Csáki László független filmes, képzőművész, Reményi Attila győri zeneszerző, Polgár Gyula, a Xantus Múzeum igazgató helyettese, Silló Sándor dramaturg és tévérendező és Hartyándi Jenő, a fesztivál igazgatója előzsűrizett. Ha ebből minimum öten összegyűltünk, akkor zsűriztünk, hogy többféle ízlés érvényesüljön. Van egy első szelekció, amiből már megpróbáljuk összerakni a programot. Kiderül, hogy nem fér bele minden, s ekkor jön a mérlegelés, mi kerüljön a bemutató programba, mi a Panoráma szekcióba. Idén a fesztivál szlogenjéhez tartva magunkat, jobban odafigyeltünk a női filmekre. Egy pár éve találtuk ki, hogy legyen külön videó- és tévéfilm szekció, mert sajnos a hordozó technika eleve meghatározza a műfajt. Például az orosz dokumentumfilmek - amiből hála istennek elég sok érkezett ebben az évben - többsége 35-ösre készül. A zsűri ezt nehezen hasonlítja össze a televíziós dokumentációs anyagokkal. Így is két zsűrit működtetünk. Nyolcvanvalahány versenyfilmet megnézni ez alatt az öt tiszta vetítési nap alatt aránytalanul nagy terhet jelentene. A zsűri egyébként csak hölgyekből áll. A nők szerencsére másképp látják a világot, mint a férfiak.
filmhu: Egyáltalán mi volt az oka a fesztivál témaválasztásának? Miért pont a Nő?
D. Gy.: Mediawave hagyomány, hogy mindig más szeletét mutatjuk be a világnak. Tavaly január környékén határoztuk el, hogy most a nők következnek. Lehet, hogy azért, mert több női film érkezett, de egyébként is benne van a levegőben a „nők a művészetben”, mint jelenség. Aztán van persze egy cinikusabb magyarázat is: öregszenek a fesztivál szervezői, s lehet, hogy egyszerűbb úgy csajozni, ha a nők ide jönnek, s nem nekünk kell utánuk menni. De valahogy tényleg helyre kéne állítani ezt az elmacsósodott világot. Biztos nem véletlen, hogy a Narancsban is egy fél éve indult el ez a tűsarok vonal, vagy hogy megjelent a Vagina monológok. Egyszerűen a világ annyira durva lett, hogy egyre nagyobb szükség van a szebbik nem által képviselt érzelmi síkra. Ez talán egy önvédelmi reflex az emberiség részéről.
filmhu:Mik az idei mezőny jellemzői? Vannak-e főbb meghatározó vonalai az idei válogatásnak?
D. Gy.: Az utóbbi években eltűnt az orosz, egyáltalán a kelet-európai dokumentumfilm a Mediawave-ről. Most jó volt látni, hogy a klasszikus orosz iskola azért még szolgál meglepetésekkel. De beszélhetünk az Iva Bittováról készült filmről is (Rudolf Chudoba: Különös ifjú hölgy), ami példaértékű abban, ahogy megközelít egy személyiséget. Vagy a magyar mezőnyben kiemelkedőnek tartom a Szemlén is bemutatott Tiszta románc című filmet Surányi Judittól. Remélem, hogy egyszercsak bemutatják valamelyik televízióban, s ráirányítódik a figyelem.
filmhu: Van valami tendencia abban, hogy hányan küldik el a filmjeiket évről-évre?
D. Gy.: Ez változó. Tavaly körülbelül 1600 film érkezett, idén ötvenvalahány országból majdnem 1300 alkotás jutott el hozzánk. Bár ezzel is bőven elégedettek lehetünk, talán azért neveztek kevesebben, mert átálltunk az internetes nevezési lap kiküldésre. Eddig mindig hatalmas postaköltséggel küldtünk ki húsz-harmincezer szóróanyagot, felhívást. Sokan, akik a régi rendszerhez szoktak, talán meg sem nézték a levelezésüket. Összességében azonban elmondható, hogy évről évre több film érkezik, s egyre nehezebb meghatározni a kategóriákat. Rengeteg az átfedés. Ezért is próbáljuk meg irányítani előzetes elvárásokkal a mezőny összetételét.
filmhu:Tavaly sokkal több retrospektív sorozat szerepelt a programban. Idén kicsit hanyagolódik ez a szekció. Miért?
D. Gy.: Lehet, hogy tavaly elkényeztettük a közönséget, mert két-három olyan retrospektív sorozatot szerveztünk, ami unikumnak számított. Gondolok itt például Joris Ivensre vagy Phill Mulloyra. Ez könnyebb volt, mert a központi témánk, a fotó és a film hőskora, eleve archív anyagokra épített. Még mindig hallatlanul érdekes filmek keverednek elő különböző archívumokból, ezért ebből idén csináltunk egy Porlepte tekercsek kategóriát. Talán ezért nincs külön retrospektív sorozat.
filmhu: Milyen jövő vár a Mediawave filmjeire?
D. Gy.: Ezen a már többször emlegetett nevezési lapon különböző nyilvánossági szinteket próbálunk meghatározni, amikhez vagy hozzájárulnak a filmek alkotói, producerei, vagy nem. Ettől függ, hogy ezeket a filmeket mi továbbadhatjuk-e egyáltalán. Az előválogatáson VHS-en nézzük a filmeket, de a fesztiválra igyekszünk az eredeti hordozókat beszerezni. De ezek nem maradnak nálunk. Nem leszünk forgalmazói a filmeknek. Ezt a feladatot nem tudjuk, s nem is akarjuk felvállalni. Sokan eljönnek a fesztiválra a forgalmazók és televíziók részéről. Mi abban tudunk segíteni, hogy megtalálják a kapcsolatot a filmek tulajdonosaival. Arra van lehetőségünk, hogy azokon a programokon, ahol a Mediawave-et, mint fesztivált népszerűsítjük, részleteket vagy teljes filmeket levetíthetünk. Valójában azonban ezeknek a filmeknek a legjobb bemutatkozási lehetősége a televízió. Nagyon bízom abban, hogy a Duna Tv, ami már másfél hónapja foglalkozik velünk, s folyamatosan forgat a helyszíneken, bemutat majd néhányat ebből a válogatásból.
