szerző: Kovács Kristóf

Ebben a történetben gyilkosságokról esik majd szó: egy pap követi el őket, a történet helyszínéül szolgáló falu papja, aki zsákutcába tévedt pályája során egy napon összetalálkozik, ahogy ő nevezi, a Sátánnal. Pedig csak egy nő keresztezi a pályáját, de vannak, akik szerint hogy már ez is elég, romlásba dönteni akár a legderekabbat is az emberek közül - és lehet, hogy nekik van igazuk.
A falu egyike azoknak a koszfészkeknek, amelynek a lakói az úgynevezett noha- vagy novabor termesztéséből tartják el magukat, és maguk is ezt isszák generációk óta, az ebben található idegméreg lassú hatása tette őket félhülyévé. Szókincsük minimális, artikulációjuk esetleges, indulataik tompák, humoruk belterjes: ha nem lennének olyan groteszk figurák, akár félni is lehetne tőlük. ők mindenesetre félnek - mindentől, így önmaguktól is.
A nőben, aki a pap sorsába belegázol, látszatra nincs semmi különös: kisvárosi luxuskurvából lett falusi üzlet- és háziasszony, a falu leggazdagabb emberének, a presszósnak az új felesége - ám a pap a végletek embere, és képtelen mást, mint démont látni bukása okozójában. Elcsábítják egymást, a nő teherbe esik, elmegy egy angyalcsináló asszonyhoz, az elkezdi zsarolni, a nő elmondja a papnak, mire az istenítéletet tart. A mise alatt, áldozáskor, amikor a vénasszony iszik a kehelyből, a pap egy teljes gramm metamfetamint kever a borba. Hogy most Isten ítéli halálra a vénaszonyt, vagy sem, mindegy: még ott a misén végez vele a szívroham.
A második áldozat a ministráns, akit odahaza, az ólban üt agyon az áram. Errefelé lopják az áramot a távvezetékről, házilag buherált bekötésekkel próbálnak boldogulni, könnyű előidézni a balesetet, biztosra azonban nem mehet az ember, ha mindenáron gyilkolni akar. A pap ezúttal is istenítéletre bízza áldozata sorsát.
Most már úgy véli, bizonyosságot nyert Isten nemléte, vagy legalábbis tehetetlensége felől. Most már mindegy. A harmadik áldozatát már azért öli meg, hogy a négy évvel korábban a faluban elkövetett sátánista gyilkosság - egy cigány lányt áldoztak fel fekete mise keretében - folytatásaként tüntesse fel a mostaniakat, és félrevigye a két baleset után tessék-lássék beinduló vizsgálatot. (A sátánisták hárman voltak: a gyilkosságért csak az egyiküket ültették le, a másik kettő azóta felváltva ministrál a papnak. Illetve most már csak az egyik.) A nyomozásban a pap is részt vesz, hogy lehetőséget adjon Istennek megakadályozni őt.
Isten azonban hagyja gyilkolni.
Sőt, segíti is: a kezei közé engedi a harmadik egykori sátánistát, aki a nagyanyja halálhírére megszökött a börtönből, hogy bosszút álljon azokon, akiket ő is, ahogyan mindenki, a gyilkosnak tart: a cigányokon. A pap úgy végez vele, hogy még inkább a cigányokra terelődik a gyanú - de ha folytatni akarja a játszmát, a következő lépésben azt kell megölnie, akit a legjobban, még a nőnél is jobban szeret, az egyetlent az itteniek közül, akinek a lelkében megcsillant valami Isten halvány visszfényéből a másik ministránsfiút, akit afféle falubolondjának tartanak - talán mert ő az egyetlen, aki normális az itteniek közül. Az apja, a presszós, annak idején, a gyilkosság után kirúgta otthonról - bár beszélik, hogy nem csak haragjában, hanem óvatosságból is, nehogy összejöjjön valami a fiú és új mostohaanyja között. A fiú azóta parabolaantennák beszereléséből él: ez a hobbija is. Éjjel-nappal ismeretlen eredetű adásokra vadászik, köztük főként arra, amiből alig látni valamit, de a fiú, félig tréfából, félig talán komolyan, azt állítja róla, hogy a Marsról sugározzák az ottaniak.
Erre nem hajlandó a pap. Inkább úgy dönt, hogy megszökik innen, megszökteti a nőt is, aki miatt mindezt elkövette - a nő viszont nem hajlandó szökni, és a pap nem tehet mást, mint megölni a nőt, méghozzá úgy, hogy a lehetetlen, az elképzelhetetlen felé terelje a nyomozás gyanúját.
És tulajdonképpen sikerül is neki. Az egyetlen, aki leleplezi, az az, aki miatt megálljt parancsolt magának a gyilkolásban: a parabolaantennás ministránsfiú.

A fenti szinopszis alaján írt, az Eurofilm Stúdió által benyújtott treatment 2000. áprilisával 500.000 Ft. összegű forgatókönyvírói támogatást nyert a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázatán.